A digitalizáció a szemünk előtt alakítja át az oktatás módszereit. De vajon valóban környezetkímélőbb az online oktatás, mint a hagyományos jelenléti képzés? Az NKE részvételével zajlott magyar kutatás eredményei szerint a részben online oktatás jelentősen csökkentheti az egyetemekhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást.
A The Carbon Footprint of Online vs. In-Person Learning in Higher Education címmel idén megjelent kutatásban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett az Óbudai Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, valamint ipari szakértők dolgoztak együtt. A vizsgálat az Óbudai Egyetem egyik campusának működését elemezte teljes életciklus-szemlélettel, vagyis az épületek energiafelhasználásán túl figyelembe vette a közlekedést, a számítógépek használatát, a fűtést, a vízfogyasztást és számos egyéb tényezőt is.
Sasvári Péter, az NKE docense, a kutatás egyik szerzője szerint az ötlet a NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetéből indult: azt kívánták megvizsgálni, hogy a közlekedés, a fűtés és általában az energiafelhasználás milyen szén-dioxid-kibocsátással jár, illetve hogyan lehetne ezt csökkenteni. Ennek érdekében jött létre az a kutatócsoport, amelyben Kiss Norbert, az Intézet akkori vezetője, egyetemi tanára, valamint számos elismert kutató vett részt. A kutatók elsőként azzal szembesültek, hogy világszerte nincs egységes módszertan az egyetemek karbonlábnyomának mérésére, ezért szükség volt egy új modell kidolgozására.
A kutatás szerint az egyetemek karbonlábnyomának messze legnagyobb része a hallgatók közlekedéséből származik. Az Óbudai Egyetem vizsgált campusának éves szén-dioxid-kibocsátása 2022-ben mintegy 2223 tonna volt. Amennyiben az előadások egy része online formában zajlana, miközben a laborok és a gyakorlati foglalkozások továbbra is személyes jelenlét mellett valósulnának meg, a kibocsátás mintegy 12 százalékkal, vagyis 266 tonnával csökkenne.
A legnagyobb megtakarítást a hallgatói utazások mérséklése eredményezné. Bár az autóval közlekedő hallgatók viszonylag kevesen vannak, mégis aránytalanul nagy részben járulnak hozzá a kibocsátáshoz. Ezzel szemben a gyaloglás, a kerékpározás vagy a rollerhasználat nem növeli az egyetem karbonlábnyomát.
A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az online oktatás kizárólagossága nem cél. Az oktatás minősége, a hallgatók közösségi élménye és a gyakorlati képzés továbbra is elsődleges szempont. Az online megoldások elsősorban ott jelenthetnek előnyt, ahol nem rontják a tanulás eredményességét. A hibrid modell így egyszerre kínálhat oktatási és környezetvédelmi előnyöket.
Jelentős eredményeket lehet elérni az épületek energetikai korszerűsítésével, napelemes rendszerek telepítésével, energiahatékony világítással, valamint a kerékpáros közlekedés támogatásával is. A szelektív hulladékgyűjtés, a papírmentes adminisztráció és a fenntarthatósági ismeretek beépítése az egyetemi képzésekbe szintén hozzájárulhat a kibocsátás csökkentéséhez.
A legtöbb egyetem ma már rendelkezik klímastratégiával, ezért a szerzők remélik, hogy az általuk kidolgozott módszertan nemcsak a hazai felsőoktatás számára lehet hasznos, hanem nemzetközi összehasonlításokra is alapot teremthet. Az eredmények azt mutatják, hogy az oktatás tudatos szervezésével, a közlekedési igények csökkentésével és az energiahatékonyság növelésével jelentős mértékben mérsékelhető az egyetemek környezeti terhelése. A módszertan ráadásul más közintézményekre, kutatóhelyekre vagy akár nagyvállalatokra is adaptálható. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a digitalizáció önmagában nem tekinthető automatikusan zöld megoldásnak, mivel az online oktatás energiaigénye, az adatközpontok működése és a digitális eszközök gyártása szintén jelentős környezeti terhelést okozhat. Éppen ezért a valódi fenntarthatóságot nem pusztán a digitális átállás, hanem a felelős és tudatos digitális eszközhasználat biztosíthatja.
Nyitóképen: az egyetem Bécsi úti campusa, forrás: Pasztilla – Attila Terbócs / wikimedia.org
