Environment, Landscape, Memory and Historians, vagyis Környezet, tájkép, emlékezet és történészek Közép-Európában
A Közép-Európa Kutatóintézet 2022. áprilisi, a tájkép és emlékezet kapcsolatát vizsgáló kerekasztal-beszélgetése egy angol nyelvű – hibrid formátumú – szekcióval zárult. A beszélgetés résztvevői Balogh Róbert moderálása mellett igyekezték megválaszolni, hogy mi lehet a történészek szerepe és feladata abban, hogy a környezetről szóló történetek a jelenleginél láthatóbbak legyenek a térségről szóló szakmai narratívákban és a közbeszédben egyaránt.
A jelenleg általában csak MIT-ként emlegetett Massachusetts Institute of Technology egyetemen, az egyesült államokbeli Bostonban dolgozó Kate Brown napjaink egyik legjelentősebb környezettörténésze, aki a Szovjetunió térségeinek globális helyét, hatását és kölcsönhatásait kutatja. Első monográfiájának készítése során a mai Ukrajna területének 20. századi történetével ismerkedett meg alaposan. Az első világháború utáni lengyel–szovjet határ közelében létrehozott lengyel nemzeti körzet, a Marchlevsk (vagy lengyelül Marchlewszczyzna) nevű adminisztratív egység és annak feloszlatása utáni évtizedekre vonatkozóan vizsgálta a helyi identitás változása és a sztálini Szovjetunió állama közötti kapcsolatot. Legutóbbi könyve, a Manual for Survival. A Chernobyl Guide to the Future a csernobili atomerőműben 1986 áprilisában történt robbanás regionális előzményeit, hatásait és a helyi léptékű következmények globális kihatását írja le. Brown kutatásai a balesetet a hidegháború és az azt követő évek legfontosabb antropocén történetének kontextusába helyezik: a nukleáris fegyverek gyártása során keletkezett, alacsony dózisban, de folyamatosan jelentkező radioaktív szennyezés ugyanis összességében a csernobili robbanás többszörösének megfelelő sugárzást okoz, s maga a csernobili katasztrófa utóhatásai is tovább élnek velünk. Ezek együttesen megváltoztatták az ember és az összes többi élőlény létfeltételeit is.
A beszélgetésben részt vett Małgorzata Praczyk, a lengyelországi Adam Mickiewicz Egyetem (Poznań) történésze és oktatója is, aki a városi emlékművek anyagi és érzelmi dimenzióinak kapcsolatát kutatva jutott el az antropocén kérdésköréig. Pamięć środowiskowa we wspomnieniach osadników na „Ziemiach Odzyskanych” című monográfiája fontos eredmény a 20. század közép-európai környezettörténeti kutatásainak terén. Dr. Praczyk ugyanis az 1945-ös és az azt követő évek nagy lengyelországi népességmozgásának memoárirodalmát feldolgozva arra jutott, hogy a tájkép, valamint az állatok nagymértékben meghatározták a távozni kényszerülők és az új otthont keresők gondolatait.
A beszélgetésbe a Zrínyi teremből kapcsolódott be Daniela Apaydin, az osztrák, bécsi székhelyű Institut für den Donauraum und Mitteleuropa, a Duna-medence és Közép-Európa kutatását felvállaló intézmény tudományos munkatársa, aki nemrégiben fejezte be a bős–nagymarosi vízlépcsővel szembeni ellenállás nemzetközi politikai dimenzióinak kutatását. Dr. Apaydin korábban évekig újságíróként dolgozott, s ennek keretében rendszeresen foglalkozott Magyarországgal, az itteni mozgalmakkal és politikai eseményekkel, illetve tudósított róluk. Mielőtt jelenlegi intézményéhez csatlakozott, a Bécsi Egyetem tudománykommunikációs részlegének tagja volt. Doktori disszertációját a budapesti Andrássy Egyetemen készítette, és itt is védte meg.
A beszélgetés vége felé arra is kitértünk, hogy vajon milyen jövő vár a környezeti problémák miatt induló mozgalmakra térségünkben, illetve hogy a nacionalizmust tekinthetjük-e sajátos közép-európai jegynek ezen mozgalmak esetében.
