Valóban mindent elsöprő establishment-ellenes újbaloldali (szocialista) forradalom készülődik az Egyesült Államokban Bernie Sanders szenátor személyében, vagy csupán egy megátalkodottan Trump-ellenes, és ugyancsak trumpiánus forradalmi lendülettel és radikalizmussal bíró politikai reakció, bombasztikus ellenkampány követői lehetünk?
Érdemes megismerkedni a veterán 78 éves politikussal, Bernie Sanderssel, és megtudni, hogy tulajdonképpen mit is szeretne elérni a világ elsőszámú globális nagyhatalmának elnöki székében, amennyiben novemberben sikerül elnyernie a közel háromszáz millió amerikai választópolgár többségének szavazatát, és legfőképp az elnökséghez szükséges legkevesebb 270 elektor támogatását. Sanders képviselőként és szenátorként rekordhosszú mandátummal, 1990 óta tagja az amerikai Kongresszusnak, vagyis az egyik legtapasztaltabb élő amerikai politikai veterán, aki sajátos ideológiai és stratégiai megfontolásból nem állt be egyik nagy pártba sem, de elvileg a Demokrata Párt szélsőbaloldali frakciójához lehetne besorolni.
Családi háttere, szörnyű traumái érthető módon meghatározzák politikai gondolatrendszerét, és elsősorban a radikális jobboldali, nacionalista és konzervatív eszmékkel szembeni mély ellenérzéseit, illetve az általa embertelennek tartott korporativista, neoliberális amerikai kapitalizmus kritikáját. A brooklyni lengyel zsidó származású Bernie, az európai holokausztban elveszítette egész családját, majd a brooklyni főiskolai évek alatt teljességgel magával ragadta az emberarcú, humanista, egalitárius szocializmus radikális eszmevilága. Valószínűsíthető – mint ahogy számos idealista nyugati baloldali gondolkodó és politikus esetében nyilvánvalóan kimutatható –, hogy a megvalósult kelet-európai, távol-keleti vagy latin-amerikai szocialista rendszerek embertelen állami terrorjának részletei nem jutottak el hozzá – vagy ha igen, merő disszonáns mellékzörejként nem igazán zavarták, befolyásolták a tökéletesnek tartott paradigmarendszerbe vetett hitét…
Ugyancsak sok kritika éri Sanders cselekedeteit, mélyen megosztó kinyilatkoztatásait még kisvárosi polgármester és szocialista aktivista korszakából, az 1980-as évekből, amikor a hidegháború második nagy korszakában, a Reagan-elnökség alatt a „sátáni gonosz birodalomnak” is titulált Szovjetunióban töltötte házasságának mézesheteit 1988-ban, illetve lelkesen üdvözölte a kegyetlen baloldali sandinista diktatúra harcát Nicaraguában a Reagan-adminisztráció által titokban fegyverrel is támogatott jobboldali nacionalista contrák ellenében.
Viszonylagos népszerűsége és igencsak megosztó, karizmatikus személyisége révén – amúgy Trump elnökhöz nagyon sok vonásban hasonló vagy azonos módon – nem lehet közömbösnek maradni vagy simán elmenni Bernie Sanders mellett a mai amerikai politikum világában. Az önmagát szocialistának, a skandináv modellt preferáló radikális szociáldemokratának tartó Sanders egy olyan ideológia képviselője és elkötelezett hirdetője, amelynek amúgy nincs túl nagy, mélyreható hagyománya és népszerűsége az individualista, inkább mérsékelten konzervatív és vallásos Egyesült Államokban, még a befolyásos, inkább baloldali liberális (demokrata) zsidó szervezetek körében sem. A Gallup 2019-es felmérése szerint, a mintegy százéves múlttal és hagyománnyal rendelkező amerikai szocialista mozgalom és eszmerendszer elutasítottsága több mint 52%-os a felnőtt amerikai választópolgárok körében. Ugyanakkor az utóbbi években felszínre törő rokonszenves Bernie-hatás és Trump-ellenesség jegyében a szocialista jellegű, nagyobb állami gondoskodást és szociális ellátást hirdető program tekintetében a szimpátia már elérte a rekord magas, 43%-os támogatottságot tavaly.
