Az Európai Parlament és a Tanács 2024 márciusában fogadta el a politikai hirdetések átláthatóságáról és célzott folytatásáról szóló rendeletet. A jogszabály teljeskörűen néhány héten belül (pontosan 2025. október 10. napjától) alkalmazandó valamennyi tagállamban. A határidő rohamosan közeledik, ugyanakkor úgy tűnik, a jogalkotás elsődleges „célkeresztjébe” tartozó, jelentős felhasználói bázissal bíró online platformok a jogi kötöttségek elkerülése érdekében inkább lemondanak az esetleges anyagi bevételekről.
Miközben az Európai Bizottság a politikai hirdetésekre vonatkozó címkék és átláthatósági közlemények formátumáról, mintájáról és műszaki előírásairól szóló végrehajtási rendelet elfogadásán munkálkodott, addig a Google után 2025 júliusának végén a Facebookot üzemeltető Meta is bejelentette, hogy a 2025. október 10-étől alkalmazandó jogszabály bonyolult és nehezen betartható előírásaira tekintettel az említett időponttól kezdve az EU-ban nem teszi lehetővé a politikai hirdetések közzétételét (a szintén igen népszerű TikTok szabályzata – bár a 2024. év végi romániai elnökválasztás tapasztalatai nem ezt tanúsították – eleve tiltja a fizetett politikai hirdetések közzétételét). Miután hazánkban továbbra is a Facebook számít a legnagyobb felhasználói bázissal rendelkező közösségimédia-oldalnak, így a platform döntése mindenképpen komoly következményekkel fog járni a politikai diskurzusokra nézve, mind a politikai szereplőket, mind pedig a közéleti kérdések iránt elkötelezett felhasználókat illetően.
Érdekes, hogy a Facebook 2019 áprilisa óta üzemeltet Hirdetéstárat, amelyben valamennyi társadalmi kérdésről, választásról vagy politikáról szóló hirdetés részletes adattartalommal letölthető, kereshető, ebből adódóan pedig politikai hirdetés közzétételére is csak széleskörű adatok megadása esetén nyílik lehetőség. A platform az információkat nem titkoltan a hirdetési tevékenységek átláthatóságának fokozására irányuló törekvései részeként teszi elérhetővé a nyilvánosság számára. A Hirdetéstárban szereplő (EU-n belül megjelent) politikai hirdetésekről – ezen jellegük megjelölése mellett – már ma is számos információ fellelhető, úgymint például a hirdető és finanszírozó megnevezése, az adott hirdetésre elköltött összeg, a megjelenésszám (életkor, nem és régió szerinti bontásban) vagy a megcélzott közönség.
Ezek az információk azonban még nem elégítik ki a rendelet elvárásait: az említett végrehajtási rendeletben szereplő átláthatóságiközlemény-minta szerint ugyanis annak összesen 16 (!) tartalmi eleme van (azon belül is az egyiknek további 10, míg egy másiknak 5 részeleme). Vélhetően ez volt az egyik – még ha nem is biztos, hogy a legfontosabb – indok, ami miatt a Facebook (Meta) arra az elhatározásra jutott, hogy a rendelet által elvárt kötelezettségek aránytalan terhet rónak a platformra, amit még a politikai reklámok közzétételétől várható esetleges anyagi bevételek sem kompenzálnak. Az átláthatósági közlemény tartalmi és formai előírások teljesítésével járó adminisztratív terhek mellett a politikai hirdetések platformról való „száműzésének” indokaként a közlemények széles körére kiterjedő definíció is szerepet játszott.
A rendelettervezet 2021 novemberi megjelenésének kezdete óta komoly szakmai kritikák érték a jogalkotási javaslatot a politikai hirdetések definíciójának túlzottan tág fogalommeghatározása miatt. Az elfogadott szöveg (3. cikk 2. pont) ugyanis messze nem csupán a (párt)politikai jelleget öltő üzeneteket minősíti politikai hirdetéseknek, hanem e kategóriába sorolja a politikai szereplő által, javára vagy nevében megjelenő üzenetet, illetve mindazt, amely befolyásolhatja és amelynek az a rendeltetése, hogy befolyásolja egy választás vagy népszavazás kimenetelét, a választói szavazási magatartást továbbá egy jogalkotási vagy szabályozási folyamatot uniós, nemzeti, regionális vagy helyi szinten. A definíció értelmében nem minősül politikai reklámnak a tisztán magánjellegű vagy tisztán kereskedelmi jellegű üzenet mellett a kifejezetten a választáson (népszavazáson) részvételre ösztönző, a demokratikus eljárási folyamatokat népszerűsítő közlemény, a kizárólag a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló kommunikáció, ha az nem befolyásolja a szavazói magatartást (pl. a választással kapcsolatos tájékoztatások, helyszín, időpont, feltételek stb.).
