Mit gondoljunk Kínáról és Kína Magyarországgal való kapcsolatáról? A többi között erre a kérdésre is választ kaptak azok, akik ellátogattak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Szabadegyetemének előadására április 29-én. A 2024–2025-ös tanév ötödik eseményén Salát Gergely Kína-kutató tartott előadást a témában.
A Kínával foglalkozó tudományos élet legmeghatározóbb képviselőjének nevezte Salát Gergelyt bevezetőjében Eszterhai Viktor. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukács Intézetének kutatója úgy fogalmazott: az előadó – aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína Tanszékének vezetője, az ELTE docense és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa – missziója az, hogy a hallgatóival és a laikusokkal is megismertesse Kínát, ahol nemcsak tanult, hanem egy rockzenekart is alapított.
Régóta szuperhatalom
A médiában számtalan dezinformáció jelenik meg Kínáról – emelte ki Salát Gergely, hangsúlyozva: Kína egy olyan önálló civilizáció, amely más, mint az európai országok, és a kínai emberek másként gondolkodnak, mint az itt élők. Rámutatott: a kínaiak politikához, világhoz és külföldiekhez való viszonya teljesen eltérő a miénktől, ennek ellenére igyekszünk úgy értelmezni az ottani viszonyokat, mintha Kína is egy nyugati állam lenne. Az előadó kifejtette: az ázsiai ország történetének nagy részében szuperhatalmi pozíciót töltött be, amely csak az elmúlt kétszáz évben ingott meg, de napjainkban már ismét kezdi visszanyerni ezt a fajta státuszát. Kitért arra, hogy a kínai vásárlóerő jelenleg 27 százalékkal nagyobb az amerikainál, a világ ipari termelésének pedig 31 százalékát Kína adja. A szakértő véleménye szerint hamisak azok az állítások, amelyek szerint a kínai gazdaság össze fog omlani. Példaként említette, hogy egy kínai munkás, negyedannyira hatékonyan dolgozik, mint egy amerikai, tehát az országnak bőven vannak még növekedési tartalékai.
Salát Gergely felidézte, hogy a kínai gazdaság termelékenysége az 1820-as évektől kezdett visszaesni, majd politikai és katonai ereje is összeomlott. Ennek a negatív tendenciának a Kínai Kommunista Párt vetett véget 1949-ben. Az előadó kifejtette: Mao Ce Tung politikailag felépített egy olyan államaparátust, hivatalnokrendszert és pártot, amely képes volt az ország irányítására. Beszélt arról is, hogy Teng Hsziao-ping 1978-ban meghirdette a reformosítás politikáját, és a párt tejhatalma mellett igyekezett kapitalizálni a gazdaságot. Hozzátette: a Kínai Népköztársaság vezetője ötvözte a modern technológiákat a kínai hagyományokkal, amelyeknek köszönhetően az ország egy főre jutó GDP-je közel negyvenszeresére nőtt, és a kínaiak kiemelkedhettek abból a mélyszegénységből, amelyben éltek.
A centralizáció, majd a decentralizáció korszakai
A szakértő beszélt arról is, hogy a 2012-ben hatalomra kerülő Hszi Csin-ping újracentralizálta az országot. Úgy fogalmazott: ez a pártelit kollektív döntése volt, mert megerősödtek azok a társadalmi csoportok és oligarchák, akik a párthatalmat veszélyeztették. Salát Gergely kifejtette: mindez azért nem volt váratlan, mert a kínai történelemben mindig is a centralizáció és a decentralizáció korszakai váltották egymást. Hszi Csin-pinget kívülről most sokan támadják, mert autokratikusnak nevezik amiatt, hogy a magáncégeket alárendelte az államiaknak, a számtalan innováció azonban ellentmond ennek – szögezte le.
A szakértő szerint annak ellenére, hogy a 2010-es években belassult a növekedés és egy strukturális lassulás következett be, a kihívások ellenére Kína mégis komoly kihívója lett a Nyugatnak. Hozzátette: az ingatlanpiac válsága és a helyi önkormányzatok eladósodása miatt komoly gazdasági reformokat hirdettek meg.
