Pilóta nélküli repülőrajok tudományos kutatásával érdemelte ki a felsőoktatásban tanulók egyik legjelentősebb díját, a Pro Scientia Aranyérmet Pápics Patrik hadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának korábbi hallgatója. Lapunk a díj kapcsán készített vele interjút.
Mi keltette fel először a tudományos érdeklődését, amely végül a Tudományos Diákköri Konferenciákra vezette?
A legelső tudományos diákköri tapasztalatom a 2015-ös Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) volt, melyet a Had- és Rendészettudományi Szekció esetében Gödöllőn rendeztek. Bár az eseményen csupán hallgatóként vettem részt – a hangulata mégis nagyon megfogott. Így a következő lehetséges alkalommal, a 2016-os őszi Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián (ITDK) el is indultam. Az akkori katonai tiszti képzésben úgy működött a négyéves rendszer, hogy az első két évben általános képzés folyt, míg a harmadik, negyedik évben specializáció. Így a késztetés megvolt, de ebben a második szakaszban lett inkább lehetőségem arra, hogy tudományos munkát folytassak. Mindenképp kiemelendő ebben a folyamatban az akkori oktatási egység, a Katonai Üzemeltető Intézet, illetve az Elektronikai Hadviselés Tanszék oktatóinak munkája. Legelső dolgozatomat Ványa László ezredes úrhoz írtam. Majd ezt követően Németh András alezredes úr vált mentorommá, aki azóta is támogat a tudományos pályán. Az mindenképpen elmondható, hogy ezt az érmet elsődlegesen az NKE-n végzett tevékenységemmel érdemeltem ki. A levelező képzésem alatt a feladataim már felhalmozódtak, munkavégzés mellett folytattam tanulmányaimat, ez sajnos rányomta a bélyegét a tudományos munkámra – ám az aranyérem elnyerése nagyon jó visszajelzése annak, hogy jó úton haladok.
Megtenné, hogy összefoglalja nekünk, milyen témákban kutatott eddig?
A legelső dolgozatomat elsősorban útkeresésnek tekintem: mivel az egyetemi képzésben rádióelektronikai felderítő és elektronikai hadviselés specializáción tanultam, adódott számomra az első téma. Ez a rádió-távvezérlésű improvizált robbanóeszközök zavarásának lehetősége volt. Utólag visszatekintve erre a dolgozatra egy aranyos próbálkozásnak látszik – mind a formázás, mind a szöveghasználat elég kezdetleges a későbbi munkákhoz képest. A következő félévben ajánlotta számomra Dr. Németh András alezredes úr a drónrajok témakörét, amellyel dolgozatról dolgozatra haladva kezdtem el foglalkozni. Az első pályamunkám ebben a témában még egy általános polgári-katonai áttekintés volt a pilóta nélküli légi jármű rajok alkalmazási lehetőségeiről. A következő tanulmány egy permanens felügyelet biztosításának a lehetőségével foglalkozott, míg az utolsó a kutatási-mentési felhasználási területtel. Utólag célszerűbbnek bizonyult erre az egyetlen témára fókuszálni. Azt is jó látni, hogy ami 2017-ben még csak futurisztikus gondolatként vetődött fel, az bizonyos országok esetén a gyakorlati alkalmazásban a háromszintű tesztelés első két fázisán már túl van. A dolgozatomban is leírt koncepció lényege, hogy egy pilóta nélküli légi jármű raj autonóm módon szerveződve és tevékenykedve lát el specifikus feladatokat – az USA, Nagy-Britannia, Kína és Oroszország is igen jól haladnak ezek kipróbálásában.
Számított az elismerésre vagy teljesen váratlanul érte a hír, hogy Pro Scientia Aranyérmet kap?
Abszolút meglepődtem. Teljesen tisztában voltam ugyanis azzal, hogy milyen képességű emberek vannak ebben a szekcióban, ismertem például az előző két aranyérmest is. Ugyanakkor valamennyire bíztam is saját magamban, az eddig elért eredményeimben. Nagyon örülök annak is, hogy aktív honvédtisztként tudtam elnyerni ezt a díjat – erre régóta nem volt példa. Persze június 30-án, délután szinte percenként frissítettem az OTDT oldalát, hogy mikor teszik közzé végre az eredményeket. Egyszer csak kijött a táblázat, ránéztem, láttam a nevem – gyorsan még egyet frissítettem rajta, akkor is ott maradt. Az örömhírről először feleségemet, majd Németh András alezredes urat, volt konzulensemet értesítettem.
Hogyan képzeli el magát a következő években? Vannak még tudományos tervei?
Jelenleg tudományos területen az egyik legnagyobb célom a Pro Scientia Aranyérem elnyerése volt. Természetesen azért szeretném folytatni a kutatást – feltehetőleg az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskolájában. Ha elképzelem magam öt év múlva, bízom benne, hogy a doktori tanulmányok nagyobbik részén túl leszek. A 2021-es felvételi periódusban még nem jelentkeztem a képzésre, mert fontos magánéleti dolgok is elkezdődtek az életemben: házasság, összeköltözés, a közös élet elindítása. Most inkább ezekre szeretnék fókuszálni. Az is bizonyos, hogy teljes egészében kutatói munkát egyelőre nem fogok tudni folytatni, mert a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ állományában beosztásomnak megfelelően foglalkozom napi feladataimmal. Annak viszont nagyon örülök, hogy a munkahelyemen a közvetlen felettesem mindenben támogat.
Mit üzenne azoknak, akik esetleg még bizonytalanok abban, hogy érdemes-e részt venniük OTDK-n?
Azt, hogy mindenképpen vágjanak bele! Tudom, mennyire nehéz egy üres lapot megtölteni szavakkal az első dolgozatnál vagy akár egy cikk megírásánál is. De végül megéri ez az erőfeszítés. Szakkollégista koromban többször próbáltam már másokat rávenni, hogy – tanulva az én késlekedésemből, hogy csak harmadéves koromban kezdtem neki – fogjanak neki a dolgozatuk megírásának, mert többet el lehet érni annak, aki hamarabb kezdi el a tudományos kutatást.
Pro Scientia Aranyérem
A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést az Országos Tudományos Diákköri Tanács az egyetemisták és a főiskolások alkotókészségének kibontakoztatására, szaktudásának elmélyítésére, a tehetség, az egyéni teljesítmények jobb megbecsülésére, elismerésére alapította 1989-ben. Pro Scientia, Pro Arte és Junior Pro Scientia Aranyérem kitüntetésben részesülhet az a fiatal, aki tanulmányai során és az általa választott szakmai területen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és arról pályamunkák, előadások vagy irodalmi, művészeti és tudományos alkotások formájában számot adott. Az Aranyérem tehát nem egy-egy konferencián bemutatott előadást, pályamunkát ismer el, hanem a hallgatói összteljesítmény alapján a kiemelkedő egyéniséget. Idén összesen 314 Pro Scientia pályázat érkezett a 16 tudományterületi szekcióba, valamint a Junior Pro Scientia pályázatra. A bizottság összesen 48 Pro Scienta, 2 Pro Arte és egy Junior Pro Scientia Aranyérem odaítéléséről döntött június végén. A Had- és Rendészettudományi szakmai bizottság két aranyérmet osztott ki: Pápics Patriknak és Virágh Krisztiánnak (NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, illetve Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar). Az Aranyérmeket novemberben, hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében adja át Szendrő Péter, az OTDT elnöke és Freund Tamás, az MTA elnöke.
