A puccsok hulláma Afrikában: hatásaik a migrációra és a menekülthelyzetre a Száhel-övezetben című beszélgetésben Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és Tibor P. Nagy nagykövet, Donald Trump korábbi afrikai ügyekért felelős helyettes államtitkára vitatták meg a témát Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője moderálásával.
Marsai Viktor mindenekelőtt az afrikai migráció jelenségét mutatta be. Korábban a fekete kontinens népességének 3-4 százaléka hagyta el hazáját, és 80 százalékuk Afrikában maradt, csak országot váltott. Ma már 45 százalék vándorol ki. Az emigrálók 60 százaléka Európába, 20 százaléka pedig Ázsiába megy; jellemzően fegyveres konfliktus vagy természeti katasztrófa elől menekülnek.
Tibor P. Nagy úgy látja, érdemben keveset fejlődött a kontinens, és ez alól csak a Dél-afrikai Köztársaság és pár szigetország jelent kivételt. A magyarázat nem elsősorban a pénzhiány, sokkal inkább a korrupt, a pénzt nem hatékonyan felhasználó kormányok működése. Gond az is, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok meglehetős naivitást tanúsít a segítségnyújtás kapcsán.
Vannak azért pozitív trendek. Etiópia például sokat fejlődött oktatás terén, s az analfabéták száma óriásit csökkent, számos egyetem nyitotta meg kapuit, tapasztalta Tibor P. Nagy. Az egyéni stratégiák, projektek tehát működnek. Ám teljesen más képet mutat például a Kongói Demokratikus Köztársaság, amely ásványkincsmennyisége alapján a világ leggazdagabb országa, de itt a legnagyobb a szegénység a kormány alkalmatlansága miatt.
A támogatások kapcsán elhangzott: az ingyen érkező segítséget nem igazán becsülik meg, szemben az olyan projektekkel, amelyek helyi részvételt is igényelnek. Szudánban jelenleg, húzta alá Marsai Viktor, az egyik legnagyobb migrációs válság és proxyháború zajlik, a lakosság fele humanitárius segítségre szorul, rengetegen éheznek, mégis kevés szó esik erről. Tibor P. Nagy ehhez azt tette hozzá, hogy ha a nemzetközi közösség nem képes ezt a helyzetet megoldani, akkor mást sem fog tudni, hiszen itt voltaképpen két, a harchoz ragaszkodó tábornok közt zajlik a konfliktus. Ötven éve az ENSZ Biztonsági Tanácsa alighanem ajánlott volna megoldást.
Szó esett még a nagyhatalmak afrikai szerepéről is. Kínát kizárólag az üzleti lehetőségek érdeklik – nem tényező számukra sem egy-egy ország politikai berendezkedése, sem az emberi jogok kérdése. Az USA külpolitikai prioritásai közül mindig Afrika sorolódott az utolsó helyre. Prioritásként kell kezelni Afrikát, de nyilatkozatok helyett a kereskedelemre és a beruházásokra kell fókuszálni, hangsúlyozta Tibor P. Nagy.
A közeljövő kapcsán fontos látni, hangzott el, hogy Afrika népessége megduplázódik. Vagy a fekete kontinens kormányai változtatnak a politikájukon, vagy tömegesen jönnek majd el a fiatalok. A nagyhatalmaknak az afrikai fiatalságra kellene fókuszálni, a kereskedelemre, beruházások ösztönzésére. Nyilatkozatok helyett konkrét lépésekre van szükség, mert azt látni kell: minden afrikai probléma egyben európai is – hangoztatta Tibor P. Nagy.
Nyitókép: Alojamento Tim & Kim Village, Lago Tana, Gorgora, Etiópia. Flickr / David Samuel Santos
