Magyarország jövőre 778 milliárd forintot szán honvédelemre, ami nominálisan háromszor akkora összeg, mint a 2010-es előirányzat; ez a GDP 1,66 százaléka. Vajon mit árulnak el a szakértőknek ezek a számok és arányok? Cikkünkben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet nemrégiben megjelent elemzéséből szemezgetünk.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) idén április végén hozta nyilvánosságra a világ országainak becsült védelmi kiadásaira vonatkozó legfrissebb adatait. Az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) két kutatója, Csiki Varga Tamás és Felméry Zoltán elemezte a svéd kutatóintézet számait – elsősorban azt kutatva, hogy a gazdasági válságok miként befolyásolják az államok katonai kiadásait.
Módszertani kérdőjelek
A SIPRI adatbázisa szerint a világ védelmi kiadásai egy év alatt 3,6 százalékkal emelkedtek. Ez újabb rekordszintet, 2018-as dollárárfolyamon számolva 1922 milliárd dollárt jelent. A nemzetek a globális nemzeti össztermék (GDP) 2,2 százalékát fordították katonai célokra.
A SIPRI adatainak elsődleges forrásai a nemzeti kormányok által közölt hivatalos adatok, de például Kína és Oroszország esetében külön módszertant alkalmaznak a hiányosságok kiküszöbölésére, míg Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok esetében a nyilvánosságra hozott teljes adatsor becslésen alapul.
Demokráciában élve meglepő lehet, hogy a közpénzek hasznosulását becsülni kell, de egyes országoknak nem érdeke, hogy valós képességeikről riválisaik pontos ismeretekkel rendelkezzenek. Mindez a források pontatlanságát eredményezi, ami az információforrások szinte teljes hiányától (Észak-Korea) a korlátozott vagy nem megbízható hivatalos forrásokon át (Kína, Oroszország) a nyílt és megbízhatónak elfogadott hivatalos forrásokig (NATO-tagállamok) terjedő spektrumot eredményez.
Mit mutat a trendvonal?
A világ katonai költségvetését szemlélve az elmúlt harminc évben az egyértelmű növekedés mellett az NKE kutatói négy jól elkülöníthető, a nemzetközi biztonsági és gazdasági helyzet változásait tükröző szakasz azonosítottak.
Az első 1989–1998 között tartott, amikor a hidegháború végén több mint 30 százalékkal csökkentek a katonai kiadások.
Ezt követte az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja, amelynek következményei 1999-től 2011-ig a fűtötték a hadi kiadásokat, valamint ekkor duplázódott meg az orosz és négyszereződött meg a kínai védelmi költségvetés is. A globális katonai kiadások 2006–2007-ben érték el újra, majd haladták meg a hidegháború végének szintjét. A 2008–09-es gazdasági válság hatásai nem azonnal csapódtak le, így a védelmi kiadások globális összesítésben 2011-ig még tovább növekedtek.
A harmadik szakaszban, 2011–2014 között egyértelműen a globális gazdaság válságának hatására csökkentek a védelmi kiadások, összeségében három év alatt mintegy 49 milliárd dollárt, azaz 2,8 százalékot. Ez volt az az időszak is, amikor Európa és Kelet-Ázsia államai „helyet cseréltek” a védelmi kiadások erősorrendjében.
Végül 2015 óta ismét növekvő pályára álltak a globális katonai kiadások, új mindenkori csúcsot (1922 milliárd dollárt) érve el 2019-ben.

