Küszöbön áll egy sokrétű nemzetközi megállapodás az Európai Unió és India között, amely kiterjedne nemcsak kereskedelmi, hanem technológiai, biztonsági és partnerségi („konnektivitási”) tárgykörökre is. Nagy kérdés, hogy az EU-nak sikerül-e idejében, egyidejűleg számára (is) előnyös feltételek mellett tető alá hozni egy paktumot, amely piacot és erőforrást is jelenthet az európai közösség számára. Ellenkező esetben az Unió gazdasági elszigetelődése és ezzel versenyképességi hátránya sajnos várhatóan fokozódni fog.
Az elmúlt hét végének washingtoni találkozójával kapcsolatos hírek, elemzések és vélemények olyan mértékben uralták a médiát, hogy azok mellett szinte semmilyen más, a nemzetközi kapcsolatok alakulása szempontjából egyébként döntő jelentőségű hír vagy esemény sem kaphatott figyelmet.
Így történt az is, hogy szinte észrevétlen maradt, hogy február utolsó napjaiban az Európai Bizottság kollégiuma munkalátogatást tett Új-Delhiben, s Ursula von der Leyen elnök vezetésével kiterjedt tárgyalásokat folytatott Narendra Modi miniszterelnökkel és az indiai kormány érintett tagjaival. A találkozó középpontjában a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése állt, azzal az igen ambiciózus céllal, hogy még az idén sikerüljön – méghozzá „soha nem látott nagyságrendű” –megállapodást kötniük a feleknek. Márpedig ez nem egyszerű: nemcsak az EU-mandátumok kialakítási nehézkessége, hanem a témák sokrétűsége, s a kapcsolat problémás múlttal terhelt volta miatt sem.
A tárgyalások a kereskedelmi tárgykörökön túl kiterjedtek az úgynevezett India–Közép-Kelet–Európa (IMEC) korridorra is – amelyet von der Leyen elnök nemes egyszerűséggel „modern aranyútnak” nevezett –, amely összekötné Indiát, az Öböl-térséget és Európát földön és digitálisan egyaránt: célkitűzés a vasúti folyosó, a villamos energetikai összeköttetés, egy tisztahidrogén-csővezeték és a digitális kapcsolat létesítése is. A tervezés azonban nem állt meg itt, ugyanis további cél az együttműködés elmélyítése a mesterséges intelligencia, a 6G, a félvezetők és más informatikai fejlesztések, a dróntechnológia és az ellenállóbb ellátási láncok terén is.
Az együttműködés emellett messze túlmenne a gazdasági kapcsolatokon, és érintené a biztonságpolitikát is: von der Leyen tájékoztatója[1] szerint olyan biztonsági és védelmi együttműködés kialakítása a cél, amelyhez hasonlót az EU Japánnal és Dél-Korával már létesített. A biztonsági együttműködés túllépne a hagyományosnak tekinthető terrorizmusellenességen és kibervédelmen, és a kritikus infrastruktúrával szembeni támadások elleni közös fellépést is célul tűzi ki.
Egyrészt úgy tűnik tehát, mintha az EU valóban ébredezne, s igyekezne (rohamtempóban) keleti együttműködéseinek teljes vagy részleges kiesése esetére (de-risking, de-coupling) semleges és erős geopolitikai partnert keresni. Ehhez hozzá kell tenni, hogy India jelenleg is az Unió kiemelten fontos kereskedelmi partnere, akivel a teljes kölcsönös kereskedelmi forgalom 115 milliárd eurót tesz ki.[2] Sikeres tárgyalások esetén azonban ezt a volument jóval meghaladó távlatok nyílhatnának. Az erőltetett tempó tünete, hogy a Bizottság egy percet sem várt az elnöki találkozó és a szakpolitikai tárgyalások között, ugyanis vezetők egyeztetését követő napon máris ülésezett az EU–India Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC). A Bizottság részéről Henna Virkkunen (technológiai szuverenitás, biztonság és demokrácia), Maroš Šefčovič (kereskedelmi és gazdasági biztonság, intézményközi kapcsolatok és átláthatóság), valamint Ekaterina Zaharieva (startupok, kutatás és innováció) biztosok, míg a másik oldalról India külügyminisztere, kereskedelmi és ipari minisztere és információtechnológiai minisztere foglalt helyet. Érdekesség, hogy a TTC korábbi (és első) ülését közel három évvel ezelőtt tartották (2022 áprilisában), amelyet követően a „vibráló együttműködés” leült.
