A digitális kultúráról szóló cikksorozatunk első fejezete a digitális kultúra valódi mélyrétegi változásairól szól, arról, hogy mi a szerepe és célja jövőnk formálásában, magasabb kontextusba helyezve napjaink újszerű élethelyzeteit, amilyen például a koronavírus-világjárvány.
A kultúra az emberiség túlélési stratégiája. Mint faj, a technológiai evolúció segítségével jól vizsgázunk, ötezer éves történetünket tekintve ez a legerőszakmentesebb százada az emberiségnek. Az elmúlt kétszáz évben megdupláztuk, sőt, lassan megtriplázzuk biológiailag eredetileg kódolt élettartamunkat, az 1880-as évek életminőségnövelő technológiáinak (és a fogyasztói társadalom kialakulásának) köszönhetően 250-szeresére nőtt a gazdaságunk. Hosszabban élünk, egészségesebben, tisztábban; a Földön a mélyszegénységet sikerült leszorítani 84%-ról 14%-ra száz év alatt (1880–2018 között). Annak eredményeképpen, hogy egyre kevesebb ember tudja megtermelni az élelmiszert egyre több embernek, a történelme során javarészt vidéki Föld elvárosiasodott, ma már az emberiség fele városokban lakik, 2050-re várhatóan a kétharmada fog. A városok gazdaságunk, kulturális életünk, innovációink gyújtópontjai. A faji siker a lélekszám gyarapodását is hozta, jelenleg 7,7 milliárd ember él a Földön, naponta kb. 150 000 fővel többen vagyunk. Elérkeztünk a Bőség Földjére, és kissé határozatlanul nézünk körbe: az utóbbi évszázadok megszokott társadalmi, gazdasági, szabályozási, kommunikációs rendszerei gyökeresen átalakulnak legújabb technológiai újraprogramozásunk, a digitális kultúra eredményeképpen.
A digitális kultúra elterjedése a leggyorsabb technológiai terjedés az emberiség történetében, az általa elhozott finom újraprogramozások rendkívül mélyek, gyakorlatilag alapjaiban változtatják meg kultúránkat (sőt, lassan biológiai lényünket is). Az, hogy ezek az eszközök ilyen gyorsan, nemtől, kortól, vallástól, földrajzi helyzettől függetlenül mindenkinek kellettek, nem véletlen. A digitális kultúra ősi vágyainkat valósította meg, segítségével technológiai úton, és – nem szellemi tökéletesedéssel, hosszú évek tanulásával, de – elértük azt, hogy mindent tudhatunk, a világ összes nyelvén beszélhetünk, nem tévedünk el, tudunk olyanokkal élő kapcsolatot tartani, akik nincsenek is a közelünkben, és még sorolhatnám azokat a képességeket, amelyekre egy hordozható, számos szenzorral felszerelt miniszámítógép (okostelefonunk) és az internet tesz képessé bennünket. Mára minden átlagember olyan képességekre és tudásra tett szert, ami az elmúlt évszázadok embereinek a szemében mágiának tűnt volna. Ennek ára van, cselekedeteinkkel, viselkedésünkkel, megfigyelhetőségünkkel (minden kommunikáció kétoldalú) és anyagi javainkkal fizetünk ezért a lehetőségért. A digitális környezet egyszerre megfoghatatlan (hiszen csak áram és áramszünet gyors váltakozása), és a mindennapi életünket teljes mértékben befolyásoló tényező. A kettősségek, kétarcúságok a digitális kultúra minden jellemzőjére igazak (ahogyan azt bővebben meglátjuk majd cikksorozatunk következő fejezeteiben).
A kultúra az ember túlélési eszköze, egy fegyver, amely az emberiség aktuális kihívásait válaszolja meg folyamatos technológiai innovációk és társadalmi átalakulás segítségével. De mire jó akkor a digitális kultúra? Miért jött létre? A digitális kultúrának meglátásom szerint két fő funkciója van az emberiség kultúrtörténetét tekintve.
Napjaink fő kihívásai a megnövekedett lélekszám (pontosabban, hogy e mellett is olyan életszínvonalon élhessünk, amit elértünk), illetve bolygónk rendszere egyensúlyának megőrzése (az ökológiai kihíváson túl ide tartozik a mentális és biológiai egészség, jóllét érzése is). A kultúra a kihívásokra adott válasz.
A digitális kultúra elsődleges fő funkciója az emberiség történetében az, hogy a városokba beáramló, ott sűrűn élő, naponta ezernyi interakcióba, információszerzésbe kényszerülő emberiség automatizáltan, könnyedén tudjon egymással együttműködni. Lehetővé tette, hogy barátok, idegenek, sőt lassan emberek szoftverekkel és gépekkel azonnali módon, a kívánt hatást elérve (legyen az akár egy információ, egy ideiglenesen használt autó, egy lakás bérbevétele vagy ételvásárlás) együtt tudjanak működni. A digitális kultúra a városi életminőség biztosításának rendszere.
Napjainkban a koronavírus krízise határozza meg a közbeszédet, társadalmi alrendszereinket. Látnunk kell, hogy a jövőben többször is lesznek hasonló járványok, egy nagyon összekapcsolt, összezsugorodott bolygónk (egy nap alatt körbe tudjuk utazni), ilyen lélekszám mellett ezek elterjedése megakadályozhatatlan. Az emberiség azonban kifejlesztette a digitális kultúrát, a szenzorokat, az e-egészségügyet, a távmunkát, távoktatást, a hatékony digitális együttműködéseket. A digitális kultúra második fő funkciója az emberiség történetében az, hogy növelje védettségünket, rugalmasságunkat, megnövelje eszköztárunkat arra, hogy katasztrófák, járványok, rendkívüli események idején is közel hasonló életminőségben éljünk, mint azelőtt. Dolgozhatunk, szórakozhatunk, kapcsolatot tarthatunk, működtethetjük gazdaságunkat, a világ beköltözött a lakásunkba, hogy akkor és azt használhassuk, amire szükségünk van.
Az egész emberiség tanulja ezt a működésmódot, a koronavírus nagyon gyors fejlődésre késztetett minket ezen a téren. A digitális védekezőképességünk, rugalmasságunk növelése nem egy ideiglenes, egyszeri hatás. Ez egy visszafordíthatatlan trend, amely a szórakozás és könnyedebb kommunikáció helyett már régóta életmegváltoztató hatású. Nem elvesztünk valamit, hiszen eddigi életformáink, társas alkalmaink ugyanolyan fontosak számunkra, és a rendkívüli időkön kívül így élünk. Most jön az oktatás, az egészségügy és a munka forradalma. Az automatizáció, a szenzorok, az egyre okosabb adatmegosztások mind ezt a célt szolgálják. Ha növeljük értékteremtő képességeinket a digitális térben, azzal egyéni, és faji szinten is fejlődünk. Ha tudatosan viselkedünk, azzal csak nyerhetünk – ne ideiglenes magatartásként éljük meg ezt a helyzetet, hanem új lehetőségek kibontakoztatása időszakának. Legyünk okosak, fejlesszünk okosan, tanuljunk, és mind egyénileg, mind közösségileg erősebbek leszünk. Megvan rá a technológia, és megvan a tudásunk. Éljünk vele.
Megjegyzés:
A cikkben szereplő adatok forrása Dr. Rab Árpád: A digitális kultúra kettős köre: bevezetés a digitális kultúrába című kötetből származnak (Saarbrücken 2017), a világ népességéről szóló recens adat forrása a Worldometer.
