Mítosz csupán a magyarok tömeges kivándorlása

A ki- és bevándorlás illetve a vendégmunkások kontra illegális bevándorlók témájában szinte csak álhíreket olvashatunk manapság a médiában, ezért aztán kigyűjtöttem a legfrissebb adatokat. Nem, nincs egymilliónál is több kivándorló, sőt Magyarországon a nemzetközi vándorlási egyenleg a nyilvános adatok kezdete, 1995 óta minden évben pozitív volt. Íme, a részletek.

Magyarországi ki- és bevándorlás

Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat! 

A statisztikák Magyarországról kivándorlónak tekintik azt a magyar állampolgárt, aki (ténylegesen vagy tervei szerint) legalább 12 hónapra hagyja el Magyarországot és azt a regisztrációval vagy tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárt, aki az adott évben Magyarországot a visszatérés szándéka nélkül hagyja el. Ez utóbbiak között vannak azok is, akinek az engedélye érvényessége lejárt és új engedélyt nem kért, valamint akinek az engedélyét visszavonás miatt érvénytelenítették.

Magyarországra bevándorló pedig épp az ellenkezője a kivándorlónak, azaz az a magyar állampolgár, aki eddig külföldön élt/született és letelepedési szándékkal érkezett Magyarországra, valamint aki legalább 12 hónap külföldi tartózkodásból tért vissza, valamint az a külföldi állampolgár, aki az adott évben Magyarországra belép, s a hatályos jogszabályoknak megfelelő tartózkodásra vagy letelepedésre jogosító engedéllyel vagy regisztrációs igazolással rendelkezik.

Az adott ország népességszámának változása két tényezőből áll össze, egyik a nemzetközi vándorlási egyenleg, azaz a ki- és bevándorlók számának különbsége, másik a természetes szaporulat vagy fogyás, ami pedig a halálozások és a születések számának különbsége. Tudnunk kell, hogy 1980-ban volt legutóbb a születések száma magasabb, mint a halálozásoké, azaz 1981 óta, több mint negyven éve hazánk természetes fogyást szenved el.

A továbbiakban foglalkozzunk csak a vándorlással. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a kivándorlást vizsgálják, pedig a kivándorlók komoly része vissza fog jönni, illetve egy másik jelentős részük korábbi években bevándorló volt, s most azért hagyja el hazánkat, mert a tanulmányait befejezte, vagy az a munka, ami miatt hozzánk költözött, az lezárult.

A KSH nyilvános adatai között 2001-től, az Eurostaton pedig 1995-től találjuk meg a magyarországi ki- és bevándorlás éves adatait. Ezek szerint 1995 óta a nemzetközi vándorlási egyenlegünk pozitív, azaz nem volt hazánkban olyan év, amelyben többen vándoroltak volna ki, mint ahányan költöztek hozzánk. A rendszerváltó országok közül csupán Szlovákia mondhatja ugyanezt el. Románia és Lettország 2021-ig, Bulgária 2019-ig, Litvánia 2018-ig, Lengyelország 2017-ig, Észtország 2014-ig de még Csehország is 2012-ig egyenlege negatív volt.

A KSH külön bontja az adatokat magyar és külföldi állampolgárokra, sőt a bevándorló magyar állampolgárokat tovább bontja Magyarországon született visszavándorlókra és külföldön született bevándorlókra. A grafikonon látható, hogy 2016 óta többen költöznek haza magyar állampolgárok, mint ahányan kivándorolnak. S a bevándorló magyar állampolgárok között nagyobb arányban vannak a korábban kivándoroltak, most visszatérők, mint a külföldön születettek. 2016 előtt a pozitív vándorlási egyenleg a hozzánk költöző külföldieknek volt köszönhető.

Összegezve: 1995 óta összesen nem vándoroltak ki egymillióan Magyarországról (606 ezer fő eddig a létszámuk), s ebben benne vannak azok a külföldiek, akik néhány évre érkeztek hazánkba dolgozni vagy tanulni, s ahogy lejárt a megbízásuk, visszamentek a hazájukba. Emellett 1995 óta több, mint egymillióan bevándoroltak hazánkba (1 millió 119 ezer fő), akiknek egy része itt maradt, másik részük a költözés okának lejárta után elhagyta az országot. A külföldiek bevándorlásának jelentős része azzal magyarázható, hogy hazánkban magas a többségében külföldi döntéshozatallal rendelkező cég, ahol külföldi és magyar munkavállalók vegyesen dolgoznak. Az Európai Unión belül a munkavállalók szabad mozgása miatt nem korlátozhatjuk a hazánkban dolgozni kívánó uniós polgárok számát, így azok bevándorlását sem. A csatlakozásunk után 7 évvel minden régebbi uniós országban is fel kellett szabadítani a munkaerőpiacot, s ezért emelkedett meg a hazánkból külföldre vándorlók száma 2011 után, ami szintúgy nem csak a végleges szándékkal külföldre távozókat jelenti.

A fenti adatok nem tartalmazzák azokat az ingázókat, akik vagy naponta járnak át a határon vagy havonta egy-két hetet dolgoznak külföldön, de életvitelszerűen Magyarországon élnek. Ők a legutóbbi adatok szerint 109 ezren vannak.

Ha az éves költözések mellett azt is szeretnénk tudni, hogy mennyi honfitársunk él külföldön, s mennyi külföldi nálunk, akkor ezt két módon vizsgálhatjuk, vagy a születési helyet, vagy az állampolgárságot vesszük számba. A kettő nagyon eltérő, vegyük sorra!

Magyarországon élő külföldön születettek és külföldön élő Magyarországon születettek

Az ENSZ ötévente közöl adatokat, a statisztikái szerint 2020-ban a világ többi országában élt 714 420 fő hazánkban született, ám nem hazánkban élő honfitársunk. 1990-ben is négyszázezren laktak már külföldön, tehát ők nem mostanában hagyták el az országot. Ezzel párhuzamosan az ENSZ statisztikáiból azt is megtudhatjuk, hogy 2020-ban 584 567 fő olyan honfitársunk volt, aki pedig nem Magyarországon született, de nálunk él, itt lakik. Ezekből az adatokból az állampolgárságra nem következtethetünk.

A környező országok közül 2020-ban is nálunk volt a legkisebb a külföldön élő, hazánkban születettek aránya az aktuális lakosságszámhoz viszonyítva. Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt ez a mutató, pedig a rendszerváltó országok közül nekünk van a legkisebb elvándorlási arányunk.

Ha az adott országban született külföldön élők és külföldön született adott országban élők különbségét lakosságarányosan vizsgáljuk, akkor egész unióban Magyarország, Észtország, Finnország és Ciprus a legkiegyenlítettebb tagállamok, 1,5 százalékpontnál kisebb a különbség a két arány között.

Az Eurostat hasonló adatokat gyűjt ugyan, de még a 2023 éviek között is csupán 16 országét találjuk meg (többek közt még Németországé is hiányzik), ezért nem tartom megbízhatónak azokat a számokat, amelyek arról szólnak, hogy hány hazánkban született él Magyarországon kívül az Európai Unióban. 

Magyarországon élő külföldi állampolgárok, illetve külföldön születettek

A hazánkban született külföldön élők, illetve a külföldön született hazánkban élők közül sokan már felvették a lakóhelyük állampolgárságát. Ezért sokkal kisebb létszámokat találunk, ha a külföldön élő magyar állampolgárok, illetve a hazánkban élő külföldi állampolgárok számát vizsgáljuk. Az Eurostat Demography of Europe legfrissebb kiadványában közreadott egy adatot, miszerint 2023-ban 376 045 fő magyar állampolgár élt az unióban Magyarországon kívül. Javaslom, ezzel is bánjunk óvatosan, mert itt is csupán 19 ország adatait összegezték. Az ENSZ nem közöl állampolgársági gyűjtést e témában.

A Magyarországon élő külföldi állampolgárok számát azonban megfelelően pontosan ismerjük, mind az Eurostaton, mind a KSH-ban megtaláljuk. Tavaly is még közel harmada volt a hazánkban élő külföldön születetteknek a külföldi állampolgárok és a hontalanok száma. Látható ebből is, hogy folyamatosan sokan érkeznek és érkeztek úgy hazánkba letelepedési céllal, akik fel is veszik a magyar állampolgárságot.

Nálunk az összes külföldön született kétharmada magyar állampolgár. A hazánkban élő, külföldön született magyar állampolgárok 44%-a Romániából, 17%-a Ukrajnából, 9% Szerbiából és 6% Németországból érkezett, de 3-3% jött Szlovákiából, Ausztriából és Amerikából is. E hét helyről összesen már 366 ezer fő a velünk élő honfitársaink létszáma.

A hazánkban élő külföldi állampolgárok közül 37% Ázsiából (ebből Kínából 8%), 11% Ukrajnából és 9% Németországból, 7% Szlovákiából, 6% Romániából érkezett.

A választások idején sok szó esett arról, hogy legnagyobb részük Budapesten él, 173 ezer külföldi választópolgárból 63 ezer a fővárosban szavazhatott az önkormányzati választásokon.

Külföldiek foglalkoztatása Magyarországon

Kezdjük a vizsgálatot a hazánkban élő külföldön születettekkel! 

A 20–64 éves korú hazánkban élők és nem nálunk születettek 41% családi okból, 40% munkavégzés miatt, 12% tanulás miatt érkeztek, s mindössze 4% jött menedékjog vagy egyéb nemzetközi védelem miatt. A munkavégzési céllal érkezőkből 24%-nak volt már munkája az érkezéskor, s csupán 16% keresett magának érkezés után. Az EU tagállamai közül nálunk az 5. legnagyobb azoknak az aránya, akik már az érkezéskor van munkájuk. Jobbára ők a szervezett vendégmunkások.

A 20–64 éves hazánkban élő és külföldön született honfitársaink 82,7%-a foglalkoztatott. Ez a foglalkoztatási ráta nagyobb, mint a teljes 20–64-es korcsoporté, s a 2. legnagyobb Málta után az unióban. Még Csehországot is megelőztük, náluk 81% a ráta. Az unió átlaga 69,9%, alacsonyabb, mint a teljes korcsoporté, azaz a bevándorlók kisebb arányban dolgoznak, mint a teljes 20–64 éves lakosság. A bevándorlók foglalkoztatási rátája Görögországban a legalacsonyabb, 61,4%, második legalacsonyabb Belgium (63,8%), majd Franciaország (65,2%), de még Németországban is 71,7%. Mint látható, az illegális migráció kapuországai és a célországai is nagyon rossz foglalkoztatási rátával rendelkeznek. 

2023-ban az Eurostat szerint hazánkban 163 ezer külföldön született foglalkoztatott élt, közülük 35 ezer volt külföldi állampolgár. A KSH-ból tudjuk, hogy tavaly 92,7 ezer külföldi állampolgárságú alkalmazott dolgozott magyar munkáltatónál. Mindkét adat éves átlag. Ez utóbbiban benne vannak a hozzánk ingázók is, nemcsak a Magyarországon élők.

Nézzük részletesebben a hazánkba munkavállalási céllal érkezőket, a vendégmunkásokat!

Egy részük munkavállalása engedélyhez kötött, s az engedélyek két nagy csoportját különböztetjük meg, egyiket a szomszédos nem uniós országokból jövők kérhetik, másikat pedig a nem szomszédos nem uniós országokból jövők.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adataiból tudjuk, hogy tavaly közel 42 ezer munkavállalási engedélyt adtak ki a nem szomszédos országokbeli munkavállalóknak, ami a jelenlegi szabályozás szerinti 65 ezernél jóval kevesebb. A bejelentett üres álláshelyek számában maximáltuk a kiadható engedélyek számát. Ebben a körben az érvényben levő engedélyek száma 2023. december 31-én 87 661 volt. Köztük találunk 90 napot nem meghaladó szezonális engedélyt éppúgy, mint 2 évig érvényeset. Negyedük, azaz 21 763 fő vezető vagy felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott, tehát nem a „hagyományos” értelemben vett vendégmunkás, inkább a külföldi irányítású vállalatok alkalmazottja. A szomszédos országokbeli (Szerbia, Ukrajna) munkavállalóknak 2 595 engedélyt adtak ki és 44 608 volt érvényben december 31-én e csoportnál. Látható, hogy drasztikusan csökken ez a csoport, hiszen a háború miatt megszakadt az ukrajnaiak utánpótlása. 

Rajtuk kívül nem kötött engedélyhez külföldi alkalmazottat a munkáltatók 22 917 főt jelentettek be. Ők pl. az uniós országok állampolgárai, továbbá bizonyos speciális jogszabályi esetekben harmadik országbeliek. Ezek az adatok nem éves átlagot mutatnak, hanem összes érintett létszámát, sokan közülük nem teljes évben dolgoztak.

A hazánkban dolgozó külföldiekre, illetve a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozás sokkal szigorúbb, mint korábban bármikor is volt, így egyértelműen túlzó a riogatás. Az illegális migráció összemosása a munkaszerződéssel érkező vendégmunkásokkal pedig nem a tényeken alapul, s csak a tisztánlátást nehezíti, viszont alkalmas félelem, feszültség és indulatok gerjesztésére. Ez ellen csak a tényekkel lehet küzdeni, a számok nem hazudnak, de érdemes pontosan tudni, mit jelentenek!

(A cikk teljes terjedelmében a Mandineren jelent meg.)