Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Pap Milán

A birodalmi idő és 1956

Magyarország 12 nap kivételével igazodott a birodalom által kiszabott időhöz.

Pap Milán 2024.10.31.
Szűcs Petra

A csatlakoztathatóság forradalmasítása

Sebesség és alacsony késleltetés: a változás katalizátorai.

Szűcs Petra 2023.11.15.
Balázs Eszter

Kutatók éjszakája: 56-os emlékséta a Ludovika környékén

Még mindig találni 1956-os golyónyomokat a környék házain.

Balázs Eszter 2023.10.26.
Miszlivetz Áron

Megerősített partnerségek: az Európai Politikai Közösség 2023-ban

Európa több mint az EU tagállamok összessége.

Miszlivetz Áron 2023.07.21.
Hatos Pál

Szabadkőművesek összeesküvése?

A liberális jószándék sohasem éri meg a történelem áhított végét.

Hatos Pál 2023.06.03.
CONTINUUM BLOG
Pap Milán
Pap Milán
tudományos munkatárs, NKE MTKI
  • 2020.10.23.
  • 2020.10.23.

1956: A forradalom mint republikánus pillanat

Október 23-a a rendszerváltás óta annak a tizenkét napnak az ünnepe, amely számtalan politikai-társadalmi tapasztalatot sűrített össze a politika és a politikai közösség működésével kapcsolatban. A közép-kelet-európai régióban a huszadik század folyamán kivételesek voltak ezek a történelmi pillanatok, tekintve, hogy birodalmak, nagyhatalmak és világrendszerek ütköző zónáiként tekintett térség társadalmai az elmúlt évszázadokban csak kivételes alkalmakkor tapasztalhatták meg a független közösségteremtés folyamatát. Ez a tizenkét nap és az azt követő hősies, ám reménytelen küzdelem története rögtön a vereség utáni hetektől politikai szimbólummá változott. A hidegháborús időkben 1956 nyugaton az elnyomott kelet-európai népek szabadsávágyának kifejeződése, keleten a szovjetrendszerek kudarcának tabusított eseménye volt. A rendszerváltás óta Magyarországon folyamatos a harc 1956 szimbólumának „uralásáért”. Ez az alapvetően politikai küzdelem rátelepszik a történeti kutatásra, ráadásul az egyes politikai indíttatású kizárólagosságra, ezen felül pedig intézményi monopolizáltságra törekszenek. Ez jelzi 1956 fontosságát a mai politikai vitákban is, amelyekben természetesen a rendszerváltás környékén kiélesedő politikai frontvonalak vágnak rendet.

Az 1956-ért folytatott harccal kapcsolatban számtalanszor elhangzott már, hogy 1956-ot nem lehet kisajátítani, az mindenkié és a nemzet egységét kellene, hogy erősítse. Csakhogy a politikai szimbólumok nemcsak arra valók, hogy egységet hozzanak létre, hanem arra is, hogy segítségükkel megosszák és uralják a társadalmat. A politikai szimbólumok, és erről Paul Ricœur francia filozófus részletesen értekezett, kimeríthetetlenek, abból a szempontból, hogy mindig tartalmaznak olyan értelmi és értelmezési többletet, amelyet „felhasználójuk” nem aknázott ki. Ezt jól mutatja 1956 eltérő szerepe harminc évvel ezelőtt és a 2010-es években. Míg a rendszerváltás környékén a megbékélés és a nemzeti egység újrateremtésének aktusa kötődött 1956 emlékéhez, addig az elmúlt évtizedek történeti kutatásai kimutatták, hogy 1956-nak mennyi formája és színe volt; ez teremtette meg a politika számára, hogy az egyes narratívák mentén megteremtse saját forradalmát a baloldali munkástanácsok hagyományától a jobboldali, legitimista Mindszenty-recepcióig. Ez pedig úgy történt, hogy az egyes narratívák elmeit a történelmi tények sokszínű zavarától megtisztítva egy-egy normatív 1956-ot állítottak elénk. Ezek mentén pedig kiéleződött a harc 1956 „helyes” értelmezéséért.

