Természetes vízmegtartó megoldásokról, köztük öt hazai kistelepülés mintaprojektjéről is szó esett a Ludovika Szabadegyetem legújabb előadásán, amelynek fókuszában a vízbiztonság és az éghajlatváltozással kapcsolatos lokális megközelítések álltak.
A települések víz- és klímaadaptációs lehetőségeiről tartott előadást Kovács Lajos, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke a Ludovika Szabadegyetemen március 25-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában. A szakember olyan témákat érintett, mint a globális vízproblémák és az ebből adódó geopolitikai konfliktusok, valamint a fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatos európai uniós és magyarországi szabályozás háttere.
Az eseményt Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának (VTK) nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese nyitotta meg. Mint fogalmazott: az éghajlatváltozásnak van egy nemzetközi és egy lokális oldala is. Úgy véli, hogy a klímaadaptációnak a településeken kellene leképeződnie.
Geopolitikai viták
„A következő évtizedekben a megszokott életünk meg fog változni” – kezdte előadását Kovács Lajos. Természetesnek vesszük, hogy elegendő víz áll rendelkezésre a mindennapi életünkben, ugyanakkor látható, hogy ez nem lesz mindig így.
Az előadó a globális vízproblémák közé sorolta egyebek mellett a vízbiztonságot, amely egyre fontosabb tényezővé válik globális és hazai szinten is, ugyanis a növekvő népesség és az éghajlatváltozás hatásai miatt egyre kevesebb víz áll rendelkezésre. A vízkészleteknek egyre jelentősebb geopolitikai szerepe van, és tapasztalható, hogy az országok közötti vízmegosztás és a vízhasználati jogok vitái egyre gyakoribbak. Az éghajlatváltozás által okozott extrém időjárási események, mint például az aszályok, az árvizek és a viharok, súlyosbítják a vízhiányt és a vízveszteségeket. Az Aral-tó vízszintje például a 20. század közepe óta több mint 90 százalékkal csökkent a túlzott öntözés és vízelvezetés miatt, s ez geopolitikai konfliktusokhoz is vezetett: Kazahsztán és Üzbegisztán között vízhasználati viták alakultak ki, mivel a tó kiszáradása hatással van a mezőgazdaságra és az ivóvízellátásra.
Kimerülő vízkészletek
Kovács Lajos felhívta a figyelmet: globálisan egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a csapadékeloszlás szélsőségessé válik, ami azt jelenti, hogy a csapadék mennyisége és időtartama egyre jobban ingadozik. A tartós aszályok gyakoribbá válnak, és a vízhiányos területek mérete növekszik. Ez komoly kihívást jelent a mezőgazdaság, az ivóvízellátás és az ökoszisztémák számára.
E mellett a talajvízszint csökkenése (évente 2-5 cm) és a vízkészletek kimerülése további problémákat okozhat a vízellátásban és az ökoszisztémák stabilitásában. A gyorsuló árhullámok és az árvízi kockázatok növekedése a települések biztonságát fenyegeti és komoly infrastrukturális károkat okozhat. Hangsúlyozta, hogy Magyarországnak alig van olyan része, ahol ne lenne aszály, ez a jelenség az ország csaknem 80 százalékát érinti. E mellett olyan mértékben csökkent a talaj vízszintje, hogy az ásott kutak háromnegyedében eltűnt a víz.
Jogszabályi háttér
Hogyan reagál ezekre a kihívásokra az Európai Unió? A szakértő részletezte a különböző irányelveket, mint például a Green Deal-t, amely a klímaváltozás elleni küzdelmet és a környezetvédelmet helyezi előtérbe, kiemelve a fenntartható vízgazdálkodás jelentőségét. Az EU Víz Keretirányelve (2000/60/EK) a felszíni és felszín alatti vizek védelmét szabályozza, biztosítva a jó ökológiai állapotukat, míg az Árvízi Irányelv (2007/60/EK) az árvizek kockázatának csökkentését és a vízgazdálkodási intézkedések összehangolását célozza.
Ami hazánkat illeti, a szakember kiemelte a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terveket, amelyeket az EU Víz Keretirányelvnek megfelelően hoztak létre, ezek a vízgyűjtőkre vonatkozóan részletes vízgazdálkodási tervet biztosítanak. Az Országos Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) a hazai vízgazdálkodás hosszú távú céljait és stratégiáit határozza meg, figyelembe véve a klímaváltozás hatásait. A Nemzeti Klímastratégia és a Fenntartható Vízgazdálkodási Programok a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a fenntartható vízgazdálkodást helyezik előtérbe.
Mintaprojekt
Az előadó az önkormányzatok általános klímabiztonsági kihívásai között említette, hogy olyan katasztrófák jelentek meg, amelyre egyelőre nincsenek felkészülve. Ennek ellenére számos jó gyakorlatról is be tudott számolni: az olyan megoldások, mint az esővízgyűjtés és annak újrahasznosítása segít csökkenteni a csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornarendszer terhelését és javítani a vízhasznosítást. A zöldtetők és a zöldfalak az épületeken csökkentik a felületi lefolyást, szabályozzák a hőmérsékletet és javítják a levegő minőségét. A Klímabarát Települések Szövetségének programjai közül kiemelte a LIFE-MICACC-programot, amely öt magyarországi kistelepülés – Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján – részvételével kínál természetes vízmegtartó megoldásokat és célja az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodás, mint például az aszályok és árvizek kezelése. Ruzsa településen a kombinált vízmegtartó intézkedés keretében a csatornaszakaszok kialakítása lehetővé teszi a település számára a belvíz megtartását és a beszivárgás elősegítését a talajvíz-tartalékok visszatöltéséhez. A helyben kibocsátott, öntözésre felhasználható szürke víz összegyűjtésére és felhasználására tavat alakítottak ki, amely modellként szolgál a Duna-Tisza köze és Európa más száraz területei számára a talajvíz-tartalékok visszatöltését célzó kombinált vízmegtartó intézkedéseken keresztül.
Akadályok
Tapasztalatai szerint hatalmas az igény a hasonló jellegű támogatásokra, ugyanis közel 300 település pályázott az alacsony támogatási összeg ellenére is. Ugyanakkor a szakember a vízügyi engedélyeztetési folyamattal kapcsolatos problémákról is szólt: szerinte nem a kivitelezés a hosszú, hanem az engedélyeztetés, valamint sok helyen körülményes olyan tervezőt találni, aki hajlandó természetalapú megoldásokkal dolgozni.
Kovács Lajos a jövő kihívásai között említette az aszályok és vízhiány fokozódását, csapadék csökkenését, a növekvő hőmérsékletet, a Duna és Tisza vízhozamának, valamint a talajvíz- és felszín alatti vízkészletek csökkenését. Szólt a belvizek és árvizek gyakoribbá válásáról is: a szélsőséges csapadék miatt gyakoribbak lesznek az árvizek, az elavult csatornahálózatok és víztározók miatt nő a villámárvizek veszélye, valamint a nemzetközi vízkonfliktusok lehetősége is növekszik.
nyitókép: depositphotos.com
