Nyolc évig tartó eljárás végére került pont 2020 áprilisában Strasbourgban: az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az ATV Zrt. javára döntötte el a televízió és a magyar állam közötti vitát, amikor úgy határozott, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE). Az évekig húzódó, a sajtószabadság és az objektív tájékoztatás összetett viszonyát érintő ügy 2012. november 29-én, egy egyszerű jelző hírműsorban, egy hír előtti felkonferáló szövegben való elhangzásával kezdődött. Az ATV tévécsatorna hírolvasója a „parlamenti szélsőjobboldal” kifejezéssel írta le a Jobbikot, amikor arról a tüntetésről tudósított, ami azért szerveződött, mert Gyöngyösi Márton, a párt képviselője azt mondta a parlamentben: ideje lenne feltárni, az országban, illetve a kormányban és az országgyűlésben „hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”
A strasbourgi ítélet előzményei
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az adást követően a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz (NMHH) fordult azzal, hogy a „szélsőjobboldali” jelző negatívan befolyásolja a párt megítélését a nézők szemében. Az NMHH Hivatala elsőfokon, majd a Médiatanács másodfokon megállapította, hogy az ATV Zrt. megsértette a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) objektív (kiegyensúlyozott) tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseit. Az NMHH Hivatalának szankciója egy enyhe figyelmeztetés volt, tekintettel a jogsértés csekély súlyára: az NMHH hivatala felhívta a csatornát, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől.
Az Mttv. 12.§-ának (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámokban a műsorvezetők, hírolvasók, tudósítók és más rendszeresen közreműködő munkatársak a politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűzhetnek. A törvény meghatározza a közzététel megfelelő módját is: amennyiben a politikai hírhez mégis kapcsolódik vélemény vagy értékelő magyarázat, az Mttv. 12. §-ának (4) bekezdése szerint azt e minőségének megjelölésével, szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni. A médiatörvény e rendelkezésének célja a közönség befolyásolástól mentes tájékoztatásának biztosítása, amelyet a kinyilvánított vélemény pozitív vagy negatív jellegétől, illetve annak valós tényeken alapuló, vagy e ténybeli alapokat nélkülöző minőségétől függetlenül vizsgálni kell. A Médiatanács a „szélsőjobboldal” kifejezést véleménynek minősítette, mivel az sem a politikatudományban, sem a köznyelvben nem egzakt kategória, az álláspontok változnak a tekintetben, hogy mely politikai felfogás, irányultság tartozik ebbe a kategóriába.
Ellentétes álláspontra helyezkedett a közigazgatási határozat felülvizsgálatára indított perben első fokon eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, amely hatályon kívül helyezte a Médiatanács ATV-t elmarasztaló határozatát. A bíróság indokolásában kifejtette, hogy a „szélsőjobboldali” kifejezést „mérsékeltebb, szelídebb nézeteket valló jobboldali pártokra” is használják, így nem tekinthető véleményformálásnak, csupán egy elfogadott jelző alkalmazásának. Az ítéletet felülvizsgáló Kúria az első fokon eljáró bírósággal ellentétben aztán a Médiatanácsnak adott igazat, és az ítéletet hatályon kívül helyezte. A Kúria azzal érvelt, hogy a „szélsőjobboldali” jelzős szerkezet véleményt formáló kifejezés, nem tényszerű közlés, amelyet az is alátámaszt, hogy a kifejezés tartalma jelenleg is politikai és társadalmi vita tárgya.
Az ügy hazai pályafutása az Alkotmánybíróságon zárult, mivel az ATV Zrt. a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság osztotta a Médiatanács és a Kúria álláspontját és megállapította, hogy a sajtószabadság megszorítása nem terjedt túl a törvényi korláton, nem volt indokolatlan. Az Alkotmánybíróság a jelzős szerkezetek használatával összefüggésben kifejtette, hogy azok természetüknél fogva szubjektív jellegűek, így az objektív mérce meghatározása nehézségekbe ütközhet, annyit azonban lefektetett, hogy sem a párt önmeghatározása, sem a közvélemény aktuális helyzete nem minősül az Mttv. szabályának megfelelő mércének. A testület álláspontja szerint az olyan jelzők esetében, ahol a társadalmi konszenzus megfelelő mértékű, megállapítható a tényjelleg, egyébként azonban egyedileg vizsgálandó az adott kifejezés használatának véleményjellege.
Az EJEB ítélete
Az EJEB nem fogadta el sem a Médiatanács, sem a Kúria, sem pedig az Alkotmánybíróság érvelését, kritikája azonban inkább szól az Mttv.-nek, mint a jogalkalmazónak. A strasbourgi bíróság a hírműsorban elhangzott „szélsőjobboldal” kifejezés kapcsán azt vizsgálta, hogy a sajtószabadság magyar állam általi korlátozása megfelelt-e az EJEE-ben foglalt követelményeknek. Az EJEE 10. cikke alapján ezen alapjog korlátozása három feltétel együttes teljesülése esetén lehetséges. Alapjog akkor korlátozható, ha azt a) törvény írja elő, b) törvényes célból alkalmazzák, továbbá c) a korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges.
