Fidel Castro az Újpesti Dózsa havannai mérkőzésén címmel 1962. február hatodikán rövid beszámoló jelent meg az újpesti csapat latin-amerikai túrájának utolsó mérkőzéséről.
A lila-fehérek, bevett gyakorlat szerint, a téli felkészülési időszakban az amerikai kontinensre utaztak, hogy megmérkőzzenek helyi, illetve szintén itt túrázó kelet-európai csapatokkal. Néhány évvel azelőtt azonban még Kuba nem jelentett úticélt az európai csapatok számára, ugyanis a szigetországban a baseball volt a nemzeti sport, a labdarúgás csupán kuriózumnak számított. Így voltak ezzel a kubai forradalmárok is, akik a gerillaharcok szüneteiben leginkább baseballoztak a Sierra Maestra kevés alkalmas terepén. A forradalom győzelme után következő években azonban az amerikai magántőke és vállalatok államosítása miatt megromlott a viszony az Egyesült Államokkal. Utóbbi igyekezett Kubát elszigetelni az Amerikai Államok Szervezetében és kereskedelmi blokád alá vonta a szigetországot.
Az ellentét a disznó-öbölbeli invázióban csúcsosodott 1961 áprilisában, majd folytatódott egészen 1962 őszéig, a kubai rakétaválság feszült napjaiig. Kuba a diplomáciai és gazdasági elszigetelés stratégiájára keleti nyitással válaszolt, elősorban a Szovjetunióval vette fel és szőtte egyre sűrűbbé a külkapcsolatokat. Ez ugyanakkor a keleti blokk többi országával való összeköttetés kialakítását is magával hozta, az új kapcsolatoknak pedig az egyik fontos eleme a sportdiplomácia volt. A kelet-európai csapatok azért fordultak meg Kubában, hogy népszerűsítsék a futballt mint a szocialista világ legnépszerűbb csapatsportját, ezzel is szorosabbra vonva Kuba és a régió népeinek szövetségét.
1962 elejétől, a megelőző év magyar-kubai diplomáciai kapcsolatainak felvétele után, megindulnak a kubai–magyar gazdasági tárgyalások, egymást követik a látogatások a politika, a kulturális és sportélet terén. Ennek az érdeklődésnek jó példáját mutatja egyrészt Aczél György kubai útja 1962 tavaszán, az április 4-én kezdődő kubai magyar filmhét alkalmából. A kulturális ügyekért felelős miniszterhelyettes hosszú jegyzeteket készített kubai utazásairól és tárgyalásairól. Másik példaként hozhatjuk fel Csoóri Sándor utazását ugyanazon év végén, már a kubai rakétaválság után, amelyről a fiatal népi író Kubai napló című műve született. Korábban Ernesto Che Guevara járt Magyarországon 1960 decemberében egy kormányküldöttség élén.

Jól jelzi a sportdiplomácia fontosságát is, hogy az újpesti csapat mérkőzésén maga Fidel Castro is tiszteletét teszi. Legalábbis a pártlap híradása szerint:
„Az U. Dózsa labdarúgócsapata tengerentúli vendégszereplését vasárnap Havannában fejezte be. A magyar labdarúgók az ugyancsak Kubába látogatott Ostravai Banyik csehszlovák csapattal játszottak bemutató mérkőzést. A találkozót megtekintette dr. Fidel Castro miniszterelnök is. A mindvégig jó iramú, színvonalas mérkőzés 4:4 arányú döntetlen eredménnyel végződött. A látványos bemutató mérkőzés nagyon tetszett a közönségnek.”
Az újpesti lila-fehérek vezetője a beregszászi születésű Kalocsay Géza volt, aki a prágai Károly egyetemen szerzett jogi diplomát, miközben a Sparta Praha játékosaként a bajnoki címig vitték 1936-ban. Kalocsay tagja volt a csehszlovák, majd később a magyar válogatottnak, a Ferencvárossal magyar bajnok 1941-ben, majd a következő idényben már az Újpesttel lesz ezüstérmes ugyanitt. A háború után magyar csapatok trénere, Jugoszláviában kupagyőzelemre vezette a belgrádi Partizánt, Belgiumban pedig bajnoki címet ért el a Standard Liège együttesével. A magyar mellett anyanyelvi szinten beszélte a cseh nyelvet is.
