Az Európai Bizottság közzétette a 47 Stratégiai Projekt nyerteseinek listáját
Az Európai Unió 2024 májusában hatályba léptetett Kritikus nyersanyagokról szóló rendelete (CRMA) jelenleg 34 kritikus nyersanyagot tartalmaz, amelyeket rendszeresen felülvizsgálnak. A rendelet első ízben tartalmazza azon nyersanyagok listáját is, amelyeket stratégiai jelentőségűnek minősít. Ezeket az anyagokat azért sorolták ebbe a kategóriába, mert a jövőben várhatóan jelentősen megnő irántuk a kereslet, miközben a termelés bővítése technológiai, gazdasági vagy környezeti okokból nehezen skálázható. Ez a kettős hatás – a gyorsuló kereslet és a korlátozott kínálat – komoly ellátási kockázatokat vetít előre, különösen azokban az ágazatokban, amelyek az európai zöld és digitális átmenet alapját képezik.
A modern technológiák alapját képező nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása elsődleges fontosságú az EU szuverenitása és versenyképessége szempontjából, hiszen a gazdasági növekedéshez szükséges nyersanyagok jelentős részét jelenleg importból fedezi az Unió. Ezt a függőséget kívánja csökkenteni az EU a kitermelés, a feldolgozás és az újrahasznosítás európai kapacitásainak bővítésével. Az EU-nak saját területén vannak nyersanyag lelőhelyei, amelyek a Kritikus Nyersanyag Információs Rendszer (Raw Materials Information System) segítségével nyomon is követhetők, azonban a gyakorlatban a kitermelt anyagok nagy részét nem az EU-n belül dolgozzák fel. Jellemzően harmadik országokba exportálják az ércet – különösen Ázsiába –, majd az abból előállított tisztított fémeket (például rezet) az EU később visszaimportálja. Ez nemcsak gazdasági és ellátásbiztonsági kockázatot jelent, hanem jelentős környezeti terhelést is. A nyersanyagellátás biztonsága tehát nemcsak iparpolitikai, hanem gazdaságstratégiai kérdés is – és egyre inkább az EU geopolitikai gondolkodásának középpontjába kerül.
A Rendelet 2030-ra három fő célt rögzít: az éves kritikus nyersanyag-felhasználás legalább 10%-át az EU-n belül termeljék ki, 40%-át az EU-n belül dolgozzák fel, és 25%-át újrahasznosított anyagból fedezzék. Emellett azt is el kell kerülni, hogy bármely stratégiai nyersanyag esetében az éves EU-s fogyasztás több mint 65%-a egyetlen harmadik országból származzon. A koncepció tehát nem pusztán a bányászatról szól, hanem egy teljes, integrált nyersanyag-értéklánc kiépítéséről, amely magában foglalja a feldolgozást, a logisztikát, a körforgásos gazdaságot és az ipari integrációt is. Ezzel az EU nemcsak az ellátásbiztonságát erősíti, hanem gazdasági versenyképességét és technológiai szuverenitását is.
A Rendelet világos célja tehát, hogy az EU stratégiai nyersanyag-szükségletét 2030-ra jelentős részben saját forrásokból fedezze. Ehhez azonban nem elegendőek a szabályozási eszközök – az Unió anyagi és intézményi támogatással is ösztönzi azokat a beruházásokat, amelyek hozzájárulnak e célkitűzések megvalósításához. Ennek egyik legfontosabb eszköze a Stratégiai Projektek pályázat rendszere, amely első hullámának eredményei 2025. március 25-én láttak napvilágot. A stratégiai nyersanyagprojektekre vonatkozó uniós pályázati felhívás első hulláma 2024 augusztusában zárult le, a következő beadási határidőt 2025 első negyedévére tervezik.