Salát Gergely egyebek mellett felidézte azt is, hogy az első hidegháborúban az Egyesült Államok főriválisának a Szovjetuniót tekintette, amelynek Kína a szövetségese volt. Hogy az országot a saját oldalukra állítsa, Richard Nixon amerikai elnök 1972-ben Kínába látogatott, ahol a felek arról állapodtak meg, hogy közösen tartóztatják fel a Szovjetunió ázsiai terjeszkedését. A kutató emlékeztetett: a szovjetek háttérbeszorulásával a kínai kapcsolatok felvirágoztak, ami annak is köszönhető, hogy a fejlett nyugati országoknak szükségük volt egy helyre, ahol olcsón lehetett különféle termékeket előállítani. Ezt a folyamatot a Szovjetunió összeomlása sem akasztotta meg, de Kína akkoriban még nem volt elég erős ahhoz, hogy fenyegetésként tekintsenek rá – tette hozzá, hangsúlyozva: a nyugati hatalmak úgy gondolták, Kínában is kialakulhat a liberális demokrácia.
Veszélyessé váló innovációk
A szakértő beszélt még a 2008-as világgazdasági válságról is, amely Kínát alig, a Nyugatot viszont nagymértékben érintette, és amely által kiderült, Kína nem alacsonyabb rendű állam, mint a nyugati civilizációk. Salát Gergely kitért arra is, hogy Japán ugyan gazdasági nagyhatalom lett, viszont belesimult az Amerika által vezérelt világrendbe, míg Kína elzárkózott ettől. Kiemelte, hogy amikor a kínai technológiai fejlődés elérte azt a szintet, amikor saját fejlesztésű termékeket kezdtek gyártani, az innovációjuk el kezdte veszélyeztetni a nyugati termékeket. Emlékeztetett: Barack Obama második elnöksége idején fordult szembe az Egyesült Államok Kínával, 2018-ban pedig Donald Trump elindította a vámháborút, amit Joe Biden folytattott és új vámokat is bevezetett. A kutató példaként említette az ázsiai országgal szembeni jelenlegi 145 százalékos vagy akár 245 százalékos amerikai védővámokat. Úgy fogalmazott: Kína nagyhatalmi öntudata miatt ezeket már „nem nyeli le”, és a kínai lakosság is elvárja a kormánytól, hogy kiálljon az ország érdekeiért, ezért 125 százalékos viszontvámokat rótt ki. Mivel azonban ez ellehetetlenítheti a kereskedelmet, a kínaiak szeretnék tárgyalásos úton rendezni a konfliktust – mutatott rá. A szakértő nem zárta ki, hogy a két ország előbb-utóbb megegyezik, és kilátásba helyezett egy Trump–Hszi Csin-ping csúcstalálkozót, mert a helyzet súlyosan érinti azokat az amerikai cégeket is, amelyek termékeiket Kínában gyártják, az Egyesült Államokból importált szóját, kukoricát és az energiahordozókat pedig máshonnan is be tudják szerezni a kínaiak. Mindezeken felül Amerikának azért is érdeke a megegyezés, mert Kína gazdaságilag, politikailag és katonailag is fenyegeti az Egyesült Államok pozícióit – jelentette ki a szakértő.
Kimaradni a konfliktusokból
Salát Gergely felidézte azt is, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia részeként 1869-ben vettük fel a kapcsolatot először Kínával, majd a nagyhatalmakkal való szövetségeink határozták meg az ázsiai országhoz fűződő viszonyunkat. Kifejtette, hogy a rendszerváltás után az euroatlanti integráció határozta megy hazánk Kína-politikáját, azóta azonban szabadon dönthetünk arról, milyen kapcsolatot folytatunk a kínaiakkal. A szakértő kiemelte: a magyar kormány döntése alapján 2010 óta a Kínával való kapcsolatok kiemelt figyelmet élveznek, amely az Európai Unióval okoz némi feszültséget. Mivel a magyar termékek közül csak a bort és az orvosi műszereket tudjuk értékesíteni Kínában, 2020 óta hazánk számára kiemelkedően fontosak az akkumulátorgyártás és az elektromos autók gyártása terén, hazánkba érkező kínai befektetések – fogalmazott. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a kínaiak soha nem fogják kiváltani a nyugati kapcsolatokat. A szakértő előadásának végén annak a véleményének adott hangot, amely szerint a jelenleg zajló hidegháború egyre mélyül, ebből pedig Magyarország a konnektivitás stratégiájával igyekszik kimaradni.
A rendezvény végén Salát Gergely egyebek mellett válaszolt a kínai demográfiai hanyatlással, a demokratizálódással és a Tajvannal kapcsolatos kérdésekre is. A kutató egyebek mellett kifejtette: Kínában évről évre csökken a dolgozók száma és elöregszik a társadalom. Mivel sok kínai már nem is akar gyereket vállalni, számos családtámogató intézkedést vezettek be, illetve a mesterséges intelligenciától és a robotoktól várják a probléma megoldását.
Az előadást videófelvételről is megtekintheti
Nyitókép: drscottwatson / Pixabay. Videó: Pálfalvi Zoltán
