Magyarország jelenlegi egyik legnagyobb kihívása, hogy miképp lehet képes kitörni a közepes fejlettség csapdájából és felzárkózni a fejlett nyugat-európai államokhoz. A kihívás nagyságából adódóan több vezető közgazdasági műhely is foglalkozik a versenyképesség kérdésével (kiemelten a kormányzati és egyéb szereplőket összefogó Nemzeti Versenyképességi Tanács, illetve a Magyar Nemzeti Bank), amelyek elsősorban arra fókuszálnak, hogy milyen intézkedéseket kell meghozni a versenyképességi fordulat elérésére érdekében.
A versenyképességi műhelyek elsősorban a követendő irányok kijelölésével foglalkoznak, ami mellett a versenyképesség javulásának fontos feltétele ugyanakkor az is, hogy a jó döntések megfelelő módon kerüljenek végrehajtásra. Kiemelten fontos ezért, hogy folyamatosan visszamérésre kerüljön, hogy a versenyképességi intézkedések miképp valósultak meg „mikroszinten”. De miképp lehet ezt vizsgálni, visszamérni? Mit jelent a hatásvizsgálat, és miért érdemes az országos visszamérések helyett megyei vagy akár járási szintű elemzéseket is készíteni? A következő írásokban ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni, bemutatni.
Az első hatásvizsgálatok a 20. század elején születtek az Egyesült Államokban, a műfajban megkerülhetetlen General Accounting Office (GAO), ami gyakorlatilag az amerikai számvevőszéknek felel meg, 1921-ben alapították. A Kongresszus alá sorolt GAO az 1970-es évektől kezdve vált a hatásvizsgálatok központi intézményévé, ekkor terjedtek el az Egyesült Államok közpolitikai gyakorlatában a kvantitatív elemzések. A hatáselemzések a II. világháborút követően jelentek meg az angolszász világban (Kanada, Új-Zéland), illetve Európában, annak is kiemelten az északi államaiban. Mind a mai napig ezek az országok – valamint az olyan nemzetközi szervezetek, mint például a Világbank, vagy az Európai Bizottság – tekinthetők a hatásvizsgálatok „királyainak” mind a vizsgálatok száma, mind az erre fordított költségvetés, mind pedig a közpolitikára gyakorolt hatás tekintetében.
Magyarországon a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) fogalmazza meg az előzetes és utólagos hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettségét oly módon, hogy meghatározza a főbb vizsgálandó hatások körét. A Jat. felhatalmazása alapján került sor a hatásvizsgálati rendelet (24/2011. VIII. 4.) KIM rendelet) megalkotására, amely speciális esetek – rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, megelőző védelmi helyzet és az Alkotmány 19/E. §-a szerinti eset idején kiadható jogszabály – kivételével a kormány által előterjesztendő törvényjavaslat, kormányrendelet és miniszteri rendelet tervezete, valamint a kormány normatív határozatai tekintetében is alkalmazni kell. Az utólagos hatásvizsgálatok tekintetében az egyik legfontosabb állami intézményi szereplő az Állami Számvevőszék, amely mind ellenőrzési, mind tanácsadói tevékenysége keretében készít hatásvizsgálatnak tekinthető elemzéseket.
A hatásvizsgálat (pontosabban az utólagos hatásvizsgálat) célja a döntéshozók munkájának támogatása az alábbi kérdések megválaszolásával:
- Miképpen működik a gyakorlatban az elfogadott döntés és mik a valós hatásai?
- Az elért hatások elegendők-e a kitűzött célok eléréséhez?
- A kitűzött operatív célok elérése elősegíti-e valós társadalmi probléma megoldását?
- Koherensnek tekinthető-e a végrehajtás és az alkalmazott eszközök?
- Az elért hatások és a költségek összhangban vannak-e egymással?
- A tapasztalatok alapján meg lehet-e fogalmazni javaslatokat a hatékonyság, a célzottság és az eredményesség növelése érdekében?
Nincs egyenrecept az alkalmazott módszertanra, de jellemző, hogy a vizsgálatok multidiszciplinárisak – azaz egyszerre merítenek a közgazdaságtan, a szociológia, a statisztika, a menedzsmenttudományok (pénzügyek, szervezettudomány, döntéselmélet) területeiből, illetve a kvalitatív és a kvantitatív elemzési eszközökből. A hatásvizsgálatok módszertanának mindig a vizsgálandó kérdéshez kell igazodnia.
