Augusztus 6. nemcsak a hirosimai atombomba ledobásának emléknapja volt, hanem egy szomorú esemény is megrázta az amerikai kül-, és biztonságpolitikával foglalkozó közösség tagjait, hiszen 95 éves korában, washingtoni kertvárosi otthonában, Falls Church-ben elhunyt Brent Scowcroft, a légierő vezérőrnagya. Scowcroft Gerald Ford és idősebb George Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, a Carter, Reagan és Obama adminisztrációk kormányzati szakértője, a szakma egyik ikonikus alakja volt, akinek presztízse, befolyása és jelentősége talán csak Henry Kissingeréhez volt hasonlítható. Nyilvánvalóan egy hasonló kis terjedelmű megemlékezésben lehetetlen összefoglalni egy több mint fél évszázados életmű számtalan fontos momentumát és kimagasló aktusát, amelyek Brent Scowcrofthoz kötődnek, ugyanakkor az alábbiakban felvázolom kormányhivatalnoki életpályája mérföldköveit és hagyatéka legfontosabb elemeit.
Az ifjú Brent Scowcroft egy szegény sorsú, brit-skandináv származású és mormon hitű zöldségkereskedő családban látta meg a napvilágot 1925-ben Utah államban. Saját bevallása szerint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, illetve a sajátos doktrínájú mormon hit meghatározta, végigkísérte életét, bár azért nem utasított vissza akár naponta egy pohár finom bort, vagy whiskyt. Scowcroft a második világháborút követően mindenképp vadászpilóta szeretett volna lenni és a gyerekkori álma mindössze három évre meg is valósult. Sajnálatos módon 1949 januárjában egy gyakorlórepülés során műszaki hiba miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania P-51 Mustang típusú vadászgépével, amelynek során olyan súlyos sérülést szerzett, hogy vadászpilóta-karrierje derékba tört. A kitartás, ambíció és a jó sors révén ugyanakkor főtiszti karrierje felívelő pályára állt és mindössze másfél évtized alatt meg sem állt a Pentagonig, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságáig, immár tábornokként. A hidegháború első zavaros évtizedében az amerikai katonapolitika és hadvezetés mellett Scowcroftnak a diplomáciával is volt alkalma megismerkedni, mint katonai attasé a belgrádi amerikai nagykövetségen, a renitens Tito Jugoszláviájában. Időközben a katonai akadémiai végzettsége mellé mesteri, majd doktori fokozatot is szerzett a Columbia Egyetemen nemzetközi kapcsolatokból, amely aztán legfőbb szakmai profiljává vált az évek során diplomataként, különféle elnöki adminisztrációk hivatalnokaként és egyetemi oktatóként egyaránt.
Nem könnyű feladat felidézni egy karrier legemlékezetesebb fordulatait és legnagyobb hatású tetteit, különösképp egy olyan személyiség esetében, mint Scowcroft tábornok, akinek az volt az elsődleges feladata, hogy a csúcs döntéshozó amerikai elnök mögött a háttérben maradjon és ötleteivel, értékeléseivel, lényegre törő elemzéseivel segítse az elnököt az Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikájának minél hatékonyabb érdekérvényesítésében.
A háttérbeli döntés-előkészítői, elnöki tanácsadói (és gyakran szövegíró, elemző, politikacsináló) szerepkör olyan jól sikerült Scowcroft tábornoknak, hogy nélküle nem beszélhetnénk egy sor olyan kimagaslóan fontos eseményről, mint például a Helsinki Záróokmány szövegezése és aláírása, amelyek meghatározták az amerikai és globális politika alakulását 1974-1994 között.
Visszaemlékezései és közös könyvük szerint Scowcroft tanácsadóként különösen idősebb Bush elnökkel találta meg a közös hangot, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, nagyrabecsülés mellett, amely végül a politikán túllépő, életre szóló barátságot is jelentet mindkettőjük számára. Mondhatni minden fontos döntést együtt hoztak meg a szovjet-amerikai atomfegyver-csökkentési tárgyalásoktól és a Szovjetunió felbomlása körüli zavaros időszaktól kezdve, a kuvaiti háború levezénylésén keresztül a kelet-közép-európai kommunista államok demokratizálódásának és nyugati integrációjának támogatásáig. Scowcroft, akárcsak Kissinger és idősebb Bush elnök is, realista pragmatista konzervatív amerikai politika híve volt, aki felelős óvatosságra intett és elutasította a Francis Fukuyama által hirdetett amerikai liberális világdominancia eufóriáját a ’90-es években, akárcsak az amerikai demokráciaexport militáns neokonzervatív eszméjét, amely ifjabb Bush elnök kormányzására volt jellemző. Powell tábornokhoz hasonlóan Scowcroft is sokkal kevésbé volt militáns, mint a washingtoni civil politikus döntéshozók jelentős része, hiszen katonai vezetőként tisztában volt a háborúk embertelenségével és iszonyatos költségével, ezért inkább a diplomácia és Jeffersonra vagy Theodor Roosevelt elnökre jellemző óvatosabb, okos erődemonstráció, illetve határozott nyomásgyakorlás híve volt.
