Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
Magazin: Aula
Picture of Harangozó Éva
Harangozó Éva
újságíró, NKE
  • 2026.11.20.
  • 2026.11.20.
Magazin / Aula

Női kormányfő Marokkó élén

Történelmi jelentőségű politikai változás történt Marokkóban: szeptember végén az ország élére először választottak női kormányfőt, Fatima Ezzahra El Mansouri személyében. Az új kormány megalakulása kapcsán Marokkó politikai helyzetéről, a hatalmi viszonyok alakulásáról és a kinevezés társadalmi, valamint nemzetközi jelentőségéről beszélgettünk Belhaj Abdessamaddal, az NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársával.

Mit lehet tudni Fatima Ezzahra El Mansouri politikai pályafutásáról?

El Mansouri Fatima-Zahra politikai karrierjét részben családjának köszönheti, mivel édesapja Marrákes pasája (Marrákes város alpolgármestere) volt, és egy gazdag földbirtokos család tagja, szoros kapcsolatban állva a marrákesi régió politikai és gazdasági elitjével, valamint a monarchiával. Emellett, 2008-ban részt vett a marokkói monarchia által szervezett Hitelesség és Modernitás Pártjának megalapításában: ennek a háttérnek köszönhetően 2009 és 2021 között önkormányzati képviselői és parlamenti képviselői tisztségeket szerzett. 2021 és 2026 között a nemzeti földhasználat-tervezésért, urbanisztikáért, lakásügyért és várospolitikáért felelős miniszter volt, akárcsak az előző kormányban (2021–2026), amelyben pártja koalíciós kormányt alakított. A választásokat 2026. szeptember 23-án megnyerte, ő pedig miniszterelnök-jelölt lett. El Mansouri a közigazgatásban és a parlamentben szerzett tapasztalatai mellett jogászként is tevékenykedett, mielőtt politikai pályára lépett volna, és retorikai képességei figyelemre méltóak.Marokkóban már nem kelt meglepetést, ha egy nő az üzleti életben, a politikában vagy más területeken bizonyítja rátermettségét.

Milyen jelentősége van annak, hogy Marokkó történetében először nő került a kormányfői tisztségbe?

Ez elsősorban szimbolikus áttörést jelent egy olyan társadalom számára, amely immár több mint húsz éve (a 2004-es Mudawwana-reform óta) folytatja a családjog és a nők jogállásának liberalizálását. Szimbolikus síkon említést érdemel az is, hogy a marokkói nők olyan jogi és gazdasági jogokat vívtak ki, amelyek – Tunéziát leszámítva – páratlannak számítanak az arab világban. Így nem meglepő, hogy nő kerülhetett a miniszterelnöki székbe. Politikai szempontból azonban látni kell, hogy Marokkó szuverenitási monarchikus berendezkedéssel bír: nem abszolút monarchiáról van szó, amely minden területet közvetlenül irányít, de nem is alkotmányos monarchiáról, amelyben a kormány önállóan kormányozhat. A monarchia abszolút hatalommal rendelkezik négy kulcsfontosságú terület felett – ezeket nevezik „szuverenitási minisztériumoknak” –, amelyek a vallásügyeket, a pénzügyeket, a belügyeket és a külügyeket foglalják magukban. Emellett az uralkodó döntőbíróként lép fel a politikai pártok, valamint a különböző marokkói elitcsoportok (földbirtokosok, kereskedők, konzervatívok, liberálisok és mások) közötti versengésben. Marokkó politikai rendszere tehát a kormányzati váltógazdaság elvén alapul: lehetővé teszi a kormányok cserélődését, így a különböző elitcsoportok mindegyike hatalomra kerülhet, miközben a rendszer tényleges irányítója továbbra is a monarchia marad. Ez a kormányzási mód politikai stabilitást tesz lehetővé, amely megóvta Marokkót a polgárháborúktól és azoktól a felfordulásoktól, amelyeket Észak-Afrikában és a Közel-Keleten látunk. Ebből következően az, hogy férfi vagy nő tölt be egy adott tisztséget, nem változtat a rendszer működésén. A választások olyan kooptációs mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik az elitek számára, hogy sorra kerüljenek a kormányzásban, a választásoknak nincs nagy jelentőségük. A választói részvételi arány mindössze 38 százalékot ért el, korábbi választásokon pedig előfordult, hogy ennél is alacsonyabb volt. Különösen a fiatalok körében mutatkozik meg ugyanaz az elégedetlenség a választásokkal szemben, amelyet Nyugaton is tapasztalunk.

Melyek az új kormány legsürgetőbb feladatai?

