A Michael Oakeshott Társaság a neves brit konzervatív filozófusról emlékezett meg a Ludovikán 2023. szeptember 7. és 9-e között.
A konferenciát Timothy Fuller előre fölvett keynote előadása indította, Oakeshott szellemi örökségének számbavételéről a halála óta eltelt egy generáció távlatából. Fuller a modernitás válságának tapasztalatát, a történeti kontextus figyelembevételének fontosságát hangsúlyozta, illetve a Szent Ágoston és Oakeshott tapasztalatai és következtetései közötti párhuzamokat és különbségeket. Számba vette Hobbes és Milton hatását Oakeshottra, a vallási rajongás veszélyeit, a hit és a kétely politikájának jelentőségét Oakeshott politikai filozófiájában, valamint a rendkívüli helyzetek felismerését és azokra adott megfelelő válaszokat. Oakeshott filozófiájában szerinte felmerül az átfogó kulturális átalakulás, filozófia és teológia konfliktusa, a „halandó istenek” és azok követésének veszélyei.
A továbbiakban szó esett például Oakeshottnak a politikai nevelésről vallott elképzeléseiről, arról, hogy liberálisnak tekinthető-e Oakeshott, és sor került a liberalizmus fogalmának értelmezésére Bell nyomán. Az előadók közül többen is hangsúlyozták, hogy Oakeshott nem tartotta magát liberálisnak, de hozzájárult a liberális gondolkodás által fontosnak tartott témák megértéséhez.
Kevin Williams szerint Oakeshottnak a liberális neveléssel kapcsolatos filozófiájának „dekolonializálására” lenne szükség, amely az előadó szerint a brit gyarmati mentalitás hatása Oakeshott gondolkodására. Oakeshott ezek szerint sok szempontból megfelel a gyarmatosítással szembeni kritikus hozzáállás elvárásának, eurocentrikus, azonban más civilizációkat is respektált. A brit filozófus esetében hangsúlyt kapott a nem-nyugati írók tanulmányozásának fontossága is.
Eno Trimcev előadásában az „európai állampolgárság” oakeshotti védelmezéséről beszélt a posztmodern korban: az előadó szerint Oakeshott, magától értetődő euroszkeptikus hagyományból érkezik. Értelmezésében, az „európai projekt” kevéssé épít az állampolgárok aktivitására, akik inkább csak élvezik az egységesülés előnyeit. Úgy vélte, Oakeshott szerint ki kell használni az emberekben rejlő energiát, hasonlóan Hobbes által megtapasztalt polgárháború utáni Angliához.
Gülsen Seven a török liberalizmusról beszélt, szerinte ugyanis Törökországban nincs számottevő Oakeshott recepció, a liberális gondolkodásnak sincs jelentős hagyománya, inkább csak a liberalizmus iránti vissza-visszatérő lelkesedés viszonylag szűk értelmiségi körökben. Leszek Nowak a lengyelországi viszonyok kapcsán értekezett: szerint Lengyelországban 1990 utáni politikájának megértéséhez figyelembe kell venni a speciális körülményeket és politikai hagyományokat. Chor-yung Cheung Oakeshottot és a „kínai liberalizmus” kontextusában értelmezte, szerinte Oakeshott lehetséges tanulságai kínai vonatkozásban, mindenekelőtt a nyugati liberalizmushoz való alkalmazkodás szükségessége, az egyéni és kollektív szabadság viszonyának átgondolása.
Michael Adamo: a kudarcos (manqué) egyén összehasonlításáról értekezett Oakeshottnál és Houllebecq-nál. Eszerint a politikai liberalizmus szabadságfogalmának alapja, hogy az egyén és a közösség maga hozza meg a saját magára vonatkozó döntéseket. A gyakorlatban az állam működése nem racionális eszméken alapul. Michel Houllebecq francia író szerint a társadalom nem a Tocqueville által leírt individualizmus irányába megy. Oakeshott korához képest pedig tovább fokozódott a tömegember társadalmi jelentősége. Az előadó szerint a világ tökéletesíthetőségének gondolata, a természetes kiválasztódás hierarchiateremtő szerepe, a szexuális forradalom katasztrofális következményekkel járt az emberi faj számára. Az élet céljának hiánya és következményei: transzhumanizmus, politikai iszlám, a nyugati társadalom kollektív öngyilkossága. Az egyéni szabadságjogok szélsőséges értelmezése egyre inkább veszélyessé lesz, ahogyan az individualitás fikcióvá válik.
