Szakmai konferenciát rendez február 25-én az NKE EJK Közép-Európa Kutatóintézet és a Trianon100 MTA-Lendület Kutatócsoport a Ludovikán, ahol a kutatók a történelmi Magyarország területén 1918 és 1921 között létrejött „kérészállamok” kérdéskörét járják körül.
Miért pont kérészállam?
A kérészek rendjének két leghíresebb hazai képviselője a tisza- és a dunavirág. A kérész életéről mindenki tudja, hogy rendkívül rövid: így lett ez a rovar a néhány órás vagy legfeljebb pár napos létezés jelképe. Az első világháború vége után Európában, Tallinntól Fiuméig számtalan államalakulat jött létre, amelyek a korai fasizmustól a kommunizmusig tartó formákat öltötték. Ezeket a hónapokat a legtöbb helyen a baloldal robbanásszerű előretörése, szocialista dominanciájú kormányok, valamint kommunista felkelések jellemezték. Magyarországon azonban a kommunisták át is tudták venni a hatalmat, ami még két helyen sikerült: Szovjet-Oroszországban és Bajorországban. A tartósnak bizonyuló szovjet-orosz után a magyar volt a második leghosszabb ideig tartó kommunista diktatúra, míg a többi sokkal hamarabb megbukott. Ablonczy Balázs történész ezen államokra alkotott metaforája, a kérészállam kifejezés úgy ragadja meg a lényeget – az átmenetiséget, az idő rövidségét –, hogy az mégsem sértő.
A NKE EJK Közép-Európa Kutatóintézet idei első nagyszabású tudományos eseménye az I. világháború végét festi le, amely rendszerváltások és összeomlások sorát, erőszakot, egyéni, közösségi és nemzeti tragédiákat hozott. Alig másfél év alatt teljesen felborult a régi Monarchia rendje. Az I. világháború lezárásának egyik önálló fejezetét alkotják azon államalakulatok történetei, amelyek csak ideig-óráig álltak fenn – vagy épp meg sem tudtak valósulni. Az ekkor csak nehézkesen konszolidálódó „új rend” nem egy ilyen állam történetét ismeri. Bár ezek a kísérletek sok esetben valamiféle vész- vagy kényszermegoldásoknak tűnnek, amelyek az összeomlás árnyékában merültek fel, gyakran mégis valóságos igényekből fakadtak.
A február 25-i konferencián – Koltay András rektor, Hatos Pál intézetigazgató és Fodor Pál főigazgató köszöntő–megnyitó beszédei után – Ablonczy Balázs, a Trianon100 MTA-Lendület kutatócsoport vezetője tartja a nyitóelőadást. A nap során 6 szekcióülésben összesen 18 kutató ismerteti ezen átmeneti államok történetét. Előadásaik elsősorban az alábbi kérdésekhez kapcsolódnak: voltaképpen mitől állam egy állam? Hogyan alakul ki és szilárdul meg egy államalakulat? Milyen államalakítási kísérletek vagy elképzelések ismertek a történelmi Magyarország területén az 1918–1921 közötti időszakból? Mik voltak a „főszereplők” motivációi? Mennyire tekinthetjük ezeket az államalakulatokat nemzeti, illetve regionális (vagy akár „kalandor”) projekteknek? A tervek szerint a konferencia válogatott