Az Európai Bizottság 2018 nyarán marasztalta el a Google LLC és Alphabet Inc. vállalatokat az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 102. cikke és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 54. cikke megsértése okán (Case AT.40099 Google Android). A Bizottság eljárása a Google fellebbezése okán a Törvényszék elé került; és nagyobb részében kiállta a jogszerűség próbáját (T-604/18. sz. ügy).
A Bizottság négy különböző jogalapon (piaci magatartás miatt) állapította meg a fenti vállalkozások egyszeri és folytatólagos jogsértését. Ezek a jogsértést képező piaci magatartások:
- a Google Search alkalmazás és a Google Play Store összekapcsolása;
- a Google Chrome és a Google Play, valamint a Google Search alkalmazás összekapcsolása;
- a Play Áruház és a Google keresőalkalmazás OEM-ek (Original Equipment Manufacturer, esetünkben az okoseszközök gyártói) általi használata engedélyezésének függővé tétele az AFA (Anti-Fragmentation Agreements) megállapodásokban foglalt kötelezettségektől; és
- a reklámozási bevételrészesedésből származó kifizetések nyújtása az OEM-ek és a mobilhálózat-üzemeltetők számára azzal a feltétellel, hogy nem telepítettek előre semmilyen, a Google számára konkurens általános keresőszolgáltatást egyetlen készülékre sem. (AT.40099, 1. szekció (4) pont)
Az 1) és 2) pontokban megjelölt piaci magatartás a versenyjog klasszikus árukapcsolási sémáját követi. A Google Play Store appáruház használatához (az OEM általi installációjához, tehát ahhoz, hogy az okostelefon megvásárlásakor a Play Store már telepítve legyen) annak licenciaszerződése szerint a Google Search és a Google Chrome is telepítve kell hogy legyen a végpontokra. Az árukapcsolás önmagában nem tiltott az EUMSZ alapján, azonban amennyiben egy vállalkozás azon a piacon hajtja végre az árukapcsolást, ahol erőfölényben van, az árukapcsolás erőfölénnyel való visszaélést valósít meg (az egyszerűség kedvéért az erőfölényt összefoglalhatjuk az erőfölényes azon képességében, hogy versenytársaitól és a fogyasztói szokásoktól függetlenül tudja alakítani magatartását). A Bizottság, majd a Törvényszék által megvizsgált valamennyi piacon (licencelhető operációs rendszerek okoseszközökre globális piaca; az alkalmazásáruházak globális piaca; a keresőmotorok EGT tagállami piacai) a releváns szolgáltatások tekintetében erőfölényben volt a Google, valamint a Törvényszék előtt is megállt az a Bizottsági érvelés, hogy ebben az erőfölényes helyzetben a fent leírt árukapcsolási magatartás nem volt igazolható a Google részéről.
A Google Play központi szereppel rendelkezik az ügyben, tekintve, hogy az Android operációs rendszereken csaknem kizárólag ennek az alkalmazásnak a felületén telepíthet a végfelhasználó más alkalmazásokat. Az okostelefonokra telepíthető alkalmazás áruházok piacán a felhasználók számát tekintve a Google Play egyetlen valódi konkurense az Apple által fejlesztett App Store. Mindemellett, a Bizottság által vizsgált piacon a Google Playnek nem létezik alternatívája, az App Store mint valódi versenytárs – annak okán, hogy az Apple integrált végpontgyártó is (azaz az operációs rendszer előállítója egyben minden esetben az okoseszköz gyártója és az operációs rendszer nem licencelhető) – nem szerepel az ügyben: a Bizottság szóhasználatában csupán elégtelen versenykényszert generál a Google oldalán (AT.40099, 9.3.4.2. szekció; 9.4. szekció).
Ebben a kontextusban igazán látványos, hogy a vertikálisan nem integrált, Android operációs rendszert használó okoseszközök gyártói milyen mértékben vannak ráutalva a Google Play (tágabban a GMS – azaz Google Mobile Services csomag) infrastrukturális szolgáltatására.