Mindeközben az 1956-os forradalom politikatörténeti, diplomáciatörténeti, hadtörténeti, társadalom- és kultúrtörténeti aspektusainak feltárása teljes erőbedobással folyt Magyarországon: kevés mozzanata maradt feltáratlanul az 1956-os forradalom történéseinek, ami óriási teljesítmény attól függetlenül, hogy a politika igyekezett kizsákmányolni és saját képére formálni ezeket az eredményeket. Ez a kiterjedt irodalom lehetővé teszi, hogy az 1956-os forradalom történéseire úgy tekintsünk mint a közösség politikai önteremtésének gyakorlatára, segítségül hívva azokat a fogalmakat amelyek az európai, majd amerikai republikánus hagyományból erednek, és amelyeket az eszmetörténeti kutatómunka hozott a felszínre az elmúlt fél évszázadban.

Forrás: Fortepan/Pesti Srác

Olyan hagyományról van szó, amely az antik (spártai, athéni, római) tapasztalatokból és újkori, humanista újragondolásukból egyaránt eredt. A városállam republikánus ideája és a közösség politikai kormányzásának előfeltételei és gyakorlata a régiónkban éppen az olyan esetekben válhatnak értelmezhetővé, amikor a politikai közösség kiszakadva a birodalmi keretek közül, John G.A. Pocock új-zélandi történész teóriáját ide vonatkoztatva „szembe nézzen saját időbeli végességével”. A politikai önteremtés súlyos terheit cipelő, ugyanakkor felszabadító pillanat ez, a veszély, a birodalmi elnyelettetés kapujában. Ez egyúttal egy feladat is a társadalom számára, hogy az addigi elnyomás által strukturált társadalomból politikai közösségé alakítsa magát. Folytatva Pocock gondolatmenetét, ez azzal jár, hogy a politikai közösség „kísérletet tesz arra, hogy saját politikai és morális stabilitását fenntartsa” a kiszámíthatatlan és megsemmisítő erejű fenyegetés árnyékában.

Történelmi léptékkel mérve ez egy pillanat. Ám ez alapozhat meg egy hosszúéletű politikai hagyományt: így válik 1956 a modern magyar politikai közösség szabadságának szimbólumává, azzal, hogy éppen olyan időkben vállalták, amelyek nem kecsegtettek hosszútávú politikai sikerrel.  A zsarnokság árnyékában vállalt szabadság a szabadság lényegét fejezi ki, tekintet nélkül a későbbi konzekvenciákra. Ez a pillanat alapozza meg a hősök kultuszát, legyen szó a forradalom mártíromságát választó miniszterelnökről vagy a külvárosi harcos kamaszról. Az indítékaik itt nem is annyira fontosak, mint a szerepükből adódó példa erényetikai megformálása: ki, hogyan viselkedett vészterhes időkben.   

Végül pedig a forradalom republikánus pillanata rámutat arra is, hogy ezekben az időkben működött-e a politikai közösségek önteremtő képessége. Ebből a szempontból 1956-ról írott legfontosabb mű Standeisky Éva Népuralom ötvenhatban című vaskos kötete: a szerző azokat a formákat írja le benne, amelyek által a politikai közösségek közösségként jelenhettek meg, kezdhették meg működésüket és vehették számba a múltat. 1956-ban az önteremtés formái, legyenek azok forradalmi bizottságok vagy forradalmi tanácsok, sokszor banális mindennapiságukban mutatkoztak meg, ritkább esetben fennkölt aktusok által. Kötődtek a helyi hagyományokhoz, legtöbbször azokhoz, amelyek a második világháború után alakultak ki az önkormányzás csírájaként, majd a koalíciós időkben elenyésztek. És kötődtek azokhoz a személyekhez, akiket a közösségek a leginkább megbecsültek, több esetben annak ellenére, hogy a hirtelen összeomló rendszer vagy az állampárt emberei voltak korábban.

A forradalom republikánus pillanatának fontosságát jelzi, hogy a kádári hatalom három évtizeden keresztül ragaszkodott ahhoz, hogy annak jellegét letagadja, homályos megnevezésekkel éljen („sajnálatos események”) vagy a visszájára fordítsa („ellenforradalom”) annak értelmét. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozata „felelősöket” nevez meg a forradalommal kapcsolatban, amely egyaránt él a bűn forrásának retorikai húzásával és kétségbe vonja a politika közösségek cselekvőképességét, azzal, hogy egy rajta kívül létező cselekvőket tételez valódi okként. A határozat és a későbbi pártállami beszédmód így az önteremtő politikai közösségeket visszakényszerítette a társadalom formájába. A társadalmat pedig el lehet nyomni, ugyanúgy ahogy gondoskodni is lehet róla. De ebben a kérdésben már nem a társadalom dönt.

Nyitókép: Fortepan/Faragó György

Témakörök: 1956, forradalom, politikai közösség
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT