Az uniós tagállamok döntése értelmében 2035 után nem lehet majd belső égésű motorral működő új autókat értékesíteni. Eközben egyes szakvélemények szerint az elektromos autók nemcsak drágábbak, de környezetszennyezőbbek is, mint a benzinesek. Mai adásunkban Rab Árpáddal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával arra keressük a választ, melyik lehet a legolcsóbb és leginkább környezettudatos energiaforrás.
Az említett szabály egyes – jellemzően kisebb – autógyártókra nem vonatkozik, ennek alapján a belső égésű motorral működő új autók tömeggyártása tűnik csak el, ám több kis gyártó marad. Ami a szintetikus üzemanyagot illeti, előállításának technológiája már száz éve létezik, ám jó tudni, hogy az csak akkor számít környezetbarátnak, ha zöld energiával állítják elő. Az elektromos autókkal pedig a szakértő szerint az a gond, hogy azokkal nem szűnik meg a környezetszennyezés, csak a gyártás másik fázisára tolódik. A jövőkutatás szempontjából, rendszerben gondolkodva az látszik, hogy újfajta ellátási láncot kellene létrehozni, amelyet új benzinkutak, új autók, új logikák jellemeznek.
Meddig működtethető a jelenlegi modell? Melyik megoldás éli túl az átalakulást? Megmaradnak-e a benzines autók? Ki fog szintetikus üzemanyagot tankolni? Uralkodóvá válnak-e az elektromos járművek? Netán mindegyik egyszerre jelen lesz életünkben?
Azért fejlesztjük a technológiákat, hogy választási szabadságunk legyen – állítja szakértőnk. A cél, hogy dönthessünk – akár nap, mint nap – arról, hogy a közösségi közlekedést, a saját autót, vagy a home office-t választjuk. Bizonyos értelemben jó hír, hogy még mindig sok a „kényelmi puffer”, azaz van bőven lemondási lehetőség a közlekedési szokásainkban: pazarlunk, helyette tudhatnánk úgy élni, hogy még csak a luxuselemekről mondunk le.
Sokkal jobb üzlet kicsit okosabban viselkedni már most, mint nem változtatni – mert utóbbi esetben néhány éven belül már egyáltalán nem autózhatunk. Akkor majd a piac lép közbe: olyan drága lesz a benzin, hogy csak kevesen tehetik meg, hogy azt tankoljanak. Nem mindegy azonban, hogy kudarcként és kényszerként éljük meg a lemondást, vagy az egy intellektuális viselkedés és döntés eredménye lesz.
Ehhez edukációra is szükség van: a gyártókat vagy a társadalmat lenne célszerű a jelenleginél jobban tájékoztatni? Mindez kiderül a Ludovika Podcast mai adásában.