A Google Play központi szerepét és a vizsgált piac (ahol megvalósulhat az erőfölény) kereteit nagyban befolyásolja a tény, hogy a Google 2015-ben felvásárolta az Android (akkor még startup fázisban levő) vállalkozását. 2018-ra ugyanis az Android által fejlesztett operációs rendszer az OEM-ek által okostelefonra licencelhető operációs rendszerek piacán (itt kiemelem, hogy az Apple iOS rendszerei ennek a piacnak nem képezik a részét) olyan elterjedtté vált, hogy egyetlen releváns versenytársa a Microsoft által fejlesztett Windows volt 6%-os piaci jelenléttel (AT.40099, 291. pont). A megállapított visszaélések tekintetében ez a 3) pont szempontjából különösen releváns. Az Android operációs rendszere ugyanis – amellett, hogy licencelhető – nyílt forráskódú, azaz az OEM-ek szabadon fejleszthetnek személyre szabott Android iterációkat (Android fork). Az AFA megállapodások egyik értelme az, hogy az így fejlesztett Android operációs rendszerek ne váljanak töredezetté, azaz eltérőségükben ne veszélyeztessék az Android ökoszisztémáját (az Android alapú operációs rendszerek közössége) így biztosítva a mobil végpontokon végbemenő szoftveres folyamatok interoperabilitását.
A Google által implementált AFA megállapodás is az Android operációs rendszerek kölcsönös kompatibilitását szolgálja, azonban versenyjogi szempontból ennél több, hiszen csak annyiban telepíthető a Google Play az OEM-ek által, amennyiben a saját fejlesztésű Android implementációjukat a Google jóváhagyja. A Google Play áruház alkalmazással pedig natívan nem rendelkező Android rendszerű okoseszközök értelemszerűen (a Google Play piaci szerepét tekintve) kevésbé alkalmasak arra, hogy potenciális vásárlókat vonzzanak.
A Google AFA megállapodása tehát egyszerre eszköz arra az egyébként jogszerű célra, hogy az androidos rendszerek bizonyos mértékben homogének legyenek (ne legyen töredezett az Android ökoszisztémája) és arra a lehetséges jogellenes célra, hogy ne keletkezhessen olyan innovációt jelentő Android iteráció, amely a Google számára versenykényszert jelent. A lehetséges jogellenes cél fényében a Törvényszék és a Bizottság nem állapított meg olyan körülményt (jogszerű célt), amely igazolná a Google saját AFA megállapodásaiban manifesztálódó versenykorlátozó magatartását. A Google érvelése egyébként abban az irányban haladt, hogy a teljesen átjárható Android ökoszisztéma facilitálja a versenyt, hiszen az AFA-nak megfelelő végpontgyártók költségei egyenlően kevesebbek, mintha egy fragmentált ökoszisztémából kellene kiindulniuk saját operációs rendszereik megvalósításában.
A 4) pontban megjelölt jogsértésre alapított Bizottsági döntést a Törvényszék megsemmisítette. Az első ránézésre súlyos visszaélésnek is tekinthető piaci magatartás tekintetében a Bizottság érvelése hiányos volt. A reklámbevételekből való részesedést biztosító megállapodások (amelyek megkívánták a végpontgyártóktól, hogy a Google keresőszolgáltatását kivéve nem telepítenek más keresőszolgáltatást az általuk gyártott végpontokra) a versenyre gyakorolt hatásának vizsgálatakor a Bizottság az AEC (as efficient competitor) tesztjét nem végezte el megfelelően. Az AEC tesztnek megfelelően a Bizottságnak azt kellett volna bebizonyítani, hogy egy hipotetikus, legalább annyira hatékonyan működő versenytárs, mint a Google, alternatívát kínálhatott volna valamiképpen a Google által alkalmazott RSA megállapodásokhoz anélkül, hogy tönkremenne.
A Bizottság a fenti teszt alkalmazásával nem tudta igazolni, hogy az RSA-k alkalmasak lennének arra, hogy kiszorítsanak a piacról egy legalább annyira hatékonyan működő vállalkozást, mint a Google. Az RSA-k így pusztán az OEM-ek számára elérhető kedvezmények, amelyek nem képeznek erőfölénnyel való visszaélést.
A Törvényszék tehát részben megsemmisítette a Bizottság döntését, azonban nagyobb részében helybenhagyta azt, indokolásával és rendelkezéseivel egyetértett. A jogellenesség fokában tett megállapítások között tapasztalható eltérés jeleként azonban megváltoztatta a Google-re kiszabott bírság mértékét. Az eredetileg 4 342 millió eurós bírságot a Törvényszék 4 125 millió euróra csökkentette. A Bizottsági döntés rendelkező részének ilyen módosítása azonban nem érinti a tényt, hogy ez a valaha kiszabott legnagyobb versenybírság Európa történelmében.