(Forrás: SIPRI. Szerkesztették a szerzők.)
Mekkora teher a honvédelem?
A katonai költségvetésekről és a védelmi kiadásokról elmondható, hogy igen koncentráltak: az első öt ország a globális kiadások 62 százalékát (összesen 1191 milliárd dollár értékben), az első tíz 75 százalékát (összesen 1430 milliárd dollár értékben), az első 15 pedig már 81 százalékát (1553 milliárd dollár értékben) teszi ki. Az elmúlt harminc évben a globális katonai kiadások legmeghatározóbb szereplője mindvégig az Egyesült Államok. Ugyanakkor látható más szereplők a lassú, fokozatos kiemelkedése is.
A nominális érték mellett fontos, hogy a védelmi kiadások mekkora terhet jelentenek az ország büdzséjében. A Top-15 ország közül a legkisebb gazdasági terhet Japánnak jelentik katonai kiadásai (a GDP 0,9 százalékával), miközben a Top-40 közül a globális átlagnál (2,2 százalék) több ország is többet költött katonai célokra: Omán (8,8 százalék), Szaúd-Arábia (8 százalék), Algéria (6 százalék), Kuvait (5,6 százalék), Izrael (5,3 százalék), Pakisztán (4 százalék), Oroszország (3,9 százalék), Irak (3,5 százalék), az Egyesült Államok (3,4 százalék), Ukrajna (3,4 százalék), Szingapúr (3,2 százalék), Törökország (2,7 százalék), Dél-Korea (2,7 százalék), India (2,4 százalék) és Irán (2,3 százalék).
Lehet spórolni védelmi kiadásokon?
A 2008/2009-es válság hatása eltérően érintette a világ nagyhatalmait. Az amerikai földrész kiadásai (főleg az USA költése miatt) tíz év alatt arányaiban 10 százalékkal csökkentek, miután 2010-ben még 924 milliárd dollárral csúcsot döntöttek. Az európai katonai kiadások 342 milliárd dollárról indulva 2014-ig 4 százalékot csökkentek, majd lassú növekedésnek indultak. Ugyanakkor például Közép-Európa NATO-tagállamai esetében rögtön láthatóvá vált a gazdasági válság által okozott csökkenés.

(Forrás: SIPRI. Szerkesztették a szerzők.)
Szembetűnő a változások eltérő dinamikája Ázsiában, ahol szinte Európával megegyező szintről (344 milliárd dollár) indulva folyamatos növekedéssel tíz év alatt 54 százalékkal emelkedtek a védelmi kiadások 531 milliárd dollárra. A Közel-Keleten közel 30 százalékkal, Afrikában 25 százalékkal nőttek e kiadások. Mintha ott nem is lett volna gazdasági világválság.

kiadásának változása, 2009-2019.
(Forrás: SIPRI. Szerkesztették a szerzők.)
Mire költ Európa?
Talán érdemes bővebben is megnézni, hogy az EU és a NATO tagállamainak, azaz szövetségeseinknek hogyan alakultak a védelmi kiadásai. Ez nagyjából úgy foglalható össze, hogy azon európai országok, amelyeknek gazdasági helyzete a 2008–09-es gazdasági válság hatására megrendült és nem érzékeltek közvetlen katonai fenyegetést, jelentősen csökkentették katonai kiadásaikat. Elsősorban Görögország, Szlovénia, Olaszország és Nagy-Britannia tartozott e körbe, de csökkentette védelmi költségvetését Spanyolország, Belgium, Írország és Ciprus is.
Ezzel szemben Kelet-Közép-Európa államai általánosságban 25 százalékot meghaladó mértékben növelték kiadásaikat, azok pedig, amelyek Oroszország feléledő katonai tevékenységét közvetlen fenyegetésként érzékelték, arányaiban akár meg is duplázhatták katonai költségvetésüket.
Plasztikus példa lehet a katonai kiadások visszafogására Olaszország költségvetése. Az olaszok 2009–2015 között negyedével csökkentették védelmi kiadásaikat. Ez azt jelenti, hogy 2009-ben Olaszországnak közel akkora katonai kiadásai voltak (32,2 milliárd dollár), mint egész Afrikának, majd a két trend ellenkező irányba mozdult el, így 2014–2015-re Afrika 20 milliárd dollárral is meghaladta az olasz kiadásokat. Ugyancsak Olaszországhoz hasonlítva, közép-európai államai (összesítve) 2009-ben még csak az olasz kiadások kétharmadát tették ki, de 2018-tól a közép-európai védelmi kiadások is meghaladták az olaszt, 2019-ben már 16 százalékkal.

(Forrás: SIPRI. Szerkesztették a szerzők.)
Fontos megjegyezni, hogy az itt röviden, a tanulmányban bővebben ismertetett katonai–honvédelmi kiadások csak a ráfordítás mértékét és nem annak hatékonyságát írják le, vagyis az arányaiban nagyobb összegű védelmi kiadásokat is el lehet pocsékolni, és az összegében kisebbeket is lehet innovatívan felhasználni.
(A grafikonok forrása a SIPRI Military Expenditure Database.)