Mindenekelőtt a társadalmi kérdés: Marokkó gazdasága és társadalma dinamikus, ugyanakkor az országon belül mély társadalmi szakadékok húzódnak: 2025-ben mintegy 4 millió (39 millióból) ember él a szegénységi küszöb alatt, vagy van ahhoz elég közel ahhoz, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, és éppen csak túléljen. A marokkóiak ezt „kétsebességes Marokkóként” emlegetik. A korábbi kormányok gazdasági reformokat hajtottak végre, az ipar és a mezőgazdaság pedig látványos fejlődésen ment keresztül. Marokkó például 2025 decemberében elérte az évi egymillió darabos autógyártási mérföldkövet, ezzel megerősítve pozícióját Afrika vezető járműgyártójaként, miközben termelésének túlnyomó részét – különösen Európába – exportálja. Ugyanakkor a türelmetlen és szakképzetlen marokkói fiatalok gyakran az Európába történő kivándorlást választják a gyors meggazdagodás reményében, ami az illegális migráció problémáját eredményezi.

Változhat-e Marokkó külpolitikai irányvonala az új kormány hivatalba lépésével?

Nem, mivel a külpolitika szuverenitási kérdés, amelyben a monarchiáé a döntő szó. Ezen a ponton érdemes tisztázni, milyen szerepet tölt be a monarchia Marokkóban. A marokkóiak „Makhzen”-nek nevezik a rendszert – ami nagyjából „központi államként” fordítható –, amelynek fő feladata a rend fenntartása és az adók beszedése. A Makhzen olyan hatalmi ágak (hadsereg, rendőrség, közigazgatási és gazdasági elit) összessége, amelyek a monarchiát tekintik legfőbb képviselőjüknek. Az évszázadok során a monarchia és ez a „Makhzen / mélyállam” teljesen összehangolódott. Külpolitikai téren a mélyállam és a monarchia ugyanazt a célt követi: támogatást szerezni Marokkó nyugat-szaharai szuverenitásához, továbbá NATO-barát, realista alapú kapcsolatok fenntartása Izraellel, az Európai Unióval pedig partnerséget ápoló irányvonalat képviselni.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie Marokkónak a térség biztonság- és geopolitikai folyamataiban?

A Nyugat-Szahara feletti szuverenitás kérdésében Marokkó megszerezte az Egyesült Államok, Franciaország és Spanyolország támogatását egy olyan megoldáshoz, amely a terület Marokkón belüli autonómiáját irányozza elő. Oroszország nem ellenzi ezt a megoldást. Algéria viszont elutasítja azt, és ezzel regionális kihívást jelent Marokkó számára – bár úgy tűnik, hogy Algéria a korábbi évtizedekhez képest csökkentette a Nyugat-Szahara-kérdésbe fektetett energiáit. Spanyolországgal szemben feszültségek mutatkoznak a migráció kapcsán, ám mivel Marokkó gazdaságilag és stratégiailag is nagymértékben függ Spanyolországtól, ez a feszültség csupán átmeneti jellegű. Ezen túlmenően, a Közel-Keleten Marokkó szoros kapcsolatot ápol Izraellel; az izraeli társadalomban ugyanis közel egymillióan vannak azok, akik marokkói zsidó gyökerekkel rendelkeznek – köztük Gadi Eisenkot is, akinek apja Marrákesben született. Gazdasági, geopolitikai és ideológiai okokból Marokkó szoros viszonyt ápol az öböl menti monarchiákkal is, különösen az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával. A meghatározó tényező azonban az, hogy Marokkó – a Franciaországtól és Spanyolországtól való függetlenedése óta – a hidegháborúban az Egyesült Államok oldalára állt; geopolitikai döntései összhangban állnak az Egyesült Államok Afrikára és a Közel-Keletre vonatkozó globális politikájával. Az ország pedig hivatalosan is az Egyesült Államok „NATO-n kívüli kiemelt szövetségese” (Major Non-NATO Ally) státuszt élvezi. Pragmatikus, történelmi és vallási kapcsolatai, valamint a gazdaságközpontú diplomáciája révén Marokkó Nyugat-Afrika folyamataiban is szerepet játszik.

Nyitókép forrása: kasto / depositphotos.com

Témakörök: kormány, Marokkó, politika, történelem
ÖT PERC EURÓPA BLOG

Dánia az EU élén

Skandináv ambíciók a lengyel elnökség után.

CONTINUUM BLOG

Grósz Károly karaktere a történeti emlékezetben

A negatív előjelű Grósz-kártyáról.

Előadó

Szomszédaink, a magyarok

Filmvetítés és közönségtalálkozó a Scrutonban.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Mindig bekapcsolva
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
MENTÉS & ELFOGADÁS