Szükséges-e forradalmasítani az Ipar 4.0-t? címmel tartott előadást Kovács Olivér, az NKE ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének tudományos főmunkatársa november 28-án.
2016. november 28-án este, ottani idő szerint 18 óra körül – tehát a tudományos előadás kezdetével napra és napszakra egy időben, csak hét évvel korábban – startolt el a bolíviai Santa Cruz de la Sierra repülőtérről a LaMia Airlines 2933-as járata, hogy a fedélzetén utazó brazil AF Chapecoense labdarúgócsapatot eljuttassa a 2983 km-re fekvő kolumbiai Medellín városába. A repülőgép sajnos nem ért célba, ezzel a 71 halálos áldozattal járó szerencsétlenség beírta magát a légikatasztrófák történetébe. A későbbiekben napvilágot látott hivatalos szakvélemény tanúsága szerint a katasztrófát a szisztematikus felügyelet és ellenőrzés hiánya okozta, amikor is nem vették figyelembe azon okokat, amelyek közti kölcsönhatások nemlineáris módon kódolták a kritikus helyzet kialakulását.
Az előadó ezzel a példával illusztrálni kívánta azt, hogy komplex rendszerek működésének és viselkedésének megértéséhez megkerülhetetlenül és megspórolhatatlanul rendszerszemléletre van szükség. Ilyen komplex rendszer a társadalmi-gazdasági innovációs ökoszisztéma is, amiben technológiai forradalmak robbannak ki és terjednek tova, radikálisan átalakítván az addig ismert gazdasági berendezkedést és működési módot. Ilyen az Ipar 4.0-nak nevezett negyedik ipari forradalom is, amikor is önoptimalizáló kiber-fizikai rendszerek jönnek létre, valamint tovaterjed a hozzá kapcsolódó technológiák alkalmazása is a rendszerben átírva ezzel annak kódját.
Éji homály
Kovács Olivér előadásában korunk látványosnak ígérkező új ipari forradalmát az uralkodó szakirodalmon túlmutató rendszerszemléletű megközelítéssel vizsgálta. Az előadás szándéka szerint három nagyon egyszerű kérdésre kereste a választ. Először is, hogy miért is lehet az a benyomásunk, hogy az Ipar 4.0-ba új lendületet kellene vinni, mert eredményei késnek az éji homályban? Másodszor, mit üzen az interdiszciplináris irodalom arról, hogy miképp lehetne ezt az újabb impulzust bevinni az Ipar 4.0-ba? Harmadszor pedig azt, hogy létezik-e valami olyan – eleddig beazonosítatlanul maradt – rendszerszintű probléma, ami a technológiai forradalom kibontakozásának útjában áll?
Az előadás tehát annak demonstrálásával indult, hogy a 2011 óta kibontakozásnak indult Ipar 4.0 teljesítménye – így a termelékenységi dinamika és zöld átmenet – sok tekintetben elmarad a várakozásoktól. Az iparpolitikával foglalkozó szakirodalom nem nyújt egyértelmű modellt, ami szerint összehasonlítható módon értékelni lehetne ama iparpolitikai beavatkozások hatásosságát, amelyeket az elmúlt több mint 12 évben az egyes fejlett országok abszolváltak. Ám az tény, hogy a 2010-es évek közepétől kezdve mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unió tagországaiban sorra születtek Ipar 4.0-alapú stratégia programok, ugyanakkor sem a különféle termelékenységi indikátorok, sem a zöld átállást szimbolizáló emissziós és energiafelhasználással kapcsolatos adatok – ahogy azt az előadás során illusztrálta is – nem csak hogy látványos javulásról nem számolnak be, de inkább a romlás vagy stagnálás tetszik ki belőlük. Az előadás első részének üzenete az volt, hogy az Ipar 4.0 hatásosságát segíthetné, ha a minőségi növekedés céljára hangszerelnék azt át.