A definíció ilyen tág módon való megfogalmazása, ezzel párhuzamosan pedig a Meta döntése komoly következményekkel jár: nevezetesen, a rendelet szerinti politikai hirdetések közzétételének tilalmával együtt nem kizárólag a pártok és politikusok fizetett üzenetei tűnnek el a platformról, hanem hasonló sorsra juthatnak a széleskörű érdeklődést kiváltó közéleti, társadalmi kérdésekben állást foglaló, figyelemfelhívő üzenetek, társadalmi célú reklámok is. Rögtön érdemes leszögezni, hogy a platform döntésével nem az említett témák megvitatására rendelkezésre álló fórum szűnik meg, hiszen ezen kérdések megvitatása nem válik tiltottá (vagyis továbbra sem lesz közösségi alapelvekbe ütköző e kérdések kitárgyalása). Valamennyi felhasználó számára adott lesz a lehetőség, hogy önálló bejegyzés, poszt keretei között kifejtse politikai vagy egyéb nézeteit (persze a platform közösségi alapelveinek és egyéb előírásainak fényében), „csupán” a fizetett hirdetések keretében történő véleménynyilvánítás lehetősége fog megszűnni 2025 őszétől. A rendelet egyébként maga is hangsúlyozza, hogy a személyes minőségben kifejtett politikai vélemények – amennyiben ellenszolgáltatás nélkül, saját meggyőződésből teszik közzé – nem minősülnek politikai hirdetésnek.
Milyen következményekkel járhat a jövőben a Meta döntése? Azon túlmenően, hogy a Facebookot üzemeltető Meta (reklám)bevétele minden bizonnyal néhány dollármilliárddal csökkenni fog, európai szemmel a közéleti párbeszéd lehetőségének szűkülését fogjuk érzékelni. Ahogy az előző bekezdésben említettem, a politikai hirdetések kizárásával nem az egyes közéleti témák, vélemények, nézőpontok platformról való eltávolításáról hozott döntést a Meta, hanem tulajdonképpen arról, hogy a jövőben ezen üzenetek célzottan, széles körben ne legyenek eljuttathatók a kiválasztott célközönségnek. Vagyis elsősorban az algoritmusok nyújtotta lehetőségekkel élve az elérés felerősítése mint eszköz alkalmazása elé állít a platform döntése érdemi korlátokat.
Azt is érdemes rögzíteni, hogy a rendelet személyi hatálya alá nem kizárólag a közösségi platformok tartoznak: a szabályozás a „hagyományos” médiában (rádióban, televízióban), nyomtatott sajtótermékben és egyéb internetes felületen közzétett politikai hirdetésekre egyaránt alkalmazandó. Vagyis közel sem mondható, hogy a bevezetőben említett Google és Meta döntéseinek következtében a rendelet elfogadása értelmét vesztette volna. Az ugyanakkor mindenképpen kijelenthető, hogy a szabályozás gondolatának megszületéseként a közösségi médiában – köztük pedig jelentős mértékben éppen a Facebooknak köszönhetően a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során – tapasztalt dezinformációs kampányok szolgáltak. Ebből a nézőpontból pedig azt is mondhatjuk, hogy az európai uniós jogalkotási mechanizmus közel egy évtizedes munkáját követően, a hosszas szakmai és politikai viták eredményeképpen elfogadott jogszabály – talán nem teljes túlzással állíthatóan, legalábbis itt Európában – elsődleges „címzettje” a hatályba lépést megelőzően három hónappal kihúzta a szőnyeget a rendelet érdemi alkalmazása alól.
Kérdezhetnénk azt is, hogy ebben a helyzetben ki számít nyertesnek? Megítélésem szerint jelenleg nem tudunk most ilyen szereplőt mondani, esetleg azok a szereplők, akik pénzügyi lehetőségeikből fakadóan ez idáig sem költöttek jelentősebb összegeket politikai hirdetések vásárlására. A platformok bevételtől esnek el, cserébe adminisztratív terhei csökkenni fognak és a rendelet megsértéséből fakadó esetleges szankciók miatt sem kell aggodalmaskodni. A demokratikus nyilvánosság szintén csak károkat szenvedhet a döntés következtében. Az uniós jogalkotók sem mondhatók a döntés kedvezményezettjének, hiszen vélhetően az ő szándékuk sem a politikai hirdetések EU-n belüli megszüntetése (vagy legalábbis jelentős mértékű háttérbe szorítása) volt. Nem védelembe véve a közösségi oldalakat, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a platformszabályozás meghatározó elemének számító átláthatóság követelménye a rendelet esetében olyan szabályozásban öltött testet, aminek eredményeképpen az európai felhasználók körében az egyik, ha nem a legnépszerűbb platform meg sem próbál eleget tenni a jogszabályi követelményeknek, hanem inkább felhagy az érintett (politikai reklám)szolgáltatások nyújtásával. Az EU annyira átlátható politikai kampányokat szeretett volna, hogy, a jelen pillanatban úgy tűnik, a minden részletre kiterjedő, aprólékos szabályozás eredményeképpen végül nem lesz mit átláthatóvá tenni…
Nyitókép forrása: freepik.com
