Az, hogy globális környezeti válság van, már ténynek tekinthető. A könyvesboltok polcain látható magyarországi történeti szakirodalmon ez azonban eddig alig látszott. Hasonló a helyzet a történelem szakok kurzuskínálatával.
Ezért 2018 és 2022 között, állami finanszírozással működő, a tájkép-átalakító tevékenység, a nemzetépítés és a birodalmi lét kapcsolatát vizsgáló (a vezető kutató révén az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont székhellyel működő) kutatócsoportunk kiemelt feladatának tekintette, hogy a nagyközönség és egyetemi hallgatók számára egyaránt fogyasztható kötettel álljon elő. Mivel alig néhány évtizedes tudásterületről van szó, amelynek kérdéseit számos más, egymástól igen különböző tudományág inspirálja, a környezettörténet nem olyan diszciplína, amely általánosan elterjedt kérdések és módszerek mentén közelítene tárgyához. Projektünk tervezésekor arra jutottunk, hogy ezen a ponton a leghasznosabb Magyarországon az lenne, ha a legfontosabb kérdéseket szöveggyűjtemény formájában tálaljuk közönségeink, a hallgatók, a környezeti kérdésekkel foglalkozó szakemberek és az érdeklődők számára. Az csak a munka megkezdése során derült ki, hogy egyetlen kötetben ezt nem tudjuk megvalósítani: a politikatörténeti vonatkozásokat és a tematikus lehetőségeket, sokszínűséget két külön válogatás formájában kell áttekintenünk.
A hónapokig tartó fordítómunka, majd legalább ennyi szerkesztés végeredményei a Táj, ember, tudás – zöldtörténelem. Bevezetés a környezettörténet irodalmába és a Tájátalakítás, járványok, vizek, birodalmak – zöldtörténelem. Tanulmányok a környezettörténet irodalmából című kötetek.
A Táj, ember, tudás című kötet elején egy közös bevezetőben igyekeztünk választ adni arra, hogy mi is a környezettörténet, a magyar nyelvterületen eddig milyen eredményei vannak és miért éppen az egyenlőtlenség, a katasztrófák, a tájformálás kerültek a válogatás fókuszába – azon túl, hogy ezen területeknek a szerkesztők között is volt egy-egy szakértő kutatója. Törekedtünk arra is, hogy a francia, a német és a magyar nyelvű környezettörténeti gondolkodás is felbukkanjon, ezzel együtt nem tudtuk elkerülni az angol nyelvű egyetemi világban született publikációk legyenek többségben.
Közép-európai perspektívája és a társadalmi-környezeti hibrid jelenségek iránti érzékenysége miatt is érdemes kiemelni Verena Winiwarter tanulmányát, amelynek tárgyát a Dunán történt események adják. A víz politikaformáló szerepét hangsúlyozza az Oszmán Birodalom egyiptomi területeinek működéséről szóló tanulmány is. Emellett több fejezetben is fontos szerepet szántunk annak, hogy az olvasók elé tárjuk a katasztrófajelenségek és egyenlőtlenségek kapcsolatát, valamint azt, hogy emberi döntések és katasztrófák közötti ok-okozati összefüggés történeti értelmezésben válik igazán láthatóvá. Emellett a kötetben előkerül a napjainkban sokat emlegetett fogalom, a reziliencia is. Az első válogatást az antropocén korszak mint fogalom történeti értelmezhetőségével és érvényességével foglalkozó rész zárja. Az antropocén kifejezés azt a tudományos konszenzust gondolja tovább, miszerint az emberi tevékenység hatására bizonytalan mértékben, de visszafordíthatatlanul átalakult a földi folyamatok közül néhány alapvető jelenség, mint az üvegházhatás mértéke, a tengerek áramlása, a tengerek savassága, vagy éppen a radioaktív sugárzás mértéke s így a Földön élő növény- és állatfajok életfeltételei is.