Scowcroft pártatlanságát és kvázi ideológiai árkok feletti meghúzódó hazafiságát jól illusztrálja, hogy politikai meggyőződése és személyes konzervatív értékrendje egyáltalán nem akadályozta, hogy hazája érdekében és szolgálatában segítse a demokrata Carter és Obama kormányzatot nemzetbiztonsági és külpolitikai kérdésekben, illetve kormányzati struktúra kialakításában. A 2016-os elnökválasztás során, a republikánusok között népszerű neokonzervatív és szélsőséges hangoktól visszarettenve, a 90 éves paleokonzervatív és hívő mormon Brent Scowcroft érdekes módon inkább a demokrata Hillary Clinton jelöltségét támogatta, mint a politikában parvenünek számító és kalandorpolitikusnak tekintett Donald Trump New York-i republikánus elnökjelöltet.
A klasszikus liberális, konzervatív eszmeiségű Scowcroft meggyőződéssel hitt Amerika szuperhatalmi vezető szerepében, valamint irány- és példamutató küldetésében a szabad világ országai számára (de nem neokonzervatívként, mint ifjabb Bush elnök, és nagyképű unipoláris világhatalmi pózban tetszelgő módon, mint Clinton elnök). Ugyanakkor a maga szerény, visszafogott bár határozott és céltudatos katona-diplomata módján vallotta Thomas Jefferson politikai filozófia bölcsességét miszerint „remélhetőleg bölcsességünk a hatalmunkkal együtt növekszik majd, és rájövünk, hogy minél kevesebbet használjuk hatalmunkat annál erősebbé vállunk.” E visszafogott, ellenben asszertívan céltudatos nagyhatalmi politikai mentalitás vezette kiemelkedően fontos nemzetbiztonsági iskolaalapító munkája során is.
Forrás: Wikimedia Commons
Kissingerrel közösen kidolgozott, létrehozott és évekig egyszemélyben működtetett egy olyan hatékony intézményrendszert és struktúrát a hidegháború derekán az 1970-es évektől, amely napjainkig meghatározza a nagyhatalmú amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) működését, és ezáltal az Egyesült Államok külpolitikájának alakulását. Scowcroft kimagasló kormányzati modell, és iskolaalapító munkásságát, illetve hatékony szakmai mentortevékenységét jelzi, hogy olyan híres szakértők és csúcshivatalnokok karrierjét egyengette, mint Robert M. Gates, későbbi védelmi miniszter, Colin Powell tábornok, tanácsadó és külügyminiszter, vagy Condoleezza Rice, ifjabb Bush elnök későbbi nemzetbiztonsági tanácsadója, majd az első afroamerikai női külügyminiszter. Rice megállapítása szerint az amerikai elnök hivatala után talán a nemzetbiztonsági tanácsadó munkája a legnehezebb, leghálátlanabb és leginkább felelősségteljes feladat az amerikai kormányzatban, hiszen az elnök kvázi az ő szemén és intellektusán keresztül szemléli a külkapcsolatokat és a nemzetet fenyegető biztonsági kockázatokat, kihívásokat. Gates méltató szavai szerint Scowcroft mestere volt az elemző összefoglaló munkának, és utódai számára is követendő mintaként tökélyre fejlesztette a rövid, 2-3 oldalnyi, csak a lényegre törő (to the gist) vezetői összefoglalók összeállítását (presidential briefing), amit az elnök minden reggel 8-ra megkapott az Ovális Irodában lévő híres Resolut hajókapitányi asztalára. E sorok írójaként számomra is felettébb nagy és egyedülálló élmény volt számos eredeti, egykori titkos vagy szigorúan titkos minősítésű dokumentum kézbevétele, megtekintése a nagyszerű George W. Bush – Brent Scowcroft Elnöki Könyvtár és Levéltárban, a texasi College Stationben.
Forrás: A szerző saját felvétele: Bush-Scowcroft Archívum, College Station, Texas
Brent Scowcroftra emlékezve kijelenthetjük, hogy az egyik utolsó megszemélyesítője volt a „Nagy Generációnak” is nevezett amerikai közhivatalnok rétegnek, aki visszavonult katonai főtisztként és diplomataként is csak és kizárólag a hazáját az Egyesült Államokat szolgálta. A 21. század első felének igencsak zavaros, identitáskereső amerikai társadalmi problémák és kihívásokkal teli politikai viszonyok közepette is megszívlelendő Brent Scowcroft szellemi öröksége és példamutatása, aki a maga visszafogott, hívő mormon módján gyakran hangoztatta, hogy többet ér tanítani és jó példát mutatni, mint csupán prédikálni (better teaching than preaching)…
Felhasznált források:
Brzezinski, Zbigniew – Scowcroft, Brent: Amerika és a Világ. AJTK, Budapest, 2019
Bush, George W.- Scowcroft, Brent: Átalakított világ. AJTK, Budapest, 2014
Gates, Robert M.: „The Scowcroft Model – An appreciation” In Foreign Affairs, August 13, 2020.
Johnson, Paul: Az amerikai nép története. Akadémiai, Budapest, 2016
Schmitz, David: Brent Scowcroft. AJTK, Budapest, 2017
Rice, Condoleeza: NSC Memorandum for Brent Scowcroft, Bush-Scowcroft Presidential Archives, FOIA GSOF 58, College Station, TX