Helen A. Millward, a Keele University marketing oktatójának elsődleges kutatási érdeklődési köre a kreatív módszertanokat, a közösségi szerepvállalás kreatív módszereit, valamint a felsőoktatási oktatásfejlesztési gyakorlatait érinti. A Characteristics of good teaching: the use of creative methods within our university classrooms? című tanulmányában (The Journal of Academic Development and Education 9 [2018/1], 19–24) a jó tanítás jellemzőit vizsgálja meg.
Elismeri, hogy az egyetemi oktatói szerepkör sok mindent megkövetel az oktatótól, olyannyira, hogy az már-már zsonglőrködésnek számít: alkalmazkodni a hallgatókhoz, érvényre juttatni a tervezett tanulási eredményeket, biztosítani a professzionális és egyben barátságos tanulási környezetet és kreatívan oktatni. Persze az ilyen kihívásokkal való zsonglőrködésre válaszul sokan és gyakran kialakítják saját tanítási stílusukat. Ezek az egyes oktatóknál némileg eltérőek lehetnek, a szakemberek mégis úgy találják, hogy bizonyos jellemzők egy jó oktatásban azonosíthatók. Ilyenek például:
- a tanulók önálló gondolkodásra késztetése;
- a viták megfelelő szinten tartása;
- az elmélet(ek) valósághoz való illesztése; és
- a kommunikáció.
Millward meggyőződése, hogy az oktatásban dolgozók ennek a négy jellemzőnek a hatékony alkalmazásával elősegíthetik a pozitív és vonzó tanulási környezet kialakulását hallgatóik számára.
A tanulók önálló gondolkodásra késztetése a jó tanítás egyik fontos jellemzőjének tekinthető. Ez a hallgatóktól erőfeszítést kíván, a tanárnak pedig a „passzívabb” facilitátor szerepét kell átvennie. Ha az oktató vállalja ezt a szerepet, akkor ösztönözheti a hallgatókat, hogy kezükbe vegyék saját tanulásuk és fejlődésük irányítását, miközben továbbra is biztosítja, hogy a diskurzus a kurzus tervezett tanulási eredményei szempontjából relevánsak maradjanak.
Hasonlóképpen a jó tanítás fontos jellemzőjének tekinthető az a képesség is, hogy a tantermi vitákat, diskurzust és a tanulást minden hallgató számára megfelelő szinten tartsák. Különböző képességű és hátterű hallgatók látogatják az egyetemeket, ami megköveteli az oktatótól, hogy rugalmasan és alkalmazkodóan viszonyuljon az egyes tanulók igényeihez annak érdekében, hogy a csoport tervezett tanulási eredményeit minden tanuló elérhesse és mindenki számára produktív munkakörnyezetet és pozitív tanítási élményt tudjon biztosítani, megteremteni.
A jó tanítás további jellemzője, hogy az elméletet a valóságba helyezi. Ennek a pontnak a fejtegetésénél Millward rámutat, hogy azok a tanárok, akik a saját hátterükből és kutatásaikból tudnak meríteni, az elmélet és a valóság összekapcsolásával a tanulást érdekesebbé és szórakoztatóbbá tehetik hallgatóik számára.
A jó tanítás utolsó jellemzője, amelyet ez a tanulmány vizsgálni kíván, a kommunikáció, amely a jó tanítás és tanulás kulcsfontosságú szempontja. Ez érinti a technológia különféle formáinak használatát is, így az a tanulás értékes részévé válhat, nem pedig a tanulás zavaró tényezőjévé, miközben a tanulókat is részvételre ösztönzi.
Millward a tanulmány második részében a kreatív tanítási módszerek térnyerését is vizsgálja. Példákat mutat be, hogy a kreatív tanulási módszerek (főleg a művészeti alapú tevékenységek) hogyan lehetnek pozitív eszközök a hallgatók elkötelezettségének és megértésének elősegítésére. A tanulmány azonban a kreatív módszerek lehetséges buktatóira is felhívja a figyelmet, és azt sugallja, hogy az ilyen tevékenységek csak rövid távon tekinthetők előnyösnek.
Miközben Millward elismeri a kreatív módszerekben rejlő lehetőségeket a hallgatók ösztönzésére és bevonására, továbbra is fennáll a kérdés, hogy a kreatív módszerek használata nem csupán egy újabb zsonglőrlabda (a szerző a kreativitást annak szűken vett értelmében – elsősorban a művészi eszközök használatára érti – a szerk.), amelyet az oktatási szakembereknek a levegőben kell tartaniuk.
De erre mindenki maga adja meg a választ. Annyi bizonyos, olykor nem árt felülvizsgálni saját tanítási stílusunkat.
Nyitókép forrása: Getty Images / Nutthaseth Vanchaichana
