A Földközi-tenger térségének aktuális biztonságpolitikai kihívásairól, a terület regionális és globális szereplőiről, a krízisek enyhítéséről, valamint a párbeszéd lehetőségéről tartottak hadtudományi konferenciát az egyetemen.
V. Párbeszéd és konfliktusok az Euro-Mediterrán térségben címmel szervezett nemzetközi, hibrid hadtudományi konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszéke (NBTT) a Magyar Hadtudományi Társasággal (MHTT) és a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tudományos Diákkörrel közösen november 27-én az Oktatási Központban és az online térben.
Az ellentmondások területe
A konferenciát Molnár Anna, az eseményt szervező tanszék tanszékvezető egyetemi tanára nyitotta meg. Emlékeztetett, ma háborúk és törékeny államok veszik körül Európát, miközben a mediterrán térség politikai és gazdasági stabilitása egyre fontosabb, hiszen az unió stabilitása is ettől függ. A terület biztonsági körülményei egyre rosszabbak, a krízisek talán nehezebbek is, mint voltak a hidegháború idején, miközben sokan a világpolitika barométereként hivatkoznak a térségre. A Földközi-tenger immár évszázadok óta köti össze és választja szét a népeket és a nemzeteket, így régóta az ellentmondások területe. A térség ugyanakkor az európai civilizáció és kultúra bölcsője, így a közös tér, a közös körülmények és a közös történelem segíthet megérteni a kihívásokat. A kutatók feladata ebben a helyzetben az, hogy minél komplexebb képet rajzoljanak a múltbéli és a jelenlegi folyamatokról ezzel segítve a terület jobb megértését.
A meleg tengeri kijáratot kereső oroszok
„Oroszország határa három óceánnal és tizenhárom tengerrel érintkezik” – emlékeztetett Bazsó-Vigh Vivien, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola doktorandusza, a Tudománystratégiai Iroda főreferense Oroszország geopolitikai érdekei a Földközi-tengeren című előadásában a konferencia első, magyar nyelvű szekciójában. Mint elmondta, Oroszország nagyhatalom, a világ legnagyobb területű országa. Ám komoly hátrányt jelent az, hogy nincs meleg tengeri kijárata a világ nagy vízi útvonalaihoz, noha összesen 32 ezer kilométernyi vízi határral rendelkezik, amiből 24 ezer kilométer az északi rész. A kézenfekvő útvonalat, a Balti-tenger kijáratát jelentő Skagerrak-szorost, három NATO-tagállam ellenőrzi, amit Izland és az Egyesült Királyság egészít ki. A NATO számára szintén fontos terület a Földközi-tenger, ezért Oroszország ennek ellensúlyozására stratégiai partnerségeket épített ki korábban Szíriával, Egyiptommal, Törökországgal, Görögországgal és Ciprussal, hogy visszanyerhesse jelentős energiahordozó- és fegyverexportőr szerepét a világban, s hogy legyen tengeri kijárása a világóceánokra.
Az elefánt és a fű
„Bármely ország jól jellemezhető területével, népességével, GDP-jével, védelmi költségvetésével és fegyveres erőinek létszámával” – emelte ki A Kárpát-medence országai közötti – népességi, gazdasági és katonai – erőviszonyok változása az elmúlt húsz évben című előadásában Kaiser Ferenc, az NKE HHK NBTT egyetemi docense. E mérőszámok alapján Ukrajnát kivéve a térségben globálisan kis országok terülnek el, leszámítva Romániát és Ukrajnát népességük is kicsi, s legnagyobb problémájuk a népességfogyás. Gazdaságuk erősen kitett a nemzetközi viszonyoknak, a bruttó nemzeti össztermékük nem túl magas, így haderejük létszáma alacsony, s védelmi költségvetésük sem jelentős, még annak ellenére sem, hogy a háború óta megkezdték a fejlesztést. Kaiser Ferenc kiemelte, csak a térség teljes költségvetése vethető össze a globális hatalmak egyedi védelmi költségvetésével. Egyszóval hátul szerepelnek a ranglistákon. Kaiser Ferenc emlékeztetett, a régió a keleti és a nyugati „elefánt alatt a fű”, s mindegy, hogy az elefántok verekednek vagy szeretkeznek, nem jó alattuk fűnek lenni.
Fenntartani a kommunikációt
„Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) globálisan ötvenhét résztvevő laza együttműködése, a mediterrán térséggel pedig partnerségi kapcsolatot épített ki” – mondta el Remek Éva, az NKE HHK NBTT habilitált egyetemi docense az EBESZ–Mediterrán Partnerek: régi-új párbeszéd című előadásában. Az EBESZ Marokkóval és Tunéziával 1994 óta, Jordániával pedig 1998 óta működik szorosabban együtt. A partnerségi folyamat sajnos 2012-ben megrekedt, jelenleg nincs napirenden a szervezet bővítése, 2010 óta nem is volt csúcstalálkozója. Remek Éva emlékeztetett, a kilencvenes években egy biztonságosabb, kooperatív világ lehetősége sejlett fel a párbeszédeken keresztül. Ma viszont az a kérdés, hogy a régi együttműködési, partneri mechanizmusokat meg lehet-e újítani. Az EBESZ a biztonságot átfogón értelmezi, eszközei pedig továbbra is „puhák”: párbeszéd, képzés, innováció, a fiatalok bevonása, illetve a civil társadalom megerősítése.
Mediterrán kérdések
A második szekcióban Pólyi Csaba nyugalmazott nagykövet és Thomázy Gabriella, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének adjunktusa szólt a spanyolországi migrációs folyamatokról a dél-amerikai politikai változások függvényében, majd Kacziba Péter, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének tudományos munkatársa adott elő a Micotákisz-kormány Törökországgal kapcsolatos külpolitikájának főbb jellemzőiről. A hibrid konferencia résztvevői a nap folyamán összesen még négy szekcióban huszonhat hazai és nemzetközi szakember online vagy személyes előadását hallgathatták meg az Euro-Mediterrán térség aktuális kérdéseiről.
Nyitókép: A Blue Ridge osztályú USS Mount Whitney (LCC 20) parancsnoki hajó áthalad a Földközi-tengeren, 2019. április 15-én. Forrás: rawpixel