Mindezen eszmei háttérelemek ismeretében és a híres-hírhedt washingtoni bevett politikai rendszert (establishment) elutasító, illetve a milliárdosok, a nagy üzleti konglomerátumok hatalmát és befolyását támadó üzenetei révén, Sanders menetelése, és a március 3-i szuperkedden való kaliforniai térnyerése kvázi pánikhangulatba kergette a Demokrata Párt centrista, mérsékelt álláspontú többségi választó bázisát és vezetőségét. A függetlenségét őrző, elveihez és radikális eszméihez ragaszkodó Sanders — a 2016-os kampányban Trumphoz hasonló módon — mondhatni foglyul ejtette a Demokrata pártot, zavarba ejtő népszerűségével, korát meghazudtoló dinamikus lendületével és főképp radikális, forradalmias felforgató ígéreteivel, amelyekre, megválasztása esetén, amúgy semmilyen költségvetési háttér nem állna rendelkezésre, legalábbis egyelőre…
Lássuk, milyen radikális, forradalmi ígéretcsomaggal kampányol már évek óta az idős szocialista politikus, az általa mélyen megvetett washingtoni politika doyenje? Az amerikai gazdaság és ipar teljes kizöldítését és karbonsemlegessé való átalakítását célzó Green New Deal (Nagy Zöld Program) drasztikus gazdasági programcsomag, mintegy 15 trillió USD-ba kerülne az elkövetkező harminc éves időkereten belül. A pénzügyi keretek összehasonlításához és megértéséhez fontos szempont, hogy az éves szövetségi amerikai költségvetés „csupán” 3 trillió USD körül mozog, amiből 2020-ban csak 715 milliárd dollár a Pentagon (hadügyminisztérium) költségvetése. A programcsomaggal kapcsolatban a szakértők szerint sokkal több a kérdés, mint a válasz. Hasonlóan radikális, sőt még nagyobb pénzügyi tétel a 2020-as elnöki választási kampány talán legnagyobb belpolitikai témája, az amerikai egészségügyi reform. A jól hangzó és népszerű terv, a Medicare For All programcsomag minden amerikai állampolgárra kiterjedő egészségügyi ellátás biztosítása európai (elsősorban skandináv) modell mintájára, mintegy 30 trillió dollárjába kerülne a szövetségi költségvetésnek, 10 év leforgása alatt. A giga-reformcsomag pénzügyi kerete, háttere még papíron sem körvonalazódott ez idáig. A pár éve maga is milliomossá váló Sanders ambiciózus óriásprogramjának egyik lehetséges forrása a több száz hipergazdag amerikai milliárdos megadóztatása, illetve a nagy cégek vállalkozási jövedelemadójának a duplájára, mintegy 40%-ra való emelése jelentené. Kétségtelenül, ezek a programtételek nagyon népszerűek és rokonszenvesnek tűnnek a mintegy 35 millió mélyszegénységben élő amerikai számára, népszerűtlenek viszont a gazdag nagyvállalkozók és jómódú felső középosztálybeli amerikaiak, főleg republikánus szavazók millióinak körében. Az önmegvalósítás, egyéni boldogulás és vállalkozás kultuszában élő Amerikában a túlzottan beavatkozó szövetségi állam eszméje – legyen az gondoskodó, atyáskodó, védelmező, megfigyelő vagy éppen magasan adóztató –, igencsak idegen és elutasítandó a legtöbb amerikai számára, hiszen évtizedek óta a legkisebb bizalmi indexszel rendelkező intézmények között előkelő helyen szerepel a szövetségi Kongresszus, az adóhivatal és nagy általánosságban a washingtoni központú szövetségi hivatalok, politikusok és ügyvédek hada. Ebben a vonatkozásban is érdekes és szembetűnő a hasonlóság Sanders és Trump elképzelései között, miszerint mindketten egyfajta kívülállóként (out of the system, out of the box) elutasítják az úgynevezett washingtoni hivatali háttér-hatalom (deep state) befolyását, kvázi a politikai és intézményi rendszer fölött és kívül álló elnöki rendszer és hivatal tekintélye védelmében.
Az előbb említett választói bizalmi index ellentétes, pozitív skáláján az amerikai haderő és talán meglepő módon, a nyilvánvaló megosztott pártpreferenciáktól függően az elnök intézménye szerepel, amiért négyévente a legnagyobb amerikai politikai harc (és show) folyik. Kérdés, hogy a Trump elnökhöz hasonlóan megosztó és harsány személyiségű, de ellentétes pólusú Bernie Sanders mögé felsorakozik-e a viszolygó Demokrata Párt vezetősége és mérsékelt baloldali-neoliberális választóbázisa, vagy inkább Joe Biden egykori alelnök lesz Trump elnöki őszi riválisa a Fehér Házba jutásért.
