Diplomáciai manőverek és a fegyveres örökség árnyéka a Nyugat-Balkánon
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2025. november 17-én megszavazta az Amerikai Egyesült Államok által megfogalmazott határozatot, amely támogatja a Hamász–Izrael háború befejezésére irányuló húszpontos Trump-béketervet.
Bár az ENSZ felhatalmazta a Béketanácsot a Gázai övezet békéjének és újjáépítésének felügyeletére, mandátumának lejáratát pedig 2027. december 31-re tűzte ki, a javasolt alapokmány nem említi Gázát. Ehelyett az alapokmány globális felhatalmazást vázol fel a konfliktusok megoldására, határozatlan időtartamra. A testület elnökének, Trumpnak lehetősége van arra, hogy a tanács megbízatását minden páratlan év novemberében megújítsa vagy hagyja, hogy az megszűnjék.
Sajtóértesülések szerint az Egyesült Államok mintegy 60 országnak megküldött alapokmány-tervezet alapján a tagoknak 1 milliárd dollárt szükséges befizetniük a három évet meghaladó tagságért.
Donald Trump, az amerikai elnök 2026. január 22-én, Davosban ratifikálta a Béketanács Alapokmányát. Az alapítás napján összesen tizenkilenc állam írta alá a részvételi nyilatkozatot. Az alapító tagok a következők: Argentína, Azerbajdzsán, Bahrein, Bulgária, az Egyesült Arab Emírségek, Indonézia, Jordánia, Katar, Kazahsztán, Koszovó, Magyarország, Marokkó, Mongólia, Örményország, Pakisztán, Paraguay, Szaúd-Arábia, Törökország és Üzbegisztán.
A volt jugoszláv és a nyugat-balkáni térségből Szlovénia, Horvátország, Albánia és Koszovó kapott meghívást, amelyek közül utóbbi már csatlakozott a kezdeményezéshez.
Koszovó részvétele a Béketanácsban külpolitikai előnyökkel járhat, érdemben javíthatja az ország diplomáciai mozgásterét. E fórum lehetőséget biztosíthat függetlenségének elismertetésére irányuló lobbitevékenység kiterjesztésére. A Béketanácsban való részvétele az Európai Unió felé irányuló stratégiai jelzés is: a nyugat-balkáni régió marginalizációja során az országok új gazdasági, politikai szövetségeseket kereshetnek, akik tovább erősíthetik jelenlétüket a régióban. A külső szereplők megjelenése viszont gyengítheti az EU befolyását és az integrációs perspektívát.
Ezzel szemben Szerbia reakciója rávilágít a térség mélyen húzódó törésvonalaira. Szerbia számára ez a status quo megbontását jelenti, mivel Koszovó önálló nemzetközi jelenléte nehezíti a „státuszkérdés” nyitottságának fenntartását a nemzetközi politikai színtéren. Ebben a feszült politikai környezetben a két oldal ellentétes stratégiai céljai miatt minden – akár csak közvetetten is – elismerésként értelmezett nemzetközi gesztus jelentős biztonsági kockázatot rejt magában. Az ország függetlenségét elismerő államok körének bővülésével csökkenhet a szerb és a koszovói fél közötti kompromisszumkészség, a párbeszéd folytatásának esélye, ami adott esetben a helyi incidensek eszkalációjához is vezethet.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Nyugat-Balkánon az úgynevezett „forró béke” állapota uralkodik, amelyben a nyílt fegyveres konfliktus hiánya ellenére a felek között komoly politikai és stratégiai feszültségek húzódnak.
Az 1990-es évek délszláv háborúit követő sikertelen átmeneti igazságszolgáltatás, a történelmi sérelmek, az etnikai és vallási kisebbségek rendezetlen társadalmi és jogi helyzete olyan instabil közeget teremtett a régióban, amelyben a geopolitikai feszültségek és a külső hatalmi befolyás növekedése belső destabilizációs erővé válhat.
A Nyugat-Balkán egyik fő biztonsági kockázata a civil lakosság birtokában lévő nagy mennyiségű lőfegyver. Ezt igazolták a 2023 májusában történt események, amikor Szerbiában (Belgrádban, Malo Orašje és Dubona településeken) elkövetett lövöldözések során összesen tizenkilenc személy – köztük kilenc gyermek – vesztette életét. Az esetet követően a szerb kormány bejelentette, hogy a fegyvertartással kapcsolatban szigorúbb intézkedéseket fog foganatosítani, valamint záros határidőn belül módosítja a fegyverekről és lőszerekről szóló törvényt. A probléma azonban túlmutat a közbiztonság kérdéskörén, és közvetlen hatással van az államközi stabilitásra is. A Belgrád–Pristina közötti viszony a 2023. szeptember 24-i, Észak-Koszovóban történt fegyveres összecsapás következtében eszkalálódott. Az incidens rávilágított a félkatonai alakulatok felszámolásának és a fegyverek állami kontroll alá vonásának fontosságára.
Ez a regionális tapasztalat tanulsággal szolgálhat a nemzetközi konfliktusrendezés számára is. Bármely fegyveres konfliktus lezárása esetén – legyen szó akár az orosz–ukrán háborúról vagy a közel-keleti fegyveres konfliktusról – a békefolyamat fontos elemei a maradéktalanul végrehajtott átmeneti igazságszolgáltatás és a fegyverek állami ellenőrzés alá vonása. A civil kézben maradó vagy paramilitáris csoportoknál hagyott harceszközök konzerválják az erőszak lehetőségét és aláássák a nemzetközi békeszervezetek stabilizációs törekvéseit.
Nyitókép: Szarajevó. Forrás: depositphotos.com/bloodua
