Milyen volt, mennyire lehetett magyar zsidónak lenni az évszázadok folyamán a Kárpát-medencében? A kérdésről 2018-ban konferenciát szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézete, amelynek előadásaiból kétnyelvű, angol–magyar tanulmánykötetet szerkesztett Novák Attila, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa. „A magyar–zsidó történeti ügyekben lehet még újat mondani” – állítja interjúnkban a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötet szerkesztője.
Többes kötésben a címe a most megjelent új kötetnek. Szerintem sokakat érdekelhet, hogy ki vagy mi van többes kötésben e könyvben.
A kötet a magyar zsidóság múltját speciális szempontból tárgyaló kötet. A cím arra utal, hogy a zsidóság nem egyféle módon volt bekötve – nagy szavakat használva – a nemzet kötelékébe. Azért választottuk ezt a címet, mert a sajátságosnak tekinthető hagyományos zsidó út mellett akadtak olyan különlegesebb ösvények is, melyekben nagyon sok magyar vonatkozás volt, azaz a magyar táj valamit hozzáadott „a kötéshez”. A kötet előzménye egy konferencia volt, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Molnár Tamás Kutatóintézet rendezett 2018-ban „Többes kötésben. Magyar–zsidó múltak és égtájak” címmel. A konferencia létrejöttét, később a tanulmányok megszületését az egyetem mellett a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága is támogatta. A 2018-as konferencia koncepcióját már úgy alakítottuk ki, hogy tükröződjék: a zsidó–magyar együttélés történeti kontinuitásban épül fel, amelyben különféle hatásoknak volt és van kitéve a magyarországi zsidóság. Mindezt a meghívott szerzők sokféle, a saját érdeklődésük szerinti szempontból árnyalták. Így akad ennek a kötésnek hadtörténeti, vallásjogi, politikai – pontosabban akkor politikai, ma már történelmi – aspektusa. Sokkal rövidebben: a többféle történetek egybeszövődéséből kialakuló történelemre akar utalni a kötet címe. Fontos ehhez hozzátenni, hogy a könyv nem a „németes” gondolkodásmód alapján működik, inkább az angolszász mintát, illetve gondolkodásmódot követve eseti alapon mutat be témákat, amelyekről szerintem még mindig lehet újat mondani. Nyilván a tanulmányok sora végén az olvasónak kialakul majd egy mozaikos képe arról, hogy a kötetben mit akartak számára elmondani. A tanulmányok elolvasása után színes történet, illetve történelem tárul fel, amelyben mindenki hatott mindenkire, még a legelzártabban élő ortodox csoportoknak is voltak interakciói a többségi környezettel, amely ebből tanult. Tehát a konfliktusok mellett, azok ellenére is ez egy alapvetően gazdag együttélés volt.
Hol kezdődik a már említett történelmi kontinuitás? Melyik az a pont, ahol a szerzők számára érdekessé vált a magyarországi zsidók története?
Kitérőnek tűnik, de fontos ennél a kérdésnél megemlíteni, hogy a most megjelent kötetnek van előzménye. Hatos Pál történésszel, a Balassi Intézet akkori vezetőjével együtt 2011-ben, Budapesten szerveztünk konferenciát Kisebbség és többség között címmel, mely a magyar–zsidó–izraeli történelmi tapasztalatok sokféleségét mutatta be. Jómagam 2012-től a Balassi Intézet oktatási és kulturális szakdiplomatája lettem Tel-Avivban. Így a mostanihoz nagyon hasonló koncepcióval szervezett konferencia előadásaival megjelenhetett egy angol és egy magyar nyelvű tanulmánykötet. Már akkor kiléptünk abból a magyar zsidó történetírói hagyományból, mely kizárólag a Holokausztra épül – amellett, hogy tragédiáját, tanulságait elismerjük. Már akkor azt gondoltuk, hogy a zsidó–magyar együttélésnek többszáz éves története van, ennek elbeszélését pedig érdemes a modernizációval kezdeni. A mostani kötet is a XIX. századtól veszi fel a történet fonalát, amikor voltaképpen a magyar nemzet kialakulása is elkezdődik. Bár Buzási Gábor kötetnyitó tanulmánya épp egy modern kor előtti fogalommal, a diaszpórával foglalkozik, a többi szerző inkább a modern tapasztalatokat taglalja. Vannak például erdélyi történetek, így Borsi-Kálmán Béla írása arról, hogy Szinérváralján hogyan élt együtt a magyar zsidóság a többségi társadalommal. Mindenképpen kiemelném Turán Tamás tanulmányát, ami alapmunkának tekinthető. Ludovikához méltó téma: arról szól, hogy a XIX. században a katonáskodás kapcsán milyen rabbinikus vélemények voltak magyar nyelvterületen vagy a magyar zsidósággal kapcsolatosan, azaz a hagyományőrző ortodox zsidóság miként vélekedett arról, hogy a zsidó katonáknak egymással – más-más nemzeteket képviselve – kellett harcolniuk. Számos egyéb cikk dolgozza fel a XIX–XX. század a kötet szempontjából is fontos kérdéseit, például Hatos Pál tanulmánya Ravasz Lászlóval foglalkozik, akiről könyvet is írt. Nagyon fontos írás a téma legnagyobb hazai szakértőjének számító Klein Rudolf cikke a zsinagógák építészetéről, azaz arról, hogy Trianonnak milyen hatása volt a magyar zsinagógaépítészetre. Amúgy Klein szabadkai zsinagógafotója a könyv címlapja is egyben. A lényeg az, hogy nagyon sokféle perspektívából néztük meg azt, hogy a zsidó–magyar együttélés hogyan változott és működött a történelem folyamán, szinte napjainkig, de legalábbis a XX. század közepéig. A konklúziók levonása helyett pedig inkább próbáltunk új szempontokat hozni a történet tárgyalásába. Fontos újra elmondanom, hogy a magyarosodáshoz, a nemzet kialakulásához kötjük a nézőpontunkat, ám természetesen azt is megvizsgáltuk, hogy mi történik azokkal a csoportokkal, akik a fősodron kívül helyezkedtek el, mint például az ortodox zsidóság. Azt akartuk megmutatni, hogy a magyar zsidóság története nagyon színes történet, amelyben többféle elképzelés, többféle perspektíva létezhet.
A néhai Gerő András előadásában…
Ő is a kötet egyik szerzője!
Isten nyugosztalja! Szóval Gerő András említette, hogy eleve bonyolult kérdés az, hogy minek tekintjük a magyarországi zsidóságot: vallásnak, etnikumnak vagy nemzetiségnek.
Valóban, de e kérdésben a kötet sem fog igazságot tenni. Van szerzőnk, aki vallásként tárgyalja, van, aki a zsidóságra kisebbségi csoportként tekint, akad olyan szerző, aki asszimilációtörténetet ír, más pedig diszkriminációtörténetet. A kötet a magyarországi zsidósággal, annak történelmével, sőt az egész régióval foglalkozik, tehát inkább mondjuk azt, hogy a magyar kultúrájú zsidóságról szól. Amire a kérdése vonatkozik, azt nagyon meghatározta, hogy ki milyen körülmények között és kikkel élt együtt akkor. A magyarság persze előtérbe kerül itt, de mi azt akartuk inkább bemutatni, hogy mindez egy nagyon színes egység volt. A Vészkorszak kétségkívül képezett egyfajta határvonalat, ugyanakkor a történelem ezzel sem ért véget, hanem folytatódott, aminek megvan a maga vallástörténeti, politikai, irodalomtörténeti és egyéb kifejeződése, lecsapódása is.
Megtaláljuk-e a kötetben a fordított nézőpontot is, tehát hogy milyen volt a magyarok viszonya a velük együtt élő zsidókhoz?
Igen, például a már említett Borsi-Kálmán Béla tanulmánya kimondottan az együttéléssel foglalkozik, tehát nem csak az olvasható ki belőle, hogy a zsidóság mit érzett, hogyan gondolkodott, hiszen a szerző személyes családi indíttatásból, a családi emlékek felelevenítésével, illetve más olvasmányok hozzáadásával tárja ki a képet arról, hogy hogyan élt egymás mellett, illetve kölcsönhatásban egymással a zsidó és a nem zsidó lakosság. Erdélyben. A konferencián szintén nagyon érdekes, eddig még nem kutatott témáról szóló előadást tartott Lózsy Tamás levéltáros, akinek sajnos tanulmánya végül erről nem született. Bemutatta, hogy a magyar ortodox közösség szeretetcsomagokat, főként hússzállítmányokat küldött Palesztinába, majd Izraelbe 1947 után. Azért említem ezt meg, mert ez is a kommunikációról szól, ez esetben már országok közöttiről…
Tervezik-e már a kötet bemutatását, népszerűsítését?
Természetesen igen. Bár még nincs konkrét időpontja, de hírt adunk róla. Azt gondolom, a Ludovika, azaz az egyetem szempontjából nagyon fontos kötet született, amelyben a tárgyalt téma magyar szakértőinek a java megszólal, többen pedig tanulmányok formájában úttörő kutatásokat tettek hozzáférhetővé. Ráadásul le is fordíttattuk a szövegeket a kiváló Peter Sherwood segítségével, így egy kétnyelvű kötet született. Az NKE, a kiadója, a Ludovika Egyetemi Kiadó és a konferenciát szervező Molnár Tamás Kutatóintézet valami egészen egyedi és értékes megszületésében segédkezett így. Ezért egyaránt jó szívvel tudom ajánlani a könyvet a magyar és az angol nyelven olvasó, a téma iránt érdeklődő közönségnek.
Nyitókép: Hódmezővásárhely, Szent István tér, zsinagóga, forrás: Fortepan