A második, Tájátalakítás, járványok, vizek, birodalmak című kötet fejezetei között főszerepbe került a Duna mint a nemzetközi versengés, az állami tájképátalakító tevékenység és a mindezeket felülíró szigetképződés és partvonal módosulás színtere. A kötet egy másik részében a birodalmak környezetformáló tevékenységét a Carolyn Merchanttól közölt szöveg a fajok és nemek közötti képzelt hiearchia és kapitalizmus négyszáz éves kölcsönhatásával összekötve tárgyalja, míg Richard Grove az erdőtörvények alapelveinek globális terjedését magyarázza azok birodalmi hátterével. Fontosnak tartottuk, hogy a 19. századi Orosz Birodalmat is beemeljük a fejezetbe. Thomas M. Barrett tanulmánya elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a kaukázusi telepesek elhibázott tájgazdálkodása és gyakorlatai vezettek olyan betegségekhez, amelyek rendkívül sok áldozatot követeltek az orosz expanzió korában. A kötet izgalmas fejezetei közé tartozik Jan Golinski tanulmányának fordítása, amely az észak-amerikai demokratikus intézményrendszer, a járvány és az éghajlatra vonatkozó gondolkodás összefüggésére mutat rá. Erdélyi Mátyás fordításában: „Az 1790-es években a sárgalázjárványok átalakították az amerikaiak gondolkodását az éghajlat életükben betöltött szerepéről… jobban megértették a növényzet szerepét a légkör megtisztításában… Ez a nézett megegyezett a republikánus hitvallással, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy a vidéki élet lehet az erényes polgárság bölcsője.”
Tanulmányok a környezettörténet irodalmából
Külön fejezetet kapott három, a lokális szint és a magasabb szintű politikai szerveződés közötti kapcsolatot magyarországi példákon vizsgáló klasszikus munka is. Andrásfalvy Bertalan a közvélemény előtt is viszonylag ismert életművének számunkra legrelevánsabb része a hagyományos, folyószabályozás és a domináns állami jelenlét előtti gazdálkodás tájhasználatának összetett, kiérlelt és tudatos mivoltát, s ezzel fenntarthatóságát hangsúlyozza. Magyar Eszter több évtizeden át kutatta a magyarországi erdőgazdálkodás professzionalizálódását. Az általunk közölt tanulmányrészlet azért fontos, mert rámutat, hogy egyes régiókban, például a bányavidékeken milyen sokféle fahasználat- és gazdálkodás folyt jóval a 19. századi szabályok bevezetését megelőzően is. T. Szabó Levente abból az aspektusból mutatja be lokális táj és országos politika összefüggését, hogy a tájleírások – Erdély és a Székelyföld 19. század közepi leírásai – miként formálták a nemzeti-politikai önképet. T. Szabó elemzését és megközelítését Eszik Veronika és Demeter Gábor, kutatócsoportunk tagjai, szélesebb adatbázison és térképre vetítve vitte tovább a 2022. májusi Dimenziók VI. című konferencián „A táj nemzetiesítése a 19. századi országleírásokban” címmel tartott előadásukon, amelynek szövege megjelenés előtt áll.
A két Zöldtörténelem kötet hozzásegít ahhoz, hogy megragadhatóvá váljon a környezettörténet mint a történeti gondolkodás és elemzés része. A válogatott tanulmányok és a hozzájuk fűzött bevezető szövegek révén a történészek, a történelem iránt érdeklődő hallgatók és más olvasók olyan tanulható, tanítható és továbbgondolható tudásanyagot kapnak, amely nem egy-egy történeti korra vonatkozik.
A kötetek kapcsán 2022. november 11-én az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet kerekasztal-beszélgetést szervez, amelynek hangfelvételét szerkesztés után közzé fogjuk tenni.
A fent bemutatott kötetek
Balogh Róbert – Bodovics Éva – Demeter Gábor – Erdélyi Mátyás – Eszik Veronika – Vadas András: Táj, ember, tudás – zöldtörténelem. Bevezetés a környezettörténet irodalmába. Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2021.
Balogh Róbert – Bodovics Éva – Demeter Gábor – Erdélyi Mátyás – Eszik Veronika – Vadas András: Tájátalakítás, járványok, vizek, birodalmak – zöldtörténelem. Tanulmányok a környezettörténet irodalmából. Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2022.