Lendületbe hozni
Ebből adódóan érdemes azon elgondolkodni, hogy miképp is lehetne forradalmasítani az Ipar 4.0-t. Ez a kérdés azonban megköveteli azt, hogy túllépjünk a szűken vett közgazdasági megközelítéseken. Az előadó ezt oly módon tette meg, hogy olyan területet kapcsolt be elemzésébe, aminek az eredményei akár azt is ígérhetik, hogy valóban lendületbe hozható az Ipar 4.0. Ez a terület pedig nem más, mint a modern anyagtudomány, konkrétan pedig a kétdimenziós anyagok (így pl.: grafén) terén elért eredmények és áttörések, amelyeknek az Ipar 4.0 során való alkalmazása (altechnológiáiban történő integrált felhasználása) valódi ipari forradalmat ígérhet. A grafén rendkívüli tulajdonságainak köszönhetően sokkal hatékonyabbá, termelékenyebbé tehetné az Ipar 4.0-t, mi több, segíthetne az energiahatékonyság fokozását szolgáló következő generációs technológiák (pl.: következő generációs akkumulátorok, hidrogénüzemanyagcellák, illetve már nem szilícium alapú chipek stb.) meghonosodását és széleskörű elterjedését is, ezzel pedig a zöld átmenetet mozdíthatná hathatósan elő. Kovács Olivér úgy véli, hogy a grafén abban mindenképpen segíthet, hogy az Ipar 4.0 funkciót váltson és a minőségi növekedést mozdítsa elő a puszta termelékenységnövelési hajsza helyett. Ezen a ponton azonban azt is be kell látni, hogy valami rendszerszintű problémának kell megbújnia a háttérben, ami megmagyarázza azt, hogy miért nem tudott eddig az Ipar 4.0 sem önmagában, sem a kétdimenziós anyagokkal (pl.: grafén) felvértezve komolyabb eredményeket produkálni.
Autoimmun rendszer
Az előadó rámutatott, hogy a gazdaságtörténet tapasztalata szerint a társadalmi-gazdasági fejlődésnek két fontos hajtómotorja (1) a középosztály és (2) a reálgazdaságot kiszolgáló hatékony közvetítőrendszerként funkcionáló pénzügyi szféra, ezért az említett rendszerszintű problémát ezeken a területeken kell keresnünk. Az előadás ezen szakaszában az előadó aprólékosan bemutatta, hogy miért is sérül ez a két feltétel, azaz milyen torz kondíciókat mutat a középosztály, illetve milyen károsan érinti a reálgazdasági dinamizmust a megszaladt pénzügyi rendszer.
Az előadó a 2023. november 27-én elhunyt Széchenyi-díjas magyar filozófus és egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Vajda Mihály szellemét is megidézte, amikor hivatkozott Vajda válságdefiníciójára: az a részekből álló egész kölcsönhatásban álló elemeinek egymáshoz képesti elmozdulása, vagyis, amikor a pénzügyi univerzum oly módon kitágul, hogy gyakorlatilag negligálja e közben a reálgazdaság igényeit. Ebbe az irányba az az uralkodó közgazdasági felfogás lökte el a nemzetközi pénzügyi architektúra megszervezését és ellenőrzését befolyásoló kutatói és döntéshozói szereplők gondolkodását, ami szerint – a közgazdászok függetlenségi nyilatkozatának számító alapművel (A nemzetek gazdagsága) előrukkoló Adam Smith-től kölcsönzött – laissez-faire gazdaságpolitika igen is előremutató, vagyis a pénzügyi rendszer liberalizációja és deregulációja csak és kizárólag a hosszú távú fenntartható növekedés garanciája lehet. Kovács Olivér igazolta, hogy ez a paradigma mára megdőlni látszik, és a pénzügyi rendszer nem a reálgazdaság régen volt immunrendszere, hanem sokkal inkább annak autoimmun rendszere.
Az előadás azt mutatta be részletesen – részben építve az előadó nemrégiben megjelent kötetének üzeneteire –, hogy a pénzügyi rendszer miképp is terjeszkedett túl a reálgazdaságon, aminek hatására az államok túlterhelése valósult meg. Az így létrejött rendszerkonfiguráció pedig károsan érintette és érinti a mai napig a főleg a középosztályból érkező innovációkat, vagyis a pénzügyi szféra kitágulása elfojtja az általános reálgazdasági dinamizmust.
Kovács Olivér egyik markáns üzenete az volt, hogy az Ipar 4.0 grafén-technológiára építve áthangszerelhető ugyan a minőségi növekedés megtámogatása felé, amennyiben viszont a pénzügyi szektor és a reálgazdaság közötti szimmetriatörés továbbra is kezeletlen marad, akkor még a grafén-alapú Ipar 4.0 is kudarcra lehet ítélve. Vagyis, a társadalmi-gazdasági ökoszisztéma jelenlegi konfigurációjában nem remélhető, hogy a gazdaság komolyabb katasztrófa nélkül képes lehet a fenntartható szárnyalásra, hacsak nem látunk hozzá a pénzügyi rendszer újraszabályozásához, és nem állunk rendszerszemlélettel neki a modern iparpolitikához.
