Ismét újítottunk! November 11-én olyan könyvbemutató beszélgetést tartottunk, amelyre közönséget nem hívtunk, csak hangfelvétel készült.
A témát és kiindulópontot a nemrég megjelent környezettörténeti tematikájú szöveggyűjtemény, a Tájátalakítás, járványok, vizek, birodalmak – zöldtörténelem. Tanulmányok a környezettörténet irodalmából adta. Amint a már megjelent korábbi ismertetőben is írtam: voltaképpen két, egymást követően megjelent kötet második részéről van szó, amely az elsőhöz képest nagyobb hangsúlyt fektet a politikai keretek és a környezet történeti kapcsolatára.
A kerekasztalt Kőszegi Margit, az ELTE társadalomföldrajzos adjunktusa moderálta. Kőszegi a közép-európai karsztos területek védelme kapcsán foglalkozott a táj és érték viszonyának történelmi távlataival. A beszélgetésben a moderátoron és a kötet három szerkesztőjén kívül részt vett Varga Anna etnobiológus posztdoktori kutató is, aki projektje keretében a Pécsi Egyetem Néprajz–Kulturális antropológia tanszékén oktatja a természetvédelem történetét.
A szöveggyűjtemény hat szerkesztője közül a kerekasztalnál helyet foglalt Demeter Gábor (Eötvös Loránd Kutatóhálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet /ELKH BTK TTI/), Eszik Veronika (ELKH BTK TTI) és Balogh Róbert (NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézet).
Amint Eszik Veronika összefoglalta, a kötetek célja, hogy olyan környezettörténeti tanulmányokat adjanak közre, amelyekhez nem szakértő hallgatók is tudnak kapcsolódni, egyben visszaadják a terület sokszínűségét, úgy, hogy az üzenet közben közérthető és Közép-Európára is érzékeny marad. Ez utóbbi szempontot szerkesztőkként elsősorban a Duna kapcsán tudtuk érvényesíteni.
A beszélgetésben igyekeztünk képet adni a kötetről is, így körvonalaztuk, hogy milyen különböző aspektusai vannak a birodalom és környezetátalakítás kapcsolatának. Az első hozzászólások után a jelenlevő szerkesztők azzal szembesültek, hogy a fejezetek sorrendisége, a lefordított tanulmányok besorolása akár másképp is történhetett volna, mégpedig éppen a tudásterület sokarcúsága miatt. Ezért nem meglepő, hogy a továbbiakban főként a környezettörténet mibenlétéről, a multidiszciplináris megismerés jelentéséről, lehatárolhatóságáról és intézményesülésének korlátairól beszéltünk. A hozzászólók többsége azon az állásponton volt, hogy túlzott elvárásaink nem lehetnek, hiszen a környezettörténet műveléséhez olyan sokféle tudás szükséges, ami még egy egyetemi tanszék keretében is nehezen elképzelhető. Nem tökéletes út az egyéni szakmai ismeretek tágítása sem, mivel ez rendkívül nagy erőfeszítést igényel, ráadásul így mindig félúton, a szakmai közösségektől egyaránt távol találhatja magát az adott kutató. Ezért a szakmákon átnyúló, ökológusokat, természetföldrajzosokat, biológusokat és történészeket egyaránt magában foglaló együttműködés tűnik a legjárhatóbbnak. Jelen beszámoló szerzője szerint ezzel együtt több figyelem is elvárható lenne a történész szakma irányából, hiszen a történeti tudásnak is fontos helye lenne a környezeti válságra adott, társadalmilag és politikailag releváns válaszok között.
A beszélgetésben Varga Anna azt hangsúlyozta, hogy a természet és ember kapcsolatának történeti szempontú vizsgálata nagyon hétköznapi, de egyúttal sok forrás bevonását igénylő kérdéseket jelent, minthogy milyen hatása van a rendszeres közlekedésnek, hogyan befolyásolja a környezetet a gasztronómia változása, összességében mennyire része a tájnak az emberi tevékenység? Ezzel összhangban a hallgatók is akkor értik meg a természetvédelem és a táj történetét, amikor „kint vannak a terepen”. Az etnobiológus a szöveggyűjtemény második részéből a természetvédelem történetét új megvilágításba helyező, klasszikusnak számító szövegek közlését és fordítását emelte ki.
Demeter Gábor, a keretet adó projekt vezetője azt emelte ki, hogy a tájátalakító tevékenység hatásai a cselekvés pillanatában nem láthatóak előre, ezért a nagy beavatkozások negatív következményei akár századokkal később is jelentkezhetnek, így rendkívül nagy kockázatot jelentenek. Kiemelte azt is, hogy jelenleg azt tartja az egyik legnagyobb problémának, hogy a gazdasági növekedés jelzésére szolgáló GDP nem tartalmazza a gazdasági tevékenységből eredő környezeti károkat. (Erre lásd még Mariana Mazzucato könyvét.)
A beszélgetés vágott és szerkesztett változatát itt vagy erre a linkre kattintva lehet meghallgatni.
Nyitókép: Hortobágy, 1941. Forrás: Fortepan
