Nobel-díjas tudósok, vezető politikusok, szakemberek, aktivisták, valamint művészek találkoztak, hogy az éghajlatváltozásról, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről, valamint az életmódunkat és munkánkat átalakító technológiáról cseréljenek eszmét.
Az ókori Thébai városállamban pusztító járvány dúl. Oidipusz király a járványt szeretné megszüntetni, ezért elkezdi a saját múltját feltárni. Lassan rájön, hogy hiába minden emberi bölcsesség, jóindulat és igyekezet, a sorsát nem tudta elkerülni. A számtalan szereplő beavatkozása ellenére, a király születése előtti delphoi jóslat bekövetkezett: megölte az atyját, anyjával él házasságban, valamint a városállamra bocsájtott pestisjárvány az ő bűnei miatt következett be. Szophoklész drámájának ma is van aktualitása, éppen ezért volt központi része az április 26-28 között megrendezett első Nobel-díj csúcstalálkozónak.
A színmű egyike volt azon művészi alkotásoknak, amelyek a Nobel-díjas tudósok, vezető politikusok, szakemberek, aktivisták, valamint művészek közötti párbeszédet voltak hivatottak erősíteni. „A mi bolygónk, a mi jövőnk” című első Nobel-díj csúcstalálkozó szervezői az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia (National Academy of Science, a továbbiakban NAS), a Potsdami Klímahatáskutató Intézet (PKI), a Stockholm Resilience Center, valamint a Svéd Királyi Tudományos Akadémiához tartozó Beijer Intézet voltak. A konferencia témája, valamint az előadások a bolygónk és az emberiség szempontjából három kulcsfontosságú terület köré szerveződtek: az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az életmódunkat és munkánkat átalakító technológia ereje.
A világjárványra való tekintettel a rendezvény a virtuális világban szerveződött és egy online platform biztosította a nemzetközi konferencián való részvétel élményét. A résztvevők regisztráció után egy „előtérbe” érkeztek, innen nyíltak az egymással párhuzamosan futó szekciók és a tematikus csevegő szobák. A tartalmas kikapcsolódás céljából egy külön pihenő volt kialakítva, ahol interjúkat lehetett olvasni, különböző videókat, kiállításokat, de még divatbemutatót is megcsodálhattak az érdeklődők.
A konferenciát Sir David Attenborough beszéde nyitotta meg, őt követték a rendezvény fő szervezői: Vidar Helgesen, a Nobel Alapítvány vezérigazgatója, Marcia McNutt, a NAS elnöke, valamint Johan Rockström, a PKI elnöke. A szót vezető politikusok vették át, elsőként Al Gore, az USA egykori alelnöke, aki kiemelte, hogy a környezetvédelem érdekébe állított tettvágy önmagában is egy megújuló energiaforrás. A rendezvény rangját, és az amerikai prioritásokat sejteti az is, hogy John Kerry, Biden elnök klímaváltozási küldöttje is felszólalt a rendezvényen. Az egykori külügyminiszter, amerikai demokratapárti elnökjelölt a klímavédelemben és a megújuló energiaforrásokban egy újabb ipari forradalom lehetőségét látja. A konferencián elhangzott aggodalmakat igyekezett eloszlatni amikor bejelentette, hogy több számottevő bank és magánbefektető is kész tetemes összeggel támogatni a megújuló energiaforrások területén folytatott kutatásokat.
Az Európai Unió Ursula von der Leyen személyében képviseltette magát a rendezvényen. A Bizottság elnöke a rendezvénysorozat második napján adott elő, ezért is volt feltűnő, hogy egyetlen korábbi felszólaló sem fordított különösebb figyelmet a világjárványra, mint a jelenkor komoly kihívására. Von der Leyen felhívta a figyelmet Karikó Katalin több évtizedes kitartó munkájára, valamint az alapkutatások jelentőségére és a tudósoknak biztosított források létfontosságára.
Említésre méltó, hogy a csúcstalálkozón nem csupán az USA és az Európai Unió kiemelkedői személyiségei kaptak szerepet. Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma is felszólalt, valamint a klímaváltozás miatt súlyosan érintett Mikronéziai Szövetségi Államok elnöke, David W. Panuelo is.
Viktória svéd királyi hercegnő nyitotta meg a tudományos előadások szekcióját. A hercegnő a Szuezi-csatornát eltorlaszoló konténerhajó példájával illusztrálta, hogy a legfejlettebb technológiák mellett is szükségünk van a természetre és csakis a természettel együttműködve, azt óvva tudunk mi is boldogulni. Ezt követte a Nobel-díj csúcstalálkozó nyilatkozatának rövid bemutatója, amelyet Carl Folke professzor, a Beijer Intézet igazgatója ismertetett. A végleges szöveg és az aláírók névsora itt olvasható. Olyan Nobel-díjas előadók szólaltak fel, mint Yuan Tseh Lee, Stanley Whittingham (kémia), Steven Chu, David J. Gross, , Adam Riess (fizika), Sir Richard Roberts, Peter Doherty (orvosi), Jennifer Doudna (biológia), Joe Stiglitz (közgazdaságtan). Más, kiemelkedő munkásságú kutatók és szakemberek, többek között Sir Partha Dasgupta (közgazdaságtan), Jane Lubchenco (Biden elnök klímaügyi tanácsadója) vagy Thomas Lovejoy, az Világbank volt tanácsadója és az ENSZ biodiverzitásügyi szakértője is felszólaltak. Az előadásokat többek között a The Lancet, a Nature és a Science felelős szerkesztői moderálták.
A rendezvény központi üzenete, hogy a társadalom és a természet mélyen összefonódnak, ennek megfelelően a társadalmat a bioszféra részeként kell szemlélni és irányítani. A globális fenntarthatóság a társadalom biztonságos, méltányos és egészséges fejlődésének feltétele. A hosszútávú, tudományosan megalapozott döntéshozatal mindig hátrányban marad a jelen szükségleteivel folytatott versenyben. Éppen ezért a politikusoknak és a tudósoknak együtt kell működniük, hogy áthidalják azt a szakadékot, amely a szakértői bizonyítékok, a rövid távú politika és a földi élet fennmaradása között tátong.
Ezt az üzenetet erősítette meg Anthony Fauci (Biden elnök orvosi főtanácsadója) is, aki saját élettapasztalatát mesélte el. Több évtizedes karrierje során több amerikai elnöknek volt szakmai tanácsadója. Minden alkalommal a tudományos érveken alapuló véleményét mondta el, még akkor is, ha ez épp egy kellemetlen üzenet átadását jelentette. A kellemetlen igazság kimondása a tudósok gyakori, de nehéz feladata. Ez a részlet is aktuálissá teheti Szophoklész művét – a drámában szereplő jós is sokáig halogatta Oidipusz királynak adott válaszát.
