Minden krízis után egy kicsit tapasztaltabbak, okosabbak leszünk, felkészülünk a következőre – gondoljuk logikusan. De hogyan működik ez a világválságok esetén, lehetséges felvértezni magunkat valami olyan ellen, amit nem is ismerünk? Összefoglalónk egy Európa jövőjéről szóló szakmai eseményről.
Minden nézőpont kérdése – értékelte az Európai Unió 2010-es évekbeli válságkezelését Soós Eszter Petronella, a Franciapolitika.com Franciaország-szakértője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet által múlt hét csütörtökön szervezett, Változó hatalmi viszonyok a 2020-as években – Európa című online kerekasztal-beszélgetésen. A szakértő álláspontját a brexit példáján keresztül bemutatva rámutatott, hogy míg egyesek szerint az Egyesült Királyság kilépése rövid távon gyengíti az Unió integrációját, mások úgy vélekednek, hogy a politikai unió mélyülését akadályozó tagállam került ki az EU-ból. Sok kritika éri a migrációs válság kezelését, de ennek kapcsán például a Frontex megerősítése, a koronavírusra adott válaszban pedig a közös adósságvállalás értelmezhető sikernek.
Részleges megoldások
Az EU biztonság- és szomszédságpolitikáját tekintve Etl Alex, az NKE EJKK Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa jóval pesszimistább, szerinte európai szinten nincsen stratégia a válságok kezelésére, inkább csak ad hoc jellegű kezdeményezések, amelyek idővel feledésbe merülnek majd. Meglátása szerint egy-egy válsággóc helyi kezelése főként belpolitikai érdekből történik, amennyiben pedig mégis sikerül elérni ezen túlmutató uniós álláspontot, az olyan technikai kérdésekre szűkül le, mint pénzügyi, vagy kereskedelmi szankciók bevezetése. Az EU inkább részleges megoldásokra képes, egy-egy következmény enyhítésére, így például az EU-török megállapodás révén, illetve a balkáni országok határvédelmének megerősítése nyomán csökkenteni tudta a kelet-mediterrán migrációs útvonal átjárhatóságát.
Deák András, az NKE EJKK Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa szerint gazdasági szempontból vizsgálva a COVID válságot eddig az EU ugyanúgy reagált, mint 2008-ban: pénzt nyomtatott. Közgazdaságtanilag mindez nem tudjuk hova vezet, eddig nem lett magas infláció. Viszont ezt a lépést nem egy határozott, egyetértő döntés mentén tette az Unió, hanem egy kényszerhelyzetben az Európai Központi Bank vezetője indult el egy irányba, amire több tagország szerint nem volt mandátuma. Nincs nagy új projekt, ami a gazdasági válságkezelést menedzselné, hanem lépésről lépésre sodródunk a történetben.
Csiki Varga Tamás, szintén az NKE EJKK Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa, viszont arra emlékeztetett, hogy az EU-t nem válságkezelésre találták ki, így aztán ez nem is lehetne elvárható az intézménytől. Emellett a jelenlegi köztes integrációs állapot nem is teszi lehetővé, hogy hatékonyan reagáljon egy-egy válságra. A COVID válság hatásai még nem láthatóak, azonban a politikai és gazdasági következményekben egyfajta töréspontra számít a szakértő. Álláspontja szerint a következő 10 évben lesz egy olyan pont, amikor az integrálódni kívánók csoportja tovább fog mélyülni. Ez nem jelenti azt, hogy fel fog bomlani az Unió, hanem bizonyos kompetenciákban egy szűkebb kör fog dönteni és együttműködni.
Kétpólusú Európa
A szakértők egyetértettek abban, hogy napjainkban a francia-német tandem határozza meg az EU integrációs, illetve stratégiai irányát. A hatékonyabb külpolitikai döntéshozatal, úgy tűnik, a két „vezető” ország közös érdeke, azonban a gyakorlatban lehetnek ellentétek az eltérő vízióik, stratégiai kultúrájuk miatt. Csiki Varga Tamás szerint a franciák a jövőben „a képes és hajlandó államok csoportjával” akarnak majd együttműködni, míg a németek a legtöbb tagállamot igyekeznének a fedélzetre hozni. Szintén különbség, hogy a franciák proaktívabb külpolitikai hagyománnyal rendelkeznek, megengedőbben viszonyulnak a katonai erő használatához. Németeknél ez a mai napig tabu téma, csak és kizárólag utolsó eszközként jöhet számításba egy-egy válság esetén – mutatott rá Etl Alex.
Az olyan politikai felvetésekre, minthogy „tíz év múlva Lengyelország lesz Európa új Németországa”, „Európa ma Közép-Európában épül, a magyarok, a szlovákok, a csehek és a lengyelek építik” Csiki Varga Tamás megjegyezte: ugyan tagadhatatlan, hogy volt tíz jó éve Kelet-Közép Európának, de a gazdasági erőviszonyok nem változtak meg, nem szabad elfeledni, ki milyen szintről indult. Az, hogy Kelet-Közép-Európa lesz az európai integráció motorja gazdasági értelemben, összemosódik azon magyar és lengyel várakozásokkal, hogy Európában elit csere lesz, amelynek értékei és módszerei közelebb állnak majd némely kelet-közép-európai állam érdekeihez. De egyáltalán nem biztos, hogy ha nem Angela Merkel lesz a német kancellár, jobb helyzetben lesznek az államok. Sok olyan ügy van, amiben hallatjuk a hangunkat, de kevés az olyan ügy van, amelyet a németekkel szemben uniós szinten keresztül lehetne verni. Kötöttségeink és függőségeink erősebbek, mint a lehetőségeink.
A térség államai, különösen Magyarország globalizáltsága, gazdasági nyitottsága 80-85 százalék körüli. Arra játszani, hogy azzal kerülünk pozícióba, ha az európai nagyoknak rossz lesz, elég rizikós felvetés. Amennyiben például Németország autóipara valamilyen oknál fogva megáll, biztos, hogy áttételesen a szlovák és a magyar gazdaság érzi meg legelőször. Soós Eszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a COVID válság kikezdheti egyes államok politikai legitimitását, ezért Kelet-Közép-Európa jövőbeli relatív helyzete nagyban függ a hullámok kezelésétől.