Samanta Stecko szerint Oakeshott arisztokratikus liberalizmusa és Arisztotelész magnanimitas-koncepcióján alapszik. Arisztotelész nagylelkűség-fogalma mennyiben kapcsolódik Oakeshott liberális elméletéhez. A nagylelkűség különbözik a többi erénytől, mert a másikra mint olyanra vonatkozik. Nagyság, nemes jellem alkotóeleme, mely az összes többi erényt is birtokolja.
Hörcher Ferenc előadásában szó esett „a politikai” kétfajta felfogásáról, amely értelmezésben az arisztoteliánus (párbeszéd a közös dolgok intézéséről) versus schmittiánus-machiavellista (hatalom és konfliktusközpontú). Az előadásban Oakeshott és Scruton elhelyezése is megtörtént e koncepció szerint, intellektuális és mikrotörténeti perspektívák alkalmazásával.
Molnár Attila Károly előadásában Oakeshottnak a Harvardon tartott előadására utalt a hit és a kétely politikájáról. A kormányzás korlátozásának eszméje eszerint többféle forrásból táplálkozik és soha nem ér véget. Ide kívánkozik az egyiptomi kivonulás metaforája, a francia forradalom óta a politikai mozgósítás forrása a felszabadulás vagy evilági megváltás ígérete, a baloldali ideológiák hatékonysága ezen a téren, a globalizáció mint politikai vallás 1945 után, a balos ideológia dominanciája a felsőoktatásban, a világ radikális megváltoztatásának igénye, és az emancipációra törekvés az ember alapvető természeti meghatározottságai alól. A keresztény és konzervatív politikai gondolkodás (amelynek szerinte lényegében Oakeshott is az egyik képviselője volt) megkérdőjelezi azt, hogy a felszabadulás mindig pozitív dolog lenne.
Dean Ball értelmezésében korunkban a technológiai fejlődés társadalmi hatása, a politika tétje megnövekedett, sokan elfordultak a liberalizmustól, de az „illiberalizmus” is veszélyes. Oakeshott nem tagadta a haladás szükségességét, csak a módszerek helyes megválasztásának, a helyi adottságok figyelembevételének fontosságáról beszélt. A társadalomnak nincs célja, állandó változásban van, ha nem változik, megszűnik létezni. A technológiai fejlődés megállítására törekedni pedig hiábavaló, csak bizonyos találmányok esetén szükséges bizonyos korlátozás.
Lovász Ádám szerint Oakeshott főképpen a racionalista teleokrácia veszélyeiről beszélt a liberalizmus kapcsán, az oakeshotti hit politikája és a teleokrácia pedig alapvetően szinonimáknak tekinthetők. Az 1950-es években, a nyugati világban is elterjedt az állami beavatkozás a gazdasági ügyekbe, mely a neoliberális fordulatot következményeként kialakult válság ellenhatásaként újra előtérbe került.
Jakob Söderbaum értelmezésében, Oakeshott a legnagyobb 20. századi brit filozófus, aki egyaránt hozzájárult a liberalizmus és a társadalmi konzervativizmus eszmerendszerének formálásához.
Megadja Gábor szerint Oakeshott szabadság kiemelt fontossággal bírt, de hiba liberális gondolkodónak tartani őt. A szekpticizmus hagyományát követve ugyanis elutasította az ideológiavezérelt gondolkodást. A liberalizmus Locke-tól kezdve szorosan kapcsolódik az absztrakt elveken nyugvó gondolkodáshoz, Oakeshott számára az individualizmus bírt fontossággal, gondolkodását decizionizmus és tekintélyelvűség jellemezte.
Pető Zoltán elődásában is arról volt szó, hogy Oakeshott inkább konzervatív gondolkodó, mint liberális. Kritikusan viszonyult a közjó elvéhez, a felvilágosodás egyenlőségeszméjéhez, szkeptikus volt a képviseleti demokráciával kapcsolatban. Kritizálta a középkor végével felemelkedő tömegember típusát, akinek vezérre és nem uralkodóra van szüksége, mint az egyéniségnek. A tömegember és vezére kölcsönösen elégítik ki egymás szükségleteit.