A beérkezett pályázatokat független szakértők értékelték, akik nemcsak a technikai megvalósíthatóságot vizsgálták, hanem a pénzügyi megalapozottságot, a fenntarthatósági szempontokat és azt is, hogy a projekt megfelel-e a nemzetközi (ENSZ) nyersanyag-besorolási rendszernek. Az értékelések alapján a Bizottság összeállított egy előzetes projektlistát, amelyet ezután bemutatott a tagállamok képviselőiből álló Kritikus Nyersanyagok Testületének, az Európai Parlament megfigyelői részvételével. A testület jóváhagyása után vált véglegessé a támogatott projektek listája.
A Stratégiai Projektek a Kritikus nyersanyagokról szóló rendelet 1. mellékletében felsorolt 17 stratégiai nyersanyagból 14-hez biztosítanak hozzáférést. Ezek a következők: bauxit / alumínium-oxid / alumínium, metallurgiai minőségű bór, kobalt, réz, gallium, germánium, akkumulátoripari minőségű lítium, magnéziumfém, akkumulátoripari minőségű mangán, akkumulátoripari minőségű grafit, akkumulátoripari minőségű nikkel, platinafémek csoportja, állandó mágnesekhez használt ritkaföldfémek és volfrám. Az elsőként kiválasztott projektek nem fedik le a bizmutot, a szilíciumfémet és a titánfémet.
A közzétett projektek összesen tizenhárom uniós tagállamban valósulnak meg. A legtöbb támogatást Franciaország nyerte, nyolc különböző projekttel, amelyek lítium, grafit, nikkel és ritkaföldfémek feldolgozására és újrahasznosítására irányulnak. Ilyen például az Ageli, az Emili vagy a CAREMAG nevű kezdeményezés. Franciaországot követi Spanyolország, ahol hét projekt indul, köztük a Las Navas lítiumkitermelés, az Aguablanca projekt, amely többek között kobalttal és platinacsoportbeli fémekkel dolgozik vagy a CirCular, amely újrahasznosításra épül. Finnország szintén jelentős szereplő lett a listán, hat projekttel – ezek közé tartozik a Keliber Lithium Project, a Sakatti és a Hycamite, amelyek a lítium mellett kobaltot, nikkelt és grafitot is érintenek. Olaszország öt projektet nyert el, köztük újrahasznosítási kezdeményezéseket, mint a Portovesme vagy a RECOVER-IT. Portugália négy, míg Svédország három projekttel képviselteti magát, Csehország, Németország, Lengyelország, Belgium, Görögország, Észtország és Románia pedig egytől háromig terjedő számú projekttel szerepelnek a listán. Románia például három projektet nyert: a Rovina rézbányát, a SALROM grafitkitermelést, illetve a Verde Magnesiumot, amely a védelmi ipar szempontjából kulcsfontosságú magnézium előállítását célozza.
A kiválasztott projektek tizennégy féle stratégiai nyersanyagot fednek le a CRMA által meghatározott tizenhét közül. A leggyakoribb közülük a lítium, amely 22 projektben szerepel, tükrözve a technológiai átállásban játszott központi szerepét. Emellett 11 grafit-, 12 nikkel-, 10 kobalt- és 7 mangánprojekt is bekerült, vagyis az uniós akkumulátoripar szinte teljes alapanyagigényét lefedik. A felsorolásban ritkaföldfémek, réz, volfrám, gallium, germánium, bauxit és magnézium is szerepelnek, kiegészítve a stratégiai célkitűzésekhez szükséges elemkört. A projektek jelentős része nemcsak a nyersanyag-kitermelést vagy -feldolgozást célozza, hanem újrahasznosításra, valamint nyersanyagok helyettesítésére irányul – például a ProHiPerSi grafithelyettesítő kutatás Németországban vagy a belga ReGAIN projekt, amely germánium alternatívákon dolgozik.
A stratégiai célkitűzések megvalósításához nem csupán új bányákra, hanem új technológiákra is szükség van. Az utóbbi években megjelentek olyan környezetkímélő eljárások, mint a hidrometallurgia, amelyek szinte szennyezésmentesen képesek fémércekből nyersanyagokat – például rezet, nikkelt vagy lítiumot – kinyerni. Ezek a technológiák lehetővé tennék a bezárt európai bányák újranyitását is, hiszen alacsonyabb minőségű érceket is képesek gazdaságosan feldolgozni. Az első ilyen ipari üzem már működik is Spanyolországban, és ha ezek a módszerek szélesebb körben elterjednek, jelentősen csökkenthetik Európa importfüggőségét, miközben az ökológiai lábnyom is kisebb marad.
Ugyanez igaz az újrahasznosításra is. Az e-hulladék – például használt akkumulátorok, okostelefonok – jelentős mennyiségű stratégiai nyersanyagot tartalmaz, amelyeket korszerű technológiákkal újra visszanyerhetünk. Ez nemcsak anyagilag éri meg, hanem elengedhetetlen a körforgásos gazdaság megvalósításához is. A karbonkibocsátást adóztató uniós szabályozás (CBAM) pedig várhatóan tovább növeli majd az érdeklődést a zöldebb technológiák iránt.
Ezek az innovációk már most is összhangban vannak az uniós szakpolitikákkal és programokkal, például a Horizon Europe és az Európai Beruházási Bank forrásaival. Nemcsak a nyersanyag-önállóságot támogatják, hanem új munkahelyeket teremthetnek a bányavidékeken, gazdaságélénkítő hatással bírnak, és hozzájárulnak ahhoz is, hogy Európa ne csupán szabályozóként, hanem aktív, fenntartható termelőként is jelen legyen a globális nyersanyagpiacon.
A stratégiai státuszt elnyerő projektek különleges előnyöket élveznek. Az egyik legfontosabb ezek közül a gyorsított engedélyeztetési eljárás: míg korábban egy bányászati beruházás elindítása akár 5–10 évig is eltarthatott, most a folyamat legfeljebb 27 hónapra korlátozódik, feldolgozási és újrahasznosítási projekteknél pedig 15 hónap a maximum. Ezen túlmenően a projektek közvetlenül hozzáférhetnek uniós és tagállami finanszírozási forrásokhoz, például az Európai Beruházási Bankhoz, nemzeti fejlesztési alapokhoz vagy akár az új STEP-rendelet alapján mozgósítható kohéziós forrásokhoz is. A Bizottság a projektgazdákat aktívan segíti abban is, hogy megtalálják a beruházásaikhoz szükséges vevőket, befektetőket, valamint hogy teljesítsék a társadalmi elfogadottságra vonatkozó elvárásokat.
A pályázati folyamat kapcsán fontos megjegyezni, hogy a nyertesek listája ugyan nyilvános, ám nem ismert, hány pályázat érkezett be és mely országok pályáztak. Megjegyzendő, hogy noha a jelenlegi Stratégiai Projektek uniós tagállamokban valósulnak meg, a rendelet lehetőséget biztosít arra is, hogy EU-n kívüli országokban zajló beruházások is megkapják a stratégiai státuszt, amennyiben megfelelnek a CRMA 6. cikkében meghatározott feltételeknek. A Bizottsághoz eddig 46 ilyen pályázat érkezett harmadik országokból, ezek elbírálása későbbi szakaszban várható. Láthattuk azt is, hogy ez a Rio Tinto Csoport által kezelt, – Szerbián belül jelentős belső feszültségeket okozó – JADAR lítiumprojekt is pályázott a Stratégiai Projektek közé, az össztársadalmi támogatása továbbra sem egyértelmű.
A most elindult 47 projekt fontos első lépés egy olyan Európa felé, amely saját maga képes biztosítani a technológiai fejlődéséhez szükséges alapanyagokat. A nyersanyag-függetlenség felé tett út hosszú és összetett, de most először konkrét beruházások formájában is testet ölt. Az, hogy ezek a projektek hogyan valósulnak meg, milyen társadalmi és környezeti hatásuk lesz, és miként illeszkednek majd a globális ellátási láncokhoz, a következő évek egyik legfontosabb kérdésévé válik – nemcsak Brüsszelben, hanem minden tagállamban.
Kép forrása: Európai Bizottság
