Demokrácia Amerikában: Észak és Dél-Amerika Tocqueville olvasatában címmel tartott előadást június 7-én Anthony Spanakos, a Montclair State University professzora. Az NKE Politika- és Államelmélet Kutatóintézet által szervezett eseményre a John Lukacs Társalgóban került sor.
Az előadót Hörcher Ferenc intézetvezető mutatta be. Anthony Spanakos jelenleg a Montclair State University Politika- és Jogtudományi Tanszékének professzora, ezt megelőzően tanított a Tufts Egyetemen, a Manhattanville College-ban, a Touro College-ban, vendégprofesszorként pedig a Brasíliai Egyetemen, a Venezuelai Advanced Study of Administration Intézetben, valamint a szingapúri East Asia Institute-ban. A Conceptualising Comparative Politics című könyvsorozat társszerkesztője. Kutatási területei az állampolgárság, a demokratizálódás, a politikai gazdaságtan és a latin-amerikai és ázsiai külpolitika.
Hogyan kell jól csinálni?
Anthony Spanakos előadásának elején röviden szólt Alexis Tocqueville francia politikai gondolkodóról, akivel báró Eötvös József is jó kapcsolatot ápolt. Mint fogalmazott, Tocqueville azon kevés, politikával foglalkozó tudós közé tartozik, akinek munkásságát jobb- és baloldaliak egyaránt tisztelik.
A francia gondolkodó a demokrácia nagy tanulmányozója volt, sokat foglalkozott egyén és társadalom viszonyával, az egyenlőség kérdésével, a kormányzás és a szabadság viszonyával. A demokrácia alapvetően pozitív fogalom, vallotta, de hogyan kell jól csinálni? – tette fel a megválaszolandó kérdést Anthony Spanakos. Mi lehet a szokások, közösségek, helyi lapok, egyházak szerepe? Ez már csak azért is releváns kérdés Tocqueville munkássága kapcsán, mert ő úgy vélte, hogy az Ancien Régime azért omlott össze Franciaországban, mert senki nem védte meg.
Az előadó elmondta: a részletesen vizsgált néhány ország – Brazília, Venezuela és USA – demokrácia-fókuszú elemzésében két fő szempontot érvényesít majd. Az egyik a „demokrácia mint rezsim”-megközelítés: azaz milyen jellegű az adott politikai berendezkedés, mi a nyelvi kategóriák szerepe, maguk az emberek demokraták-e, megtörtént-e a valódi átállás a demokráciára. A másik, hogy a demokrácia a megvalósult formájában valóban jó-e: nincs-e belső ellentét a demokrácia elemei között, a demokratizáció folyamata nem sérti-e magát a demokráciát – mert mindkét, elsőre talán ellentmondásnak látszó helyzet előállhat.
Negatív trendek
Magát a demokrácia fogalmát három ismérv írhatja le, ezek mentén is szokták értékelni – folytatta az előadó. Az első a kormányok kiválasztásának módja, amikor is a hivatalban lévő, de a választásokon vesztes politikai erő lemond és háttérbe vonul. A második az állam önkorlátozó jellege, az állampolgárok, a polgárság és az általa megvalósult elszámoltathatóság markáns szerepe a közéletben; a harmadik pedig a népszuverenitás mértéke.
Számos mutatóval mérik a világban a demokrácia és a liberalizmus mértékét, megvalósulását, ezekről részletesen is szólt az előadó. Ilyenek például az Electoral Democracy Index, amely a választások tisztaságát veszi alapul; a Liberal Democracy Index, amely a sajtószabadságot és az emberi jogokat is számításba veszi. Az Economist Intelligence Unit adatai alapján összességében az látható, hogy a demokratikus berendezkedésű államok száma stagnál, a demokráciák fele mintha lassan leépülne, illetve az elmúlt hat évben az autoriter rendszerek felé mozduló országok száma csaknem duplája volt a demokratizálódó államokénak.
Hol a határ?
A professzor ezt követően áttekintette Venezuela, Brazília és az Egyesült Államok politikai berendezkedésének, történéseinek főbb pontjait.
Venezuela kapcsán azt a kérdést vetette fel, hol van az a pont, létezik-e, amíg „elég” demokratikus egy rendszer? Mikortól mondhatjuk, hogy már nem az? Jellemzően nincs egyetlen ilyen elem. A demokrácia fenntartása és fejlesztése folyamatos erőfeszítést kíván. A demokrácia egyik jele az egyenlőség lehet – vélekedett a professzor, emiatt azonban a demokráciát az egyenlőségtől nem könnyű megkülönböztetni.
Venezuelát illetően elmondta: már 10-12 éve is megoszlottak a vélemények az ország politikai berendezkedését illetően, hiszen jóllehet nem volt nyugati értelemben demokratikus, 10 havonta szavazásokat, választásokat tartottak az élet számos területét illető témákról. Hugo Chávez 1998-ban nyert, egészen addig két fő politikai erő váltotta egymást a hatalmon, az ide vezető út néhány eleméről is szólt az előadó, kitérve arra, hogyan építette ki a jelenlegi autokratikus rendszert Maduro. Ennek eleme volt például Caracas ellenzéki polgármesterének korlátozása, vagy a demokratikus intézményrendszer megnyírbálása, korlátozása, miközben az elnöki hatalom folyamatosan erősödött, épült.
Hullámvölgyek
Brazília kapcsán elhangzott: 1985 óta demokratikus kormánya volt. Ha csak választásokat tekintjük a demokrácia mércéjének, akkor azt mondhatjuk, hogy azóta is ilyen berendezkedésű az ország. Eközben azonban fejlődése csupán néhány területre korlátozódott; számos probléma nehezítette a brazilok életét. Később, a 90-es években sikerült megfékezni a hiperinflációt, de az erőszak, különösen a rendőrség elleni fellépések is markánsan jelen voltak az ország életében. Példa a demokratikus deficitre ugyancsak szép számmal akadt. A munkáspárti Lula, majd Dilma Rousseff érkezése aztán árubőséget, fellendülést hozott, és az látszott, hogy a demokrácia is virágzik Brazíliában. Bevezették a demokratikus innovációnak számító részvételi költségvetést. Rousseffet az alelnöke, majd Jair Bolsonaro követte az elnöki székben. Ez idő alatt ugyanakkor a politológusok véleménye megoszlott a tekintetben, hogy mennyire demokratikus a rendszer.
Ami végül az Egyesült Államokat illeti, az rendszer szempontból demokrácia, ám voltak e tekintetben olyan időszakok, amikor a szakemberek a demokrácia gyengüléséről beszéltek, például amikor Reagan vagy Trump léptek hivatalba. Carter vagy Obama hivatali idejét pedig a demokrácia fejlődéseként értékelik. Kritika szokta még illetni az elektori kollégium intézményét és a Legfelsőbb Bíróságot is, tette hozzá az előadó.
A címlap illusztrációt készítette: Linas Garsys, The Washington Times („Illustration on proposed changes to voting laws”)