Idén negyven éve hunyt el az integrációtörténet egyik meghatározó alakja, Altiero Spinelli. Az eltelt évtizedek azonban nem homályosították el eszmei örökségét.
Negyven évvel ezelőtt, 1986 májusában hunyt el Altiero Spinelli, az európai integrációtörténet egyik legmeghatározóbb alakja. Az Európai Unió alapító atyái között Spinelli képviselte a legradikálisabb víziót: miközben kortársai – mint Jean Monnet vagy Robert Schuman – a kis lépések, a gazdasági és funkcionális együttműködés hívei voltak, ő egy demokratikus, alkotmányos alapokon nyugvó Európai Egyesült Államok kiépítését szorgalmazta.
Spinelli föderalizmus-koncepciója a két világháború közötti európai válságtapasztalatba, valamint az antifasiszta ellenállás diskurzusába ágyazódik. A Mussolini-rezsim által Ventotene szigetére száműzött Spinelli – Ernesto Rossival és Eugenio Colornival együttműködve – 1941-ben fogalmazta meg a modern európai föderalizmus alapvetését, a Ventotenei Kiáltványt. A szerzők alaphipotézise az volt, hogy a nacionalizmus és a szuverén nemzetállamok versengése vezetett a második világháborúhoz. Ebből kiindulva az egyetlen kiutat egy demokratikus, föderális Európában látták.
A háború után Spinelli az elméletet intézményi cselekvéssé formálta. Társaival 1946-ben megalapította az Európai Föderalista Mozgalmat, amelynek célja a föderális Európa megteremtése volt. Spinelli kritikával illette a funkcionalista integrációt és a technokrata, bürokratikus döntéshozatal korlátaira hívta fel a figyelmet. Pályafutása során, 1970 és 1976 között az Európai Bizottság tagjaként, majd 1979-től az első közvetlenül választott Európai Parlament képviselőjeként víziói gyakorlatba való ültetéséért dolgozott. Politikai és jogi munkásságának csúcspontja az Európai Parlamenten belüli reformkezdeményezése, a Krokodil Klub (Crocodile Club) megalapítása volt 1980-ban. 1984-re a csoport kidolgozta az „Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés” tervezetét, melyet ugyan az Európai Parlament képviselői nagy többséggel támogattak, a tagállamok azonban elvetették a dokumentumot. A szerződéstervezet egyes tartalmi részei, és így Spinelli öröksége – például a szubszidiaritás elve, az uniós állampolgárság, az Európai társjogalkotó szerepe a Tanács mellett – visszaköszöntek ugyanakkor a későbbi reformok során.
Bár Spinelli nem érhette meg a Maastrichti Szerződés aláírását, az Európai Parlament brüsszeli főépületének elnevezése (Altiero Spinelli-épület) szimbolizálja eszmei győzelmét, a mai integrációelméleti vitákban pedig – mélyítés kontra bővítés, illetve a föderális Európa és a nemzeti szuverenitás dialektikájában – a ventotenei paradigma továbbra is az egyik legfontosabb viszonyítási pont.
Nyitókép forrása: European Commission / wikimedia.org