Az EJEB a Velencei Bizottság 2015-ös véleményére utalva, azzal összhangban úgy vélte, hogy az Mttv.-ben használt „vélemény”, illetve „értékelő magyarázat” kifejezések semmitmondóak, így a törvényi rendelkezés alkalmatlan arra, hogy az alapján az állampolgárok előre fel tudják mérni közléseik lehetséges következményeit. Figyelemre méltó, hogy az EJEE ugyan előírja azt, hogy az alapjogkorlátozás csak akkor megengedhető, ha azt törvény írja elő, az EJEB meg sem kísérelte vitatni az Mttv. egyezménybe ütközését azon az alapon, hogy a korlátozást előíró jogszabályi rendelkezés hiányosságban szenved. Az EJEB nem vitatta azt sem, hogy a sajtó szabadságának korlátozása ebben az esetben legitim cél érdekében történt, sőt, elismerte, hogy a demokratikus közvélemény védelme az illetéktelen befolyásolástól az objektív tájékoztatás követelményének biztosítását szolgálja, ezért lehetőséget ad a sajtó szabadságának korlátozására.
Ezek a tények kételyeket ébresztenek a strasbourgi kritika megalapozottsága felől, két körülményre pedig különösen fontos felhívni a figyelmet. A jogi normák jellegüknél fogva absztrakt előírások, így a jogrendszerekben nem egyedi jelenség az olyan általános megfogalmazások alkalmazása, amelyek értelmezése egyedi ügyben a jogalkalmazó feladata. A Büntető Törvénykönyv „becsület csorbítására alkalmas kifejezés” fordulata, vagy a Polgári Törvénykönyv „ésszerű időn belül” fordulata, de akár a jogrendszerben több helyen is megjelenő „elvárhatóság” követelménye mind-mind olyan kifejezések, amelyek a jogkövető magatartásra törekvő polgár szemszögéből nézve meglehetősen szubjektív fogalmaknak tűnhetnek. A másik körülmény: az Mttv. rendelkezése, amely előírja a vélemények és a tények elkülönítésének szükségességét egyáltalán nem számít egyedinek Európában. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az újságírói etikáról szóló állásfoglalásában előírja a tények és a vélemények oly mértékű elhatárolását, hogy azokat ne lehessen összetéveszteni. A brit kommunikációról szóló törvény (Communications Act) kizárja a véleményeket a politikai vagy ipari vitákkal, illetve az aktuálpolitikával kapcsolatos műsorokból.
Annak ellenére, hogy éppen az EJEB hivatkozott a kontextus fontosságára, az Mttv.-beli „tény” és „vélemény” kifejezések jelentését a törvényszövegből kiragadva vizsgálta a testület, és miután megállapította, hogy a szólásszabadság korlátozásának legitim célja lehet a közvélemény objektív tájékoztatása, nem is foglalkozott tovább a törvényszöveg elemzésével. A szóban forgó rendelkezés egyik igen lényeges tulajdonsága, hogy nem generális tilalmat fogalmaz meg a véleményeknek a hírműsorokban való megjelenésével kapcsolatban. A törvényszövegből az következik, hogy a jogalkotó határozottan amellett foglalt állást, hogy a véleményeknek ilyen tartalmakban is lehet helyük, a közérdek azonban azt diktálja, hogy jól elhatárolhatóak legyenek a tényszerű közlésektől. Az Mttv. éppen ezért fogalmaz meg a közzététel módjával kapcsolatos követelményeket.
Magát a korlátozást azonban nem találta a testület a demokratikus társadalomban szükségesnek. Az EJEB értelmezése szerint a törvény kellően pontos rendelkezése hiányában a jogalkalmazóra hárult volna a feladat, hogy kidolgozza a tények és a vélemények elhatárolásának, a hírműsorokban elhangzó vélemények korlátozásának gyakorlatát. A testület szerint a „vélemény” kifejezést ebben az esetben szűken kellett volna értelmezni, azt biztosítva, hogy csak azok a közlések essenek korlátozás alá, amelyek felborítják a közügyekről szóló tájékoztatás kiegyensúlyozottságát. Az EJEB azt is kifejtette, hogy annak értékelése során, hogy az adott közlés alkalmas-e a közügyekről szóló tájékoztatás tényszerűségének csorbítására, az ügyben eljáró szerveknek figyelembe kellett volna venniük a kontextust, amelyben a közlés elhangzott. Az EJEB – vitatható módon – úgy foglalt állást, hogy a vitatott közlés egy jobbikos képviselő antiszemita megnyilvánulása miatti tüntetés kapcsán hangzott el, emiatt a „szélsőjobboldal” kifejezés használata nem a párt tevékenységének morális megítélését, vagy a hírolvasó személyes érzéseinek kinyilvánítását jelzi, hanem a párt politikai spektrumon és a Parlamenten belül elfoglalt pozíciójára utal. Ez az álláspont azonban a hangsúlyt a vitatott közléssel érintett parlamenti képviselő, illetve politikai pártjának hovatartozására helyezi és elmulasztja figyelembe venni azt, hogy a tudósítás középpontjában nem a parlamenti képviselő felszólalása, hanem az amiatt tartott demonstráció állt. A demonstrációk jellegüknél fogva alkalmasak a nyugalom megzavarására, az érzelmek felkorbácsolására egyes társadalmi problémák kapcsán, tehát egy olyan felfokozott hangulatot teremthetnek, amelyben a közönség érzelmeire egy-egy minősítő jelző a szokásos nyugalmi állapotnál erősebben hathat. Ilyen esetekben pedig indokolt nagyobb körültekintéssel eljárni az olyan kifejezések alkalmazásával, amelyeket többen többféleképp érhetnek.
A strasbourgi döntés indokolása a fentiek alapján több helyen ingatag. A televíziótársaság ügye eldőlt, az viszont még kérdéses, hogy mindez hogyan fogja befolyásolni a jövőbeli magyar joggyakorlatot.