A Bene Ferencet, Göröcs Jánost és Solymosi Ernőt felvonultató Újpest a hatvanas évek elején újabb aranykorát élte. 1960-ban, tizenhárom év után, újra bajnok lett, a Kupagyőztesek Európai Kupája 1961–62-es sorozatában pedig addigi legjobb nemzetközi eredményét érte el az elődöntőbe jutással. 1962 februárjában a csapat túl már van az amszterdami Ajax kiejtésén és pár nappal a latin-amerikai túra után játszik oda-visszavágót a skót kupagyőztes Dunfermline-nel.
E két körülmény, tehát, hogy Kalocsay jól beszélt csehül és csapata éppen egy fontos nemzetközi kupaforduló előtt állt, azonban más megvilágításba helyezi a Népszabadság propagandisztikus beszámolóját a mérkőzésről. Ez derül ki Sütő Gábornak, a havannai magyar külképviselet ideiglenes ügyvivőjének szigorúan titkos jelzéssel ellátott jelentéséből, amelyet a Külügyminisztériumnak küldött az újpesti labdarúgócsapat kubai látogatásáról és „magatartásáról”. Egyúttal a szöveg és a fentebb idézett hír összevetéséből kiderül, hogy a szocialista sajtó mennyire kész volt hajlítani a valóságot a propaganda elvárásai szerint.
A dokumentum szerzője megjegyzi, hogy már a csapat Kubába érkezésével kapcsolatban is problémák merültek fel. Az Újpest ugyanis nem jelent meg a várt időpontban, sőt a kubai meghívásról csak akkor értesültek, amikor már Mexikóban játszottak egy rövid, többcsapatos tornán. Sokáig kérdéses volt a csapat kubai kitérője, mivel február elejére már haza kellett volna utazniuk. Valószínűleg a külkapcsolati szempontokat is figyelembe vette az itthoni újpesti vezetés és a magyar labdarúgó szövetség főnökei, amikor engedélyezték, hogy a lila-fehérek tovább maradjanak az amerikai kontinensen.
Végül az Újpest 1962. február másodikán érkezett Kubába, ahol a helyi Nemzeti Sportintézet (INDER) vezetői fogadták. Arra felvetésre, hogy másnap már játszaniuk kellene a Baník Ostrava csapatával a „játékosok szó legszorosabb értelmében kikeltek magukból, egyesek közülük szinte a hőbörgésig vitték a tiltakozásukat.” Kalocsay edző közölte, hogy „egy évvel ezelőtt játszottak a Baníkkal, amely akkor négy játékosukat legrúgott (sic).” Az INDER vezetői azonban már előkészítették és elkezdte hirdetni a mérkőzést, a csehek is elfogadták az időpontot, bár megjegyezték, hogy ők is tartanak a durva mérkőzéstől.
A futballmeccs lejátszására Magyarországról kapott engedélyt az újpesti csapat, azonban arra felvetésre már heves tiltakozással válaszoltak, hogy a csapat tagjai vegyenek részt a hétvégi felvonuláson a Forradalom terén és meghallgassák a latin-amerikai kontinens forradalmi programját felvázoló Második Havannai Nyilatkozatot Fidel Castro felolvasásában. Sütő a következőket jelenti erről:
„Kalocsay edző és Novák intéző erre a javaslatra határozott nemmel feleltek és igen kategórikus formában(sic) »megmagyarázták«, hogy a labdarúgókat nem érdekli a politika, nekik fontosabb a jó erőnlét, ezért a kubai fél inkább arról gondoskodjon, hogy bő ellátást kaphassanak és vigyék ki őket vasárnap a tengerpartra A kubaiak megütközéssel fogadták e választ és hosszabb ideig tréfának vették, majd elkeseredve jelentették ki, hogy megpróbálják megszervezni a kiszállítást, de tekintettel a nagy tömegmegmozdulásra, a közlekedés igen problematikus lehet és a tengerparti üdülőhelyek is zárva lesznek. Igyekeztem meggyőzni a Dózsa vezetőit magatartásuk helytelenségéről, azonban sikertelenül.”
