Az oktatás alapvetően konzervatív, hiszen az időtálló értékekből táplálkozik, az évszázadokon keresztül, generációkon át felhalmozott ismeretek és bölcsességek átadására hivatott. A klasszikus műveltség és tudás átadásán keresztül olyan ismeretekre, szemléletre tehetnek szert a diákok, amellyel a saját életfelfogásukat és értelmezésüket tudják kialakítani. A hagyományos oktatásnak eleme a mester–tanítvány viszony is, amely megköveteli, hogy egy nagy tudású, példaértékű tanár segítse a diákot a tudás elsajátításában. Az oktatás hatékonyságához elengedhetetlen a tanári tekintély, ám ezt a tekintélyt ki kell vívni, s az NKE erre készíti fel hallgatóit.
Ezen alapvetésekkel azonban sok tekintetben szembemegy a kompetenciaalapú, progresszív pedagógiafelfogás. A kompetenciaalapú oktatás azon a feltevésen alapszik, hogy a hagyományos oktatás nem elégíti ki a mai diákok igényeit, és nincs már érvényes tudás, nincsenek alapvető igazságok, amelyeket tudni érdemes. Ez a felfogás állítja a tudást szembe a készségekkel, és tekinti a munkaerőpiaci hasznosulást az oktatás szinte kizárólagos céljának. Amikor a 2000-es évek elején Magyarországon elkezdődött az oktatás modernizációja, az a hagyományos értékek és ismeretek elvetésén alapult, mindazon gyakorlatok elvetésén, amelyek nem a folyamatos progresszió eredményei. A kompetenciaalapú oktatás szükségességének hangsúlyozása egy új tudáskoncepcióra épült, amely az OECD nemzetek fölötti, egységes szakpolitikai javaslataiból indult ki. Ideológiával teli alapvetéseket fogalmaztak meg, amely így szembeállította a konzervatív oktatásfelfogást és a modern irányzatokat.
A hagyományos iskola nem készségellenes, azonban érték- és tudáscentrikus, míg a progresszív iskola tudás- és értékellenes, a kompetenciákat emeli a köznevelés elsődleges céljává. A progresszív oktatásfelfogás magyarországi előretörése az „értékbizonytalanságot”, a tananyag csökkenését és a tanári szerep leértékelődését hozta magával.
A progresszív pedagógia egyik alapvetése, hogy a gyermeket úgy helyezi a középpontba, hogy az érdeklődésüknek megfelelő tartalmak oktatását tűzi ki célul. Feladatának tekinti a tanári tekintélyt leépíteni és a szakmai kiválóságon és példamutatáson alapuló tanári szerepet lerombolni. A progresszív irányzatok szerint a tanár–diák viszony ideális esetben partneri viszony, a tanári felelősséget pedig lerombolja és mint segítőt, tanácsadót helyezi el a tanítás és tanulás folyamatába. A tanárok ezáltal mind a szakmai, mind a nevelői kontrollt elveszítik, így a tanári pálya presztízse csökken. Ezzel párhuzamosan azt hirdeti, hogy a hagyományos oktatási módszerek és tartalmak feleslegesek és elavultak, így a képzett tanár nem tudja betölteni feladatát, ezért a társadalmi bizalom is csökken az irányába.
A konzervatív iskolafelfogás ezzel szemben az évezredes, időtálló tapasztalatok alapján elismeri és támogatja a tanár kitüntetett szerepét. Az oktatás a következő generációkért, a nemzet gyarapodásáért és a fiatal elmék virágoztatásáért létezik, így központjában a gyermek, közvetetten a teljes nemzet áll. Az iskola intézményének szerepét a tanár tudja beteljesíteni: ő az, aki vezeti a tanulási folyamatot, aki példát mutat és kereteket biztosít, aki megtanítja a tanulás képességére a gyermeket, felkelti a tudomány iránti kíváncsiságot, aki fegyelmet és rendet tart, hogy az ismeretek elsajátításához mindenkinek a leghatékonyabb környezetet teremtse. Ez az egyik legfontosabb és legfelelősségteljesebb hivatás, ezért kiérdemelt tekintélyének csorbítása nem csupán hiba, hanem vétek.
A sikeres és boldog élethez szükséges tudást és az alapműveltséget átadó iskola közvetetten, a korszerű és időtálló ismeretek és értékek átadása útján fejleszti a kulcskompetenciákat. Az alapvető kompetenciák szükségességéről nincs és nem is lehet vita, így az igazi szakmai kérdés nem azok fontosságán van. A gyakorlatban is igazoltan helytelen azonban az a felfogás, amelyben a tudásalapú oktatást átveszi a tananyagcsökkentés, a lexikális ismeretek démonizálása, a „praktikus” tudás átadása, ami azonban nem fejleszt és nem mélyíti a tanuló intellektuális kapacitását. A kompetenciaalapú oktatás egy ideológiavezérelt, progresszív pedagógiai irányzat, amely elvet minden működő és hagyományos értéket, módszert. Az időtálló ismeretek nélkül a gyermekek gondolkodási szabadsága, értelmezési képessége nem fejlődik, így megfosztanánk őket a szellemi szabadságtól. Fontos ismerni nemzetünk és civilizációnk múltját, hogy ne kelljen a következő generációknak mindent újonnan kitalálni, építkezhessenek a korábbi tudásokra és tapasztalatokra, és ezek ismeretében gondolják tovább a jelenjüket és jövőjüket.
Nyitókép: Tanulóvá váló gyermekek az 1910-es években, forrás: Fortepan / Lakatos Mária