Nem ez volt ugyanakkor az első eset, hogy az EU–India szabadkereskedelmi tárgyalások megakadtak: 2013-ban számos, akkor feloldhatatlannak ítélt nézetkülönbség partvonalon kívülre tette az akkor már hosszú évek óta zajló egyeztetéseket. A vitás kérdések – a teljesség igénye nélkül[3] – magukban foglalták a nem vámjellegű akadályok elhárítását, az uniós mezőgazdasági piacok védelmét, az indiai közbeszerzési szabályok átláthatatlannak ítélt voltát, s következésképpen az uniós beruházók hozzáférését az indiai piacokhoz.
A külső nyomás ugyanakkor egymás felé terelte a feleket, s a közeledés a 2023-as G20-csúcsot követően úgy tűnt, hogy újra meg tud kezdődni. Ez a folyamat kapott új lendületet az EU részéről az amerikai bel-, majd külpolitikai események következményeként. Az Egyesült Államok kereskedelem- és vámpolitikai megkeményedése Európa irányába (és az arra válaszként kilátásba helyezett, funkcionálisan ekvivalens uniós válasz) azzal fenyeget, hogy az EU súlyos piacvesztést szenved el saját termékeit és szolgáltatásait illetően (bevételi oldal), amellyel egyidejűleg nem tud versenyképes módon termelékeny sem maradni a kínai iparral szemben (költségoldal), miközben egyre kevesebb erőforrása áll rendelkezésre az innovációra is. Mindeközben a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok elnehezülését a biztonságpolitikai kérdésekben elfoglalt (egyre nyilvánvalóbban) különböző álláspont is fokozza.
Ilyen körülmények között mindkét fél számára fontos lehet a kapcsolat megszilárdítása s az együttműködés kiterjesztése. Látni kell azonban, hogy India nem csak az EU számára vonzó partner. Az EFTA-országok múlt évben kötöttek kereskedelmi megállapodást az országgal, amellyel az Egyesült Királyság szintén tárgyalásokat folytat.[4] Így nagy kérdés, hogy az EU mit tud kínálni az ázsiai országnak, illetve milyen engedményekre kényszerül ahhoz, hogy a Közösségre nehezedő időnyomás alatt mielőbb tető alá hozzon – ráadásul egy nagyon sok szektort érintő – megállapodást. Minél szűkebb az időablak, és minél több a tárgykör, annál nehezebb lesz ezt úgy megoldani, hogy a megoldás egyszerre legyen gazdasági–infrastrukturális–konnektivitási (és biztonságpolitikai) szempontból valóban jelentős, ám a felek részéről minél kevesebb érdeksérelemmel (lemondással) járjon.
Források
[1] European Commission 2025.
[2] Európai Tanács – Az Európai Unió Tanácsa 2025.
[3] Nataraj 2013.
[4] Prime Minister’s Office 2024.
Felhasznált irodalom
Európai Tanács – Az Európai Unió Tanácsa (2025) Az EU és India közötti kereskedelem: tények és számadatok. Online
European Commission (2025): The EU and India Reinforce Strategic Ties During Landmark Visit of the College to New Delhi. European Commission,2025. február 28. Online
Nataraj, Geethanjali (2013): „Why Can’t India and the EU Sign an FTA?” East Asia Forum, 2013. június 14. Online
Prime Minister’s Office (2024): Prime Minister Announces Relaunch of Uk-India Free Trade Talks. GOV UK, 2024. november 18. Online
Nyitókép forrása: Sanyam Bahga / Flickr
