Az átmenet jelentősége abban rejlik, hogy újradefiniálhatja az ember és a gépek közötti interakciót, hangsúlyt fektetve a fenntarthatóságra, a személyre szabott gyártásra és a társadalmi jólétre.
Az ipar 4.0-ról az ipar 5.0-ra való áttérés az ipari és a technológiai paradigmák sarkalatos váltását jelenti, amely mélyreható hatással van a közigazgatásra. Ez a fejlődés nem pusztán technológiai korszerűsítés, hanem az emberközpontú értékek átfogó integrálása az ipari folyamatokba.
Ennek az átmenetnek a jelentősége abban rejlik, hogy újradefiniálhatja az ember és a gépek közötti interakciót, hangsúlyt fektetve a fenntarthatóságra, a személyre szabott gyártásra és a társadalmi jólétre. A közigazgatás döntő szerepet játszik ennek az átmenetnek a megkönnyítésében azáltal, hogy olyan politikákat dolgoz ki, amelyek támogatják a fejlett technológiák integrációját, miközben foglalkoznak az etikai, társadalmi és gazdasági hatásokkal. A jelen tanulmány részletesen feltárja mind az Ipar 4.0, mind az Ipar 5.0 jellemzőit, kiemelve a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatásukat. Hangsúlyozza a stratégiaközpontú közigazgatás fontosságát a fenntarthatóbb és emberközpontúbb ipari keretrendszerre való átállás irányításában.
Javuló termékminőség, rendszerhatékonyság
Az Ipar 4.0 filozófiájának központi eleme közé tartozik az IoT-infrastruktúrák stratégiai alkalmazása kifinomult informatikai eszközökkel, továbbá a mérnöki szakértelem felhasználásával a termelés racionalizálása, ezáltal a sebesség növelése és az állásidő csökkentése. A legmodernebb szoftverekkel és hálózatba kapcsolt érzékelőkkel felszerelt fejlett gépek széles körű bevezetése nemcsak az informatikai és villamosmérnöki diplomások számára teremt foglalkoztatási perspektívát, hanem hozzájárul a termékminőség és a rendszer hatékonyságának fenntartható javulásához is.
Az Ipar 5.0 az iparosítás új korszakának eljövetelét jelzi, amely továbbfejleszti az Ipar 4.0 által létrehozott technológiai alapokat. Az ötödik ipari forradalom akkor következik be, ha a kulcsfontosságú pillérek – intelligens gépek, intelligens hálózatok és intelligens automatizálás – az emberi intelligenciával való zökkenőmentes integrációja harmonikusan összehangolva megvalósul. Az Ipar 5.0 tehát arra törekszik, hogy az emberi elmét a gépek képességeivel ötvözze, hogy elősegítse a hatékonyabb és együttműködésen alapuló működést. A technológiai fejlődés szeizmikus szemléletváltást idézett elő, amely most az ember és a gép szövetségét támogatja. Ez az új szemlélet a gépeket passzív eszközökből aktív partnerekké változtatja a termelésben is. Megkérdőjelezi azt a hagyományos elképzelést, hogy az automatizálás kiszorítja az emberi munkát, ehelyett rávilágít arra, hogy a technológia hogyan erősítheti fel az emberi képességeket. Az Ipar 5.0-t egy olyan működés felé való elmozdulás jellemzi, amely nemcsak integráló és intelligens, hanem ahol az ember és a gép közötti együttműködés is kiemelkedő fontosságú a termelékenység és a hatékonyság optimalizálásában.
Intellektuálisan érdekesebb munkahelyek
Társadalmi szempontból az Ipar 5.0 esetében jelentős emberi közreműködés hangsúlyozása változatosabb, igazságosabb és befogadóbb munkaerőpiacot eredményezhet, visszahelyezve az emberi érintkezést az olyan munkaterületekre, amelyeket már régóta a tömegtermelés filozófiája ural. Az ergonómia, a mesterséges intelligenciával támogatott döntéshozatal és az adaptív tanulási környezetek terén tett erőfeszítések célja, hogy olyan munkahelyeket hozzanak létre, amelyek kifizetődőbbek és intellektuálisan érdekesebbek, az embereket olyan szerepekbe helyezve, amelyek optimalizálják a bennük rejlő lehetőségeket, miközben lehetővé teszik a gépek számára, hogy a monotonabb feladatokat elvégezzék. Ezen túlmenően, a robotok alkalmazása az emberi munkavállalók mellett a termelékenység növelését ígéri, és megnyitja az utat a nagyobb innováció és testreszabás előtt, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy ne csak megtartsák, hanem ki is terjesszék piaci jelenlétüket, és speciális réseket hozzanak létre.
Összességében tehát elmondható, hogy bár mind az Ipar 4.0, mind az Ipar 5.0 a gyártás forradalmasítására törekszik technológiai újítások révén, stratégiai megközelítéseik eltérőek, mégis kiegészítik egymást. Az Ipar 4.0 az automatizálás és a digitalizálás megkönnyítésével teremti meg az alapokat, míg az Ipar 5.0 ezt az alapot bővíti ki azzal, hogy a gyártási folyamatba szinergikus, és különösen emberközpontú perspektívát integrál. Ezeknek az ipari paradigmáknak a folyamatos fejlődése nemcsak a technológia terén tett előrelépéseket példázza, hanem az emberi munkaerő szerepét is átformálja az intelligens termelési környezeteken belül. Az Ipar 4.0 és az Ipar 5.0 együttesen egy olyan jövőt jelöl ki, amelyben a technológiai fejlődés és a megfontolt emberi alkalmazás konvergenciája új határokat nyit meg mind az iparban, mind a társadalomban.
A témával összefüggésben írt részletes tanulmány – kitérve mélyebb társadalmi és közigazgatási kérdésekre is – a Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás lapszámában fog megjelenni.
A bejegyzés a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-4-II-NKE-106 kódszámú új nemzeti kiválóság programjának a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
