Semmi sem mozdítja elő hatékonyabban a radikális pártok előretörését, mint a szavazók konstans elégedetlensége, csalódottsága. Romániában a december 6-án megtartott választások erről tesznek tanúságot, ugyanis parlamenti székekhez jutott a Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianta pentru Unirea Romanilor), amely egyértelműen szélsőjobboldali párt. Érdemes megjegyezni, hogy az alakulat nevéből képzett mozaikszó (AUR) egyébként románul aranyat jelent, tehát pozitív konnotációval rendelkező név, amely hatásosan érvényesül a közbeszédben.
Magyar szempontból természetesen vészjósló jelként tűnik fel egy ilyen párt majd 9%-os térnyerése szomszédságunkban. A szövetség honlapja arról árulkodik, hogy a hatalomszerzési metodikájuk alapvetően a politikai messianizmus módszere: egyesítő erőként, minden román (legyen az határon onnan vagy túl) problémáinak megoldóiként léptek színre. Kitérő egy mondat erejéig: furcsa párhuzamként, de mégis még visszhangzó koncepcióként az aranykorszak felépítését látszanak elhozni, amelyet Ceausescu is ígért buzgón bukása előtt. Ezzel is csak szemléltetni kívánom a névválasztás belpolitikai értékeit, átgondoltságát.
Az újonnan megjelent szélsőséges párt tehát értelmezhető egyfajta útkeresésnek Romániában. Maga az alakulat honlapján arról beszél, hogy a nagy 1918-as egyesülés óta még mindig egy megosztott románság éli mindennapjait. E megosztottságot lehet értelmezni az országhatárokra is, hiszen Moldova köztársaság egy nagy külpolitikai nehézség Románia számára. Mint ismeretes, 1992-ben lefolyt a transznisztriai háború, amelyben a moldovai többség azt szerette volna – természetesen Románia támogatásával –, hogy létrejöjjön az egyesülés Romániával. Az orosz kisebbség azonban segítséget kért, és azóta is egy orosz hadosztály garantálja a békét a hivatalosan Moldovához tartozó, ám független Transznisztria részére. Teljesen egyértelműsítve tehát, Oroszország konkrétan megakadályozta, hogy Románia területet szerezzen.
Ebből mindjárt egyértelmű, hogy az AUR névválasztás bár szerencsés belpolitikai szempontból, kérdés, hogy milyen érzelmeket ébreszt majd Moszkvában. A Krím-félsziget megszállása óta egyértelmű, hogy Oroszország nem hajlandó engedni saját maga biztonságából – akár nemzetközi megrovásokat vállalva – inkább geopolitikai érdekeit tekinti elsőnek. A Románok Egyesüléséért Szövetség elnevezés tekinthető egyfajta provokációnak is (nem feledve a román fekete tenger partszakaszra telepített amerikai rakétarendszert), ha a dolgokat Moszkva felől elemezzük. Hozzá kell tenni, hogy jogosan, hiszen a román politikai kultúra szerves része a nagy egyesülési álom.
A valóság talaján maradva meg kell említeni, hogy a 2020-as Romániai parlamenti választásokon rekord alacsony volt a részvétel: a jogosultak köréből pusztán 29,8% járult urnákhoz. Ilyen körülmények között feltételezhető, hogy az AUR támogatottsága nem olyan magas a teljes lakosság körében, ám a politikatudomány megfigyeléseiből merítve feltételezhető, ha egyszer egy párt eléri a parlamenti küszöböt, akkor olyan erőforrásokhoz jut, ami lehetővé teszi az erősödését.
A helyzet magyar vonatkozásait illetően újabb keleti kihívás ez Ukrajna politikája mellett. Amennyiben elfogadjuk, hogy mind Romániában, mind pedig Ukrajnában a nehéz belpolitikai és gazdasági helyzetet nacionalizmussal kívánják oldani a politikai diskurzusban, akkor egyértelműen éber magyar külpolitikára lesz szükség. Ha úgy tetszik, egy olyan módszerrel lehetne leszerelni az utálatkeltés alapját, amely nem a kormányközi tárgyalásokon valósul meg, hanem a bizalomépítésen keresztül. Megfelelő kommunikációval (és lépésekkel) szükséges lenne tudatosítani keleti szomszédainkban, hogy a magyarok és Magyarország nem híve az ellenségeskedésnek, hanem partnerként akar fellépni a nemzetközi porondon.