Halált okozó esernyő, szalmonellafertőzés a salátabárban, Nobel-díjas megoldás, amely a génmanipulációt is lehetővé teheti – minderről szó esett a Ludovika Szabadegyetem március 5-i Biohadviselés, bioterrorizmus – A jelen és a jövő kihívásai című előadásán. A részletekbe Veres Balázs biokémikus, a Pécsi Tudományegyetem docense avatta be a hallgatókat.
Veres Balázs szerint mindenekelőtt érdemes a témához kapcsolódó fogalmakat definiálni. Ennek alapján megkülönböztetünk biológiai fegyvereket, amelyek olyan organizmusok, amelyek léteznek a természetben, de valamilyen módon módosítva lettek és károsítják az élő szervezeteket. E mellett külön vizsgálhatjuk a vírusokat, a baktériumokat és a toxinokat. Célpontok alapján is különbséget tudunk tenni aszerint, hogy a biológiai hadviselés a katonaságra vagy hátországra irányul, vagy a mezőgazdaságot, illetve az élővizek állatállományát érinti.
Egyezmények, aggodalmak
E területet az 1924-es Genfi Protokoll szabályozza. Előzménye, hogy az első világháború alatt bevetett vegyi fegyverek következményeit látva, a döntéshozók változásokat sürgettek. A protokoll szövege ugyanakkor megengedte a biofegyverekkel kapcsolatos kutatást és azok válaszcsapásként való alkalmazását.
A 70-es évek közepétől létezik emellett a Biológiai és Toxin-fegyver Tilalmi Egyezmény, amelyet 185 ország írt alá. A kutató arról is beszélt, hogy a tilalmi egyezmények ellenére lehet tudni, hogy Észak-Korea rendelkezik biológiai fegyverprogrammal, és aggodalomra adhat okot az is, hogy Izrael nem írta alá a dokumentumot.
Esernyő és szalmonella
Veres Balázs felelevenített pár esetet a bioterrorizmus történetéből. Az egyik ilyen eset volt az, amikor Georgi Markov bolgár ellenzéki író 1978. szeptember 7-én egy londoni buszmegállóban összeütközött egy esernyős férfival. Az író az eset után három nap múlva meghalt. Mint kiderült: az esernyő végére helyezett, ricinalapú mérget tartalmazó fecskendő okozta Markov halálát.
Nagy port kavart az az eset is, ami a guru Osho-hoz, eredeti nevén Radzsnís Csandra Mohan Dzsainhoz köthető. Hívei Amerikai Egyesült Államok elleni, eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást követték el 1984-ben Oregonban, amikor is szalmonellával fertőztek meg egy tíz étteremből álló salátabár-hálózatot, aminek következtében több ezer ember betegedett meg. Így akarták befolyásolni a helyi választási eredményeket. (A megbetegedése révén csökken a választáson résztvevők száma, így saját jelöltjük nagyobb esélyt kap – a Szerk.)
Források
„A vírusok nem megölni akarják a gazdaszervet, hanem felhasználni” – emelte ki Veres Balázs, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ha ez az eszköz kiszabadul a palackból, utána már nem lehet kontrollálni. Szerinte a COVID-fertőzés miatt kialakult pandémiás helyzet nagyon jól megmutatta, hogy a különböző egészségügyi rendszerek hogyan tudnak reagálni egy ilyen és ehhez hasonló esetre. Mint mondta, a pánikkeltés, a hisztéria, a bizalmatlanság ez idő alatt elképesztő méreteket öltött.
A kutató úgy látja, hogy ezek a helyzetek rendkívül kedveznek a bioterrorizmusnak, ugyanis egy terrorista cselekmény sikerességét részben az határozza meg, hogy mekkora pánikot tud kelteni. Veres Balázs kitért arra is, hogy a terroristák a különböző biológiai fegyverekhez egyre több úton tudnak hozzájutni: egyebek mellett laboratóriumokból szerzik meg azokat, illegálisan. De izolálással is hozzájutnak, természetes forrásokból. Például amikor egy kutatóintézet rendel egy anyagot és azt megszerzi a terrorista.
Mit hoz a jövő?
A védekezés kérdésében a kutató szerint meg kell különböztetni a „biosafety” és „biosecurity” kifejezéseket: előbbi azt jelenti, amikor a biológiailag veszélyes anyagokat távol tartjuk a lakosságtól, utóbbi pedig azt takarja, amikor a „rossz” embereket távol tartjuk az adott labortól. Mint mondta, nagyon sok protokoll létezik arra, hogyan kell védekezni, de ezek legtöbbször lokális szinten történnek.
Veres Balázs előadásának végén kitért a jövő kihívásaira is: mint mondta, egyre bővül a lista, szerinte nincs messze az az idő, amikor akár egy lakásban is ki lehet fejleszteni biofegyvereket. Példaként hozta fel a génszerkezet megváltoztatásáról szóló, úgynevezett a CRISPR-Cas9-rendszert, aminek feltalálásáért ugyan 2020-ban Nobel-díjat adtak, ám a génmanipuláció kockázatát is magában hordozza.
Nyitókép: EIT Raw Materials
Az előadást az alábbiakban tekinthetik meg (videó: Pálfalvi Zoltán):