Novák Ferenc intéző ezt még tetézte is azzal, hogy azt mondta, nekik egy 25 ezer dolláros mérkőzést ajánlottak fel argentin részről, ha nem utaznak Kubába, de ők, politikai érdek miatt, mégis Kubába utaztak. Erre pedig a kubaiak mindenféle elvárást támasztanak feléjük. Novák megjegyezte, hogy jó lenne, ha a mérkőzés után a csapat minden tagja kapna valamilyen ajándékot a vendéglátótól. Ezt a kérést Sütő ügyvivő már nem volt hajlandó lefordítani a kubaiaknak.
A Baník elleni mérkőzést február harmadikán, este tíztől rendezték, 15 ezer néző előtt. Sütő megjegyzi, hogy, ellentétben a Népszabadság későbbi híradásával, ő nem látta Fidel Castrot a meccsen, valószínűsíti, hogy nem volt ott. Arra is kitér a jelentéstevő, hogy a magyar játékosok kedvetlenül játszottak ugyan, de néhány szép csellel kivívták a közönség szimpátiáját. A Hoy (Ma) című kubai napilap a magyarok játékát dicsérte és harcosságukat emelte, ki, amelynek köszönhetően a félidei 1–3-ról a végére sikerült 4–4-es döntetlent kicsikarniuk. De hogyan? Ezzel kapcsolatban a magyar ügyvivő, arról világosítja fel a külügyet, hogy „meg kell jegyezni, hogy beszéltem a csehek egyik vezetőjével, aki »bizalmasan« elárulta, hogy a két edző /dr. Kalocsay jól beszél csehül/ előzetesen megegyezett a döntetlenben. A csehek azért »hajtottak« és a Dózsának azért sikerült csak az utolsó pillanatokban egyenlíteni, mert a megegyezésről csak a cseh csatárok tudtak, de a védelem nem.” A bemutató mérkőzést tehát úgy bundázták meg, hogy arról nem minden játékos, csak az edzők és egy szűkebb kör tudott. Ennek fényében akár teljesítményként fogható fel, hogy végül döntetlen született és sikerült a csapatoknak látványos produkciót nyújtaniuk.
A magyar és a cseh csapat is arra számított, hogy másnap már utazhat haza, ez a várakozásuk nem teljesült. Valójában, ismeri be a jelentéstevő, a kubaiak mindent rosszul szerveztek, miközben a labdarúgók folyamatosan hangot adtak elégedetlenségüknek az elkövetkezendő napokban. Annak ellenére így volt, hogy ahogy Sütő megjegyzi, a csapat tagjai „ezentúl minden napot a tengerparton töltöttek”. Az elégedetlenség szításában a jelentés szerint leginkább Kalocsay volt a felelős, aki nemhogy nyugtatta volna játékosait, hanem tovább fűtötte az elégedetlenséget. A magyarázkodó Sütőnek többször megjegyezte, hogy vigyázzon, mert „ezek »drága fiúk«, akikért a kapitalisták bármikor hajlandók 200 000 dollárt »legombolni«.”
A „hőbörgő” és udvariatlanul viselkedő játékosok, a disszidálással fenyegető Kalocsay edző, az ajándékokat követelő csapatintéző és a kubaiak teljes szervezetlensége arra indították a havannai ideiglenes ügyvivőt, hogy azt üzenje haza, hogy „amennyiben ez szóba kerül, NB-I-es csapatot nem (sic) küldjünk egyelőre Kubába, vagy csak igen alapos politikai előkészítés után”. A felemás módon professzionalizálódó magyar futballisták és a propagandacélokat teljesíteni kívánó amatőr forradalmi lendület láthatóan nem találkozott egymással Havannában. Nem e miatt, de a labdarúgás azóta sem ért el áttörést a szocialista szigetországban. Maradt tehát a baseball.
Források
MNL OL KüM XIX-J-9-a TÜK Havannai Nagykövetség, 2. doboz
Aczél György hagyatéka, MTA KIK Ms 6032 104-146.
Fidel Castro az Újpesti Dózsa havannai mérkőzésén. Népszabadság, 1962. február 6., 12. o.
Csoóri Sándor 1965: Kubai napló. Magvető, Budapest.
Horváth Emőke 1998: A magyar–kubai diplomáciai kapcsolatok létrejöttének sajátos fordulatai. Aetas, (33.) 1. 50–68.
Nyitókép: Budapest, Népstadion; a felvétel 1960. szeptember 25-én, a Ferencváros (balra) – Újpesti Dózsa (jobbra) labdarúgó-mérkőzésen készült. Forrás: Nagy Gyula / Fortepan