2020. június 18-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) fenntartó minisztere elfogadta az Egyetem 2025-ig tartó Intézményfejlesztési Tervét (Stratégia2025). Ennek apropójából érdemes egy pillantást vetnünk az egyetemek, köztük az NKE jövője felé. Mi vár a felsőoktatásra a harmadik évezred harmadik évtizedében? Milyenné akar válni egy Egyetem Európa közepén a gyorsuló és bizonytalan változások korában? A technológiai fejlődés exponenciális törvénye szerint a fejlesztések időigénye feleződik, miközben az adattömeg évente duplázódik. A szlogenné vált korleírás szerint a VUCA idejét éljük, azaz volatilis, bizonytalan (uncertain), komplex és zavaros (ambiguous) évek várnak ránk. Milyen stratégiával készüljön egy egyetem a változások korára, miközben az egyetemi kultúrák továbbra is büszkén építenek a konzervatív értékőrzés hagyományára? Lampedusa mondását idézve: mindennek meg kell változnia, hogy semmi se változzon, azaz a tudomány és humanizmus értékeit megőrizzük. Az európai egyetemek közös stratégiával nem rendelkeznek. Közös törekvéseik vannak, ezek lényege a tudomány fontossága világunk fenntartásában, különösen pedig a politikai, üzleti és tudományellenes kísértésekkel és babonákkal szemben. A tudomány azonban a reneszánsztól a 20. századig sokkal inkább az egyetemek falain kívül fejlődött, olykor az egyetemekkel szemben is. Az utóbbi 50 év felsőoktatási forradalma sokat javított az egyetemi statisztikákon. A másik feladvány az, hogy vajon mi érvényeset és hiteleset mondhatnak ezek a konzervatív intézmények a Z és Alfa generációk számára? Erősebben fogalmazva a klímaválságot is produkáló őszülő korosztály mit mondhat arról a jövőről, amelyet ők már nem, az ifjúság azonban látni és alakítani fog? Többek között ilyen dilemmák mentén született meg az NKE 2025-ig szóló Stratégiája, amelyet érdemes elolvasni. Kiindulópont: mi az egyetem? Alaptörvényünk az európai tradíciót tisztelve a „tudományos kutatás, a tanulás és a tanítás szabadságának intézményeként” határozza meg. A „szabadság intézménye”, ez az origó. Erre kell épülnie a Stratégiának és a felelősségnek is. A Stratégia2025 szerint „az Egyetem, alkotó, művelt, közösségépítő ambíciókkal rendelkező, tanulni vágyó fiatalok, a nemzeti értékeket tisztelő, szolidáris és együttműködő, a jövőért is felelősséget viselő új nemzedékek mentorálását és orientációját végzi, hogy hazánkat és Európát legjobb tudásukkal építsék”. Mi a legfontosabb a ma fiataljai számára? Talán az, hogy olyan tanulási stratégiával rendelkezzenek, amellyel egy állandóan változó világban tehetségüket kibontakoztathatják. Tudja-e hitelesen és elkötelezetten, minden egyes oktatót felvonultatva ezt a missziót vállalni az Egyetem? A válasz igen, feltéve, ha a változást önmagán kezdi. A Stratégia2025 ún. Kreatív tanulás programja egy olyan pedagógiai fordulatot ígér, amely az oktatás lényegének a hallgató képességeinek hatékony fejlesztését és értékelését, az egyéni tanulási utak mentorálását és a személyességen alapuló alkotó szakmai közösségek művelését tekinti. A fordulat csak akkor sikerülhet, ha hiszünk abban, hogy minden hallgató más-más talentumot rejt, amelyet az Egyetemen kell kibontakoztatni. Ez az egyetemi szabadság lényege és értelme. Szabadon gondolkodó, kritikus és kérdezni tudó fiatalokra van szükség. „A magolás helyett a kulcsképességek fejlesztése”- ahogyan a Stratégia fogalmaz. A tudományt másként nem is lehet művelni – tegyük hozzá. Ez a szabadság éremének másik oldala. A Stratégia2025 szerint „az Egyetem a határok nélküli tudomány, a társadalmi fejlődés, fenntarthatóság és a nemzeti kultúrák közötti hidakat és értékközösségeket épít”. A modern tudomány közel öt évszázados fejlődése egyfelől humanista szabadságharc, másfelől felelősség a világ jobbításáért. Ez globális felelősség, azaz a Stratégiát idézve „az Egyetem a társadalmi együttélés és jóllét biztonságát támogatja, a gyorsuló ökológiai változások és a technológia átalakulás kihívásait megértve, regionális és globális hatásokat elemezve, a társadalmi innovációkat, a környezeti fenntarthatóságot és a biztonságtechnológia kutatásokat és ezek oktatását stratégiai célnak tekinti”. Az Egyetem tagjait ez az elkötelezettség emeli az universitas szintjére. Mindezt összhangba kell hozni az Egyetem nemzeti identitásával. Az NKE a magyar közszolgálatot, a magyar államot építő intézmény. A modern állam sikere nagyrészt a nemzeti eszmén, mint a hatékony közösségépítés évszázados tapasztalatán alapul. A nemzeti tradíció és a hazafiasság tehát az államépítés hatékony eszközei. A Stratégia2025 szerint „az Egyetem a magyar nemzeti identitás és kulturális örökség védelmét, az ország megtartó erejét, valamint a nemzeti versenyképességet építi”. Az Egyetem ezen az úton érkezhet el a saját közösségét és annak jövőjét meghatározó sorskérdéshez. Hogyan lesz sok száz tanár, munkatárs és sok ezer hallgató egyéni munkájából és tehetségéből közösségi teljesítmény? Mit jelent ez a teljesítmény ma és mennyit érhet évek múlva? Azaz mit kell tennünk egyénenként és mit kell tennünk közösen? Egy egyetem esetén mindez magától értetődőnek tűnhet. Azonban egyre több intézmény, vállalat, sőt egyetem sem „kőből épít házat”, azaz nem készít középtávú stratégiát. Miért? Mert a működési környezet túl gyorsan változik ahhoz, hogy stratégiák alapján döntsünk. Maga az állam és a kormányzás is egyre óvatosabb a középtávú stratégiákkal és inkább rövidtávú akciótervekben gondolkodik. Gondoljunk csak a világot egyik hónapról a másikra felforgató világjárványra. De ha csupán a felsőoktatást nézzük, a magyar felsőoktatás kormányzati stratégiája még néhány éve sem tartalmazta az állami egyetemek alapítványi fenntartású intézménnyé történő átalakítását, amelyet 2019/2020-ban kísérleti programokkal és sok kérdőjellel mégis elindított (lásd bővebben ITT).
A Stratégia még egy tucat további „felforgató” kockázatot is figyelembe vesz: ilyenek a mesterséges intelligencia terjedése, a tömeges migráció, a klímaváltozás, a biotechnológia fejlődése, az energiaforrások fenntarthatósága. Sokak szerint tehát az egyetlen jó „stratégia” a hatékony döntésképesség (agilitás) és az adaptív menedzsment. A stratégiát tekintsük tehát inkább iránytűnek, mintsem térképnek. Térképünk nincs, a jövő útját lépésről lépésre kell eldönteni. Az iránytű azonban irányt és biztonságot ad. Az NKE-nek is biztosnak kell lennie a saját jövőjében. Jövőkép kell ahhoz, hogy a Stratégia címe: „A biztos jövő egyeteme” az egyetemi polgárok számára valósággá válhasson.
