#együttmennifog – csak egy a karantén ideje alatt elhíresült hashtagek közül. Vajon ugyanez a mottó a nyelvtanulásra is alkalmazható, azaz együtt elérhető, hogy mind több magyar beszéljen jól idegen nyelveket?
Az Eurostat 2020 elején frissített adatai szerint a magyar társadalom 57,6 százaléka semmilyen idegen nyelven nem beszél, miközben az uniós átlag 35,4 százalék. Vajon miként lehet hazánkban ezt az arányt csökkenteni? Barnucz Nóra, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje és Fónai Mihály, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának szociológus professzora szerint kulcskérdés a diákok motivációjának emelése, magas szinten tartása. Hogyan? Többek között információs és kommunikációs technológiai eszközök (IKT-eszközök) nyelvórai bevonásával, és nemcsak a karantén alatt – derül ki a kutatók közeljövőben megjelenő tanulmányából.
A szerzők „Az IKT-eszközök használata az idegennyelv oktatásban hátrányos helyzetű tanulók iskoláiban” című dolgozatukban rávilágítottak arra, hogy a társadalmi, kulturális, gazdasági és földrajzi szempontból kedvezőtlen helyzetbe került diákok is sokkal jobban motiválhatók nyelvtanulásra digitális megoldásokkal, ezért egyre több figyelmet érdemes a tanároknak is saját módszertani továbbképzésükre szentelni. A kutatásból kiderült az is, hogy – értelemszerűen – minél jártasabb egy tanuló az eszközök használatában, annál inkább felkelthető és fenntartható a figyelme a nyelvtanulás iránt. Ez a fajta rutin viszont nagyban függ a diákok szociális hátterétől és önbizalmától.
Barnucz Nóra és Fónai Mihály meglátása szerint annak érdekében, hogy a társadalmi különbségek ne jelentsenek automatikusan képességekben megnyilvánuló különbségeket, rendkívül sokat tehetnek az iskolák. Egyfelől segíthet a pedagógusok pozitív hozzáállása és folyamatos digitális önképzése, másrészt a diákok önbizalma digitális képességeik fejlesztése által növelhető tovább. Érdekes, hogy a kutatásban résztvevő 7. és 8. évfolyamos tanulók közül a fiúk sokkal jártasabbnak vallották magukat az IKT-eszközök használatát illetően, mint a lányok. A szerzők szerint, noha a kutatás nem reprezentatív, a 13-14 évesek tapasztalatai hangsúlyozzák a generációjukra jellemző sajátosságokat, így például azt, hogy a lányok valószínűleg kicsit alábecsülik, a fiúk pedig túlbecsülik informatikai tudásukat, képességeiket.
A kutatók úgy vélik, hogy a karanténhelyzet a tanárok nagy részét minden bizonnyal rákényszerítette a módszertani változásokra és a digitális eszközök, platformok használatára. Ám továbbra is hangsúlyozzák a hátrányos helyzetű településeken zajló kutatások fontosságát, hiszen az IKT-val támogatott oktatás is nehézségekbe ütközhet. Ennek több oka lehetséges: az alacsonyabb eszközellátottság, az eszközök gyors amortizációja, azok javításának és/vagy pótlásának nehézségei. Emellett ugyancsak szükség van a pedagógusok fejleszthető módszertani eszköztárának megerősítésére. Azonban érdemes észben tartani, hogy minden rendszer csupán annyira erős, mint annak leggyengébb láncszemei. Így az oktatáspolitika sikere is akkor teljes, ha a rendszer senkit sem hagy hátra.