Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Pócza Kálmán

Piszkos kezek és keresztény politika

Mit kezdjünk az erkölcsi kompromisszumokkal egy tragikus világban?

Pócza Kálmán 2025.06.13.
Csepeli Réka

Francia jelentés az iszlamizmus beszivárgásáról

„A köztársasági eszme az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnyékában.”

Csepeli Réka 2025.06.11.
Nyirkos Tamás

Hány istent bír el a politika?

Ragnar Bergem új kötete a monoteizmus és a politika összefüggéséről. Recenzió.

Nyirkos Tamás 2025.06.03.
Matuz János

A méret igenis számít! A szuverenitásban is

Drámai mértékben csökken az államok szuverenitása a XXI. században.

Matuz János 2025.06.03.
Mernyei Ákos Péter

„Verba volant, scripta manent?”

Ítéletet hozott az EU Törvényszéke Ursula von der Leyen rejtélyesen eltűnt SMS-ei ügyében.

Mernyei Ákos Péter 2025.05.29.
CONTINUUM BLOG
Pető Zoltán
Pető Zoltán
tudományos segédmunkatárs, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
  • 2023.10.26.
  • 2023.10.26.

Filozófiai életpraxis

Hamvas Béla a magyar filozófiai hagyományban

Hamvas Bélát, a XX. század egyik jelentős filozófiai életművét maga után hagyó, magyar nyelven író gondolkodóját maga a magyar filozófiai szakma a mai napig nem igazán fogadta be.

A 2010-es és a 2020-as években is történtek ugyan kísérletek Hamvas filozófusként való akceptálására, munkáinak és életművének az eddigieknél kiegyensúlyozottabb értékelésére, Hamvast azonban ma sem szokás a szó szoros, vagyis szaktudományos értelmében vett „filozófusnak” tekinteni. Thiel Katalin például Maszkjáték című, Hamvas Béla bölcseleti munkásságát tárgyaló írásában Hamvast – Németh László 1930-as évekbeli meghatározása nyomán, jelezve egyúttal a kategorizálás nehézségeit – „gondolkodó írónak” nevezi. 

Hamvas Béla fiatalkori képe

Thiel Katalin megállapítása szerint Hamvas „Életművének gerincét egy olyan személyes filozófiai–antropológiai–etikai alapállás adja, amely szigorúságában leginkább Kierkegaard-éhoz és Nietzschééhez közelít. Az életmű egészét átfogja egy jól kitapintható fejlődésvonal. Ez a fejlődésvonal a válsággal kapcsolatos útkeresésből ered, aztán az úgynevezett hagyomány tanulmányozásán keresztül az élet felé, pontosabban az életrendi alkalmazás (realizálás) felé ível.”

Ahogyan Balassa Péter írta róla az 1980-as években: „Megszólalásának szokatlansága – Magyarországon – érthetővé teszi a különleges jelző használatát, noha sietve hozzáteszem, hogy európai értelemben egyáltalán nem volna szükséges különlegesnek, szokatlannak nevezni azt, ahogyan Hamvas Béla írt, legföljebb céhen kívülinek.”

Ismeretes, hogy Lukács György a kommunisták magyarországi kulturális hegemóniáját megvalósítva, a hazánkban hosszú távra berendezkedő szovjethatalom egyik vezető ideológusaként minden szovjetellenes, vagyis „idealista” és „polgári” (vagy rosszabbik esetben: „fasisztának” nevezett) nézettel szemben kíméletlen kritikát fogalmazott meg, így – az egyébiránt éppen hozzá forduló – Hamvassal szemben is hasonlóképpen járt el.

Hamvasnak az 1940-es években Hamvasnak feleségével, Kemény Katalinnal közösen írt műve, a Forradalom a művészetben (melynek eredeti címe: Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon) állt Lukács György (és az őt követő Keszi Imre) kritikájának tűzkeresztjében. Lukácsék Hamvas gyakorlatilag teljes munkásságát, a hamvasi szemléletet és gondolkodásmódot – teljesen politikai és hatalmi-ideológiai szempontok által vezérelve – bélyegezték időszerűtlennek, reakciósnak „a semmibe való absztrakciónak.” Lukács nagyon pontosan látta, hogy a hamvasi eszmék – még akkor is, ha Hamvas a második világháborút követően éppenséggel megpróbált közeledni a baloldali gondolkodáshoz is (nem az ortodox marxizmushoz vagy a sztálini kommunizmushoz!) –, Hamvas szemlélete ideológiailag nem használható fel a szovjet típusú kommunizmus hazánkban való „építéséhez.”

Van azonban egy másik, talán ennél fontosabb tényező, amely miatt Hamvas életműve nehezen értelmezhető marad filozófusaink többsége számára. Ez a tényező a lukácsi kritika „nehezítő” szerepének utóéleténél is szerteágazóbb, sokrétűbb. Egyik lényeges eleme abból fakad, hogy – Csejtei Dezső filozófiatörténész szavaival élve: – Hamvas filozófiai portréja kétségtelenül azok közé tartozik, melyek „legfeljebb csak úton – fél úton – vannak afelé, hogy elérjék a nyugat-európai filozófusi lét szoborszerű portréjának verzióját.” Csejtei fel is teszi a kérdést, vajon „[m]ilyen okokra vezethető ez vissza, minek köszönhető[…]” Hamvas Béla filozófusi portéjának „torzó” mivolta? 

Csejtei válaszában azt a valóban lényeges meglátást is megtaláljuk, amely a hamvasi Weltanschauung egyik elemére éppúgy rávilágít, mint a filozófiai gondolkodás általános magyarországi helyzetére:

„Sok minden más mellett annak is, hogy minden előzmény és folytonosság nélkül, a semmiből kellett megalkotnia, megformálnia önmagát.[…] Itt a monstruozitás gyökere: ami hiányzik, az a háttér, az alap, a kulturális folytonosság. Egy Kant vagy egy Dilthey, egy Gadamer nem utolsósorban azért is válhatott tökéletes körplasztikává, mert a filozófiai szakmát magas szinten művelő, névtelen professzorok százainak tudott a vállára lépni, mert a zseni mögött ott van a magas átlagszínvonal.”

A probléma másik, és még hangsúlyosabb, még nehezebben megoldható, a magyar filozófiai hagyomány számára talán még problematikusabb vonatkozása abban rejlik, hogy Hamvas azonban – ahogyan azt Thiel Katalin is megjegyzi – maga is tiltakozott volna az efféle filozófusi meghatározás ellen. („Hamvas nem tartotta magát filozófusnak.”)

Amennyiben a filozófus szónak a ma leginkább elfogadott értelmezéséből indulunk ki, vagyis abból, hogy a filozófus a filozófia pontos diszkurzív-racionális fogalmi keretekkel, terminológiával és a filozófiatörténészek által meghatározott irányzatokkal rendelkező tudományág, akkor Hamvas Béla persze valóban nem nevezhető filozófusnak. Hamvas ugyanakkor nyilvánvalóan filozófus – és minden valószínűség szerint annak is tartotta volna magát, eredeti értelemben. Amennyiben a filozófus szó alatt nem (csak) egy, az európai tudományfejlődés során kialakult filozófiai diszciplinát művelő embert, szaktudóst értünk, hanem a „bölcsesség szeretőjét” – vagyis platóni–püthagoraszi értelemben vett „philosophost”, akinek számára a bölcsesség szeretete egy platóni–szókratészi értelemben felfogott életgyakorlatot Hamvas messzemenően filozófusnak nevezhető. Farkas Szilárd ugyanakkor joggal jegyzi meg: 

„Annak ellenére, hogy a hamvasi korpusz jelentős részét szépirodalmi műként kell meghatároznunk, azt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ahogyan ő azt a Hell Judit, Lendvai L. Ferenc és Perecz László által jegyzett meghatározó magyar filozófiatörténeti munkában olvashatjuk, »az irodalmat nem valamiféle bölcseletpótléknak tekinti: a válságlegyőzés és a hagyománykeresés adekvát megoldásának« tartotta.”

Thiel Katalin értékelése szerint: 

„Hamvas esszéisztikus írásaiból eléggé jól körvonalazható az az affirmatív jellegű filozófiai alapállás, amelynek az a lényege, hogy a tanúsítás jellegű bölcselet nem öncél, hanem megvalósítandó életpraxis.”

Hamvas Béla

Irodalom

Lengyel András: „…szólj Szókratész, van értelme még?” Hamvas Béla filozófia-képe. Forrás, 37. évf. 2005/10, 87–100., 87.

Thiel Katalin: Maszkjáték. Hamvas Béla Kierkegaard és Nietzsche tükrében. Veszprém, 2002, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 16

Csejtei Dezső: Bevezető szavak. Thiel Katalin Maszkjáték című könyvéhez. (utolsó letöltés: 2022. 10. 26.)

Farkas Szilárd: A regény, és ami mögötte van – Hamvas Béla egzisztenciális regényfelfogásának szerepe a válság megoldási lehetőségeiben. In. Farkas-Szilárd-Szemes Péter-Zóka Péter (szerk.) Hamvas Béla és a hagyomány. Esszék, tanulmányok Hamvas Béla emlékére. Kaposvár, 2020, Pannónia Kulturális Egyesület. 119–149, 119.

Nyitókép forrása: Wikipedia

Témakörök: filozófia, Hamvas, irodalom, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT