A cikk Fási Csaba és Szűcs Petra „A digitális szakadék áthidalása: Út egy versenyképes és reziliens Európai Unió felé” című kutatási cikkén alapul.
Ha az Európai Unió legfejlettebb digitális gazdaságaira gondolunk, általában olyan skandináv országok jutnak eszünkbe, mint Finnország és Dánia. A legújabb tanulmányunk, amely az Európai Unió egész területén vizsgálta a digitalizációt, váratlan eredményt tárt fel: egyes kelet-európai országok valójában nagyobb termelékenységnövekedést értek el digitális beruházásaikkal, mint nyugati társaik. A kutatásunk mélyrehatóan vizsgálta azt, hogy milyen mértékben alakította át a digitalizáció a gazdasági versenyképességet az EU 27 tagállamában. Az eredmények ígéretes lehetőségeket és aggasztó hiányosságokat is feltártak, amelyek meghatározhatják az Európai Unió globális versenyképességét.
A digitális termelékenység paradoxona
Míg az olyan országok, mint Hollandia, Finnország vezettek az általános digitális készségek terén (lakosságuk több mint 80%-a rendelkezett alapszintű vagy annál magasabb szintű digitális kompetenciákkal), a kelet-európai országok vállalkozásai drámaibb termelékenységi javulást tapasztaltak, amikor digitális technológiákba fektettek be. Ez volt az a koncepció, amit a közgazdászok „leapfrogging” hatásnak neveztek. Az alacsonyabb digitális kiindulási pontról induló országok gyors felzárkózási növekedést tapasztalhattak, hasonlóan ahhoz, ahogy a fejlődő országok néha gyorsabban alkalmazták a legújabb mobil technológiákat, mint a hagyományos infrastruktúrához ragaszkodó, már megalapozott piacok. Hollandia vezette Európát, ahol a lakosság 82,7%-a rendelkezett alapvető digitális készségekkel, és a munkaerő 6,9%-a dolgozott IKT-szakemberként. Románia ezzel szemben jelentősen lemaradt, mivel csak 27,73%-a rendelkezett digitális készségekkel, és csak 2,6%-a volt IKT-szakember. A digitalizációba befektető román vállalatok azonban éppen azért láttak jelentős hozamot, mert olyan sok volt a fejlesztési lehetőség.
A digitális versenyképesség négy pillére
A tanulmányunk négy kulcsfontosságú tényezőt azonosított, amelyek az Európai Unió digitális átalakulását hajtották. (1) A digitális készségek nem csak a számítógép használatának ismeretét jelentették. A modern digitális kompetenciák mindent magukban foglaltak az adatelemzéstől a digitális biztonságon át egészen a tartalomkészítésig. Azok az országok, amelyek átfogó digitális írástudási programokba fektettek be, mérhető javulást tapasztaltak a munkaerő termelékenységében és a gazdasági rugalmasságban. (2) Azok a vállalatok, amelyek mesterséges intelligenciát, felhőalapú számítástechnikát és automatizálási technológiákat alkalmaztak, előnyt szereztek. Az EU-ban átlagosan a vállalkozások 8%-a használt mesterséges intelligencia technológiákat, míg 45%-uk támaszkodott felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokra. Dánia és Finnország vezette a rangsort, ahol a vállalkozások 15-15%-a alkalmazott mesterséges intelligencia megoldásokat. (3) A nagy sebességű internet nem egy elérhetetlen szolgáltatás volt, hanem olyan gazdasági infrastruktúra, amely ugyanolyan fontos volt, mint az utak és a vasutak. A kutatások azt mutatták, hogy a robusztus digitális infrastruktúra vonzotta a külföldi befektetéseket, csökkentette a működési költségeket és lehetővé tette a vállalkozások számára, hogy globális szinten versenyezzenek. Azok az országok, amelyek szélessávú lefedettséget és nagy sebességű kapcsolatot kombináltak, a legnagyobb javulást tapasztalták a gazdasági teljesítmény terén. (4) A digitális közszolgáltatások voltak az a terület, ahol a polgárok számára a leginkább érezhetőek voltak a változások. Az erős e-kormányzati szolgáltatásokkal rendelkező országok kézzelfogható előnyöket tapasztaltak a társadalmi befogadás és a gazdasági hatékonyság terén. Finnország vezette a rangsort, ahol az internethasználók 82,75%-a fért hozzá online kormányzati információkhoz, míg Románia csak 12,47%-kal maradt el.
Az Európai Unió hármas kihívása
A kutatásunk kiemelte Mario Draghi legutóbbi jelentését az EU versenyképességéről, amely három kritikus nyomáspontot azonosított. (1) Az Európai Unió lemaradt az Egyesült Államoktól és Kínától az olyan csúcstechnológiák terén, mint a mesterséges intelligencia és a fejlett félvezetők. (2) Az EU-s vállalkozások kétszer-ötször többet fizettek az energiáért, mint amerikai versenytársaik, ami megnehezítette a digitális infrastruktúra beruházások indoklását. (3) Európának 5 százalékponttal kellett növelnie a GDP-hez viszonyított befektetési arányát, ami az 1960-as évek óta nem látott szint volt. Ezek a kihívások tovább súlyosbították a digitalizációs problémát. A magas energiaköltségek drágává tették az adatközpontok üzemeltetését. Az alacsony befektetések lassabb infrastruktúra-kiépítést jelentettek. Az innovációs szakadék pedig azt jelentette, hogy az európai vállalatok inkább amerikai vagy kínai technológiát vásároltak, mintsem sajátot fejlesztettek.
A Draghi-jelentés utáni előrelépés
A Draghi-jelentés kiadását követően az Európai Bizottság konkrét lépéseket tett a versenyképesség javítása érdekében. A jelentés megjelenésének első évfordulóján kiadott áttekintés szerint a Bizottság már több mint 1 billió eurót mozgósított az innováció, a tiszta technológia és a biztonság területén. 33 kiemelkedő kezdeményezést és 14 jogalkotási intézkedést fogadtak el, amelyek közül 90%-a közvetlenül Draghi legsürgősebb ajánlásaiból származott. A mesterséges intelligencia területén 200 milliárd eurót mozgósítottak befektetésre, beleértve 20 milliárd eurót AI Gigagyárakra. A biztonság és védelem terén 150 milliárd euró állt rendelkezésre a SAFE program keretében, míg a tiszta technológiai gyártásra és ipari dekarbonizációra több mint 100 milliárd eurót fordítottak. Ezek az intézkedések konkrét eredményeket hoztak: az EU GDP-je 1,1%-kal növekedett 2025-ben, 732 000 új munkahelyet hoztak létre, és a termelékenység 0,4%-kal nőtt a 2024-es negyedik negyedévben.
Fási, Csaba – Szűcs, Petra (2024): Bridging the Digital Divide: Pathways to a Competitive and Resilient European Union. EURÓPAI TÜKÖR: AZ INTEGRÁCIÓS STRATÉGIAI MUNKACSOPORT KÉTHAVONTA MEGJELENŐ FOLYÓIRATA, 27(2), pp.95–122. Online: https://doi.org/10.32559/et.2024.2.5
Nyitókép: depositphotos.com
