Az információs és kommunikációs technológiák elterjedésének megkezdődése óta, vagyis az 1990-es évektől kezdve foglalkoztatja a társadalom tagjait, hogy az egyes technológiai újdonságok elveszik-e a munkahelyüket. Az elmúlt években végbement technológiai fejlődés ezt a társadalmi attitűdöt csak tovább erősítette. Elég csak egy gyártósor átalakulására, az ott végbement változásra, s a munkafolyamatok automatizációs szintjének emelkedésére gondolni. A mesterséges intelligencia, az automatizálási folyamatok, az Internet of Things (IoT), az ipar 4.0 technológiáinak szélesebb körben való terjedésével és implementálásával a félelemérzet csak tovább multiplikálódik e téren. Mindazonáltal az éremnek van egy másik oldala is: az idősödő társadalom okozta munkaképes korúak arányának mérséklődésére, valamint a számos gazdaságban már jelenleg is tapasztalható munkakínálat csökkenésére, s így az egyes ágazatokban fennálló munkaerőhiányra épp a technológiai fejlődés egyes vívmányai jelenthetnek megoldást. Mi az igazság? A gépek a helyettesítési hatás révén ténylegesen átveszik az uralmat, tömeges munkanélküliség várható vagy csupán kiegészítő eszközök lesznek a munkaerő-kínálat apadása s az idősödő társadalom okozta strukturális kihívások ellen vívott harcban?
A válasz rövid és hosszú távon is rendkívül árnyalt. Daron Acemoglu és Pascual Restrepo Demographics and Automation című sokat idézett, népszerű tanulmánya összefüggést teremtett az iparági automatizáció emelkedése és az idősödés okozta munkaképes korúak számának csökkenése között. Az elemzés kimutatta, hogy a gyorsabban idősödő társadalmak és az iparági automatizáció mértékét, s a robotok sűrűségét illetően pozitív kapcsolat figyelhető meg. Ennek megfelelően az idősödéssel párhuzamosan számos gazdaságban felgyorsult a technológiai fejlődés vívmányainak implementálása a munkaerőhiány kezelése érdekében. Azt azonban a tanulmány leszögezi, hogy a demográfiai változások okozta munkaerő-összetétel átalakulása nem vezet egyértelműen a termelékenység mérséklődéséhez, ám az új technológiák bevezetése az idősebb korú munkavállalókkal társulva egyértelműen hatékonyság és termelékenység növekményt eredményez. Az ipar 4.0 vívmányainak implementálásából, különösen a mesterséges intelligenciából, az automatizációból és a robotizációból származó termelékenység-növekedés a McKinsey előrejelzései szerint 2015–2065 között 0,8 és 1,4% között szóródhat. Ezt a képet árnyalja kicsit az Európai Bizottság elemzése, mivel a 1990-es évektől kezdődően a robotizációs költségek ugyan mérséklődést mutatnak, de a munkaerő-költségek számottevően emelkednek. A két változó közötti olló pedig folyamatosan nyílik. Emellett a technológiák terjedése eltérően alakul a világgazdaságban. Az Egyesült Államokkal és Kínával szemben már meglévő európai információs és kommunikációs (digitalizációs) szakadék ugyanis tovább mélyül és bővül a mesterséges intelligencia szakadékkal is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az idősödő társadalommal történő összekapcsolásnak a foglalkoztatási összefüggéseken túl társadalmi, egészségügyi, szociálpszichológiai vetülete is van. Ennek egyik megnyilvánulási formája az egészségügyben használatos új technológiák megjelenése, s ezáltal a jobb ellátás biztosítása, valamint a várható élettartam emelkedése. Ennek révén az idősek népességen belüli részaránya további emelkedést reprezentálhat, azaz a technológiai fejlődés öngerjesztő folyamattá válhat a demográfiai folyamatokat illetően. A másik tényező az idősek mindennapi életét megkönnyítő, az ellátást és az aktív idősödés koncepcióját elősegítő trendek fokozatos elterjedése. Ezek között tarthatjuk számon például a gyermekek és idősek körében is egyre népszerűbbé váló robot háziállatok megjelenését is.
Visszatérve a technológiai fejlődés foglalkoztatási hatásainak aspektusaihoz: az automatizáció munkahelyeket is elvehet, foglalkoztatási típusokat szüntethet meg. A legnagyobb kitettség a kékgalléros munkatípusoknál van, mindazonáltal számos fehérgalléros pozíciót is érinthet a folyamat. Munkakörökre lebontva a prognózisok alapján erősen érintett például az agrárszektor, a postai szolgáltatások ágazata, a banki tevékenységek köre vagy az önvezető járművek révén a sofőrök pozíciója is. E perspektíva mentén elemzések szerint a kínai gazdaságot foglalkoztatási szempontból jelentősen befolyásolja már napjainkban is a technológiai fejlődés, s a tendencia csak tovább erősödhet. Az érintettség irányát, azaz pozitív vagy negatív mivoltát azonban az egyes hatások aggregálását követően lehet csupán egyértelműen meghatározni.
Összegzésképpen tehát nem jelenthető ki gazdasági és társadalmi oldalról sem, hogy az idősödő társadalom és a technológiai fejlődés legújabb vívmányainak kölcsönhatása milyen egyértelmű irányú következményeket eredményezhet. Mindazonáltal a gazdasági fejlettség és társadalmi jólét jelenlegi szinten tartásához, s főképp azok növeléséhez elengedhetetlen lesz az idősödés és a legújabb technológiák implementálása okozta pozitív és negatív hozadékok megfelelő kezelése az egyén, a vállalat és az állam szintjén egyaránt.