Mit jelent ma magyarnak lenni Magyarország határain túl? Hogyan és miképpen lehet megfogalmazni a nemzeti identitást egy másik országban? Egy filmsorozat kapcsán e kérdésekről is szó esett egy közönségtalálkozón a Scrutonban.
Két, határon túli magyar gyökerekkel rendelkező fiatal filmes, Galán Angéla szerkesztő-riporter és Zámborszki Ákos operatőr-rendező kamerával járta be közel egy évtized alatt az egykori történelmi Magyarország területét, a Kárpát-medencét. Zahorán Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének munkatársa velük beszélgetett az idén bemutatott legújabb dokumentumfilmjükről, a Szomszédaink, a magyarok V. – Ausztria, Horvátország, Szlovéniáról, a határon túli magyarságról, a szomszédságról, valamint a nemzetképekről, nézőpontokról október 16-án kora este, a Scruton Belvárosban.
Az esemény felvezetésében elhangzott, a két filmes alkotó célja nemcsak az volt, hogy megmutassa, hogyan élnek ma a magyarok a határon túl, hanem az is, hogy felmérje a „szomszédsági” viszonyokat: hogyan élnek együtt a kisebbségi magyarok és a többségiek, illetve, hogy az utóbbiak mit gondolnak rólunk, magyarokról. Az foglalkoztatta őket a legjobban, hogy milyen párhuzamos történeti narratívák élnek a közgondolkodásban, milyen kérdésekben gondolkodnak hasonlóan a többségi és a kisebbségi társadalmak tagjai, és mik a legkényesebb pontok, ahol a leginkább eltérnek a vélemények.
Filmsorozat a határokon túlról
Az alkotók az öt, egyenként körülbelül 50–70 perces dokumentumfilmben az együtt- és egymás mellett élés megannyi példáján keresztül számos témát érintettek: a történelmi kérdésektől az egészen banális, hétköznapi dolgokig, miközben számos izgalmas helyszínen fordultak meg: a közép-szlovákiai Gömörtől Gyulafehérváron át a horvát tengerpartig. Az első – a felvidéki magyar–szlovák kapcsolatokról szóló – filmet 2013-ban forgatták, ezt Románia, Szerbia, majd Ukrajna követte, végül pedig az utolsó, ötödik részben az ausztriai, horvátországi és szlovéniai magyar közösségekre került sor. A Scruton Belvárosban ez utóbbi filmet tekinthette meg a közönség.
Reflexiók a filmre
A filmvetítést követő beszélgetésen az első kérdés arra vonatkozott, hogyan találják meg a szereplőiket az alkotók. Válaszukban elmondták, rendelkeznek egy viszonylagos előismerettel a témában, hiszen egyikük eredetileg pozsonyi, a másikuk pedig vajdasági magyar. Ugyanakkor általában mégsem volt könnyű megtalálni a film számára is megfelelő magyar megszólalókat. Ez a téma rendkívül kényes, ők pedig igyekeztek politikai és intézményi ballasztok nélkül megmutatni a pillanatnyi helyzetet. Éppen ezért hetekig tartó terepszemlét tartottak az adott térségben, hogy megtalálják a filmben megszólaló szereplőket. Hangsúlyozták, nagyon fontos, hogy kamerán kívül is eltöltsenek némi időt velük, így ők megszokják a stáb jelenlétét. Olyan embereket keresnek, akik kevésbé ismertek, nem képviselik rendszeresen, mondjuk a magyar médiában az ottani magyarságot, így hétköznapi szinten is be tudják mutatni a magyarok életét.
Kutyaharapást a szőrével
A következő kérdés az alkotók motivációjára irányult. Galán Angéla és Zámborszki Ákos elmondták, nem a saját származásuk miatt fordultak a téma felé, sőt egy ideig küzdöttek is ellene, de mintegy kutyaharapást szőrével alapon próbálták meg végül a magyarság életét bemutató dokumentumfilmet elkészíteni. A saját identitásukról természetesen korábban is beszélgettek barátokkal, ismerősökkel, és már akkor felmerült bennük, hogy érdemes lenne a bevett toposzok ellen küzdeni – azaz megmutatni, valójában hogyan élnek a külhoni magyarok, milyen a mindennapi kapcsolat a nemzetek között. A származás, illetőleg az a tény, hogy sok időt töltöttek már el az anyaországban, segített elkerülni számos félreértést és csapdát, amiket a téma tartogat. Így teremtettek tehát megfelelő, objektív távolságot, amit a későbbi kritikák döntően visszaigazolnak, hiszen hol azt róják föl az alkotóknak, hogy túlságosan „magyarpártiak”, hol pedig azt, hogy nem eléggé azok.
Mi a magyar most?
Sokszor persze azt is nehéz meghatározni, ki vagy mi a magyar. Aki jól beszél magyarul? Aki ismeri a magyar történelmet? Aki tartja a szokásokat, ismeri a táncot, a gyerekmondókákat? Vagy aki annak vallja magát? Komplexnek, a leegyszerűsítő válaszokat kizárónak szánták azt a nézőpontot, amivel a film bemutatja a magyar, de akármilyen más nemzeti identitás kérdését – a legintimebb társas kapcsolattól egészen a társadalmi szerepekig. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medencei magyarok maguk is sokféleképpen élik meg magyarságukat: máshogyan azok, akik bármikor büszkén vállalják, mint a Székelyföldön, megint máshogyan azok, akiknek nehezebb volt a szülőföldjükön megélni ezt helyzetet, mint például Szerbiában bizonyos időszakokban. Elhangzott, a forgatások egyik nagyon érdekes felfedezése az volt, hogy a külhoni magyar régiók sem tudnak egymásról, azokról a magyarokról, akik egy másik országban élnek.
A filmsorozat egyes részeit az érdeklődők megtekinthetik a YouTube-on is.
Nyitókép: Szomszédaink, a magyarok V. c. film borítóképe a YouTube-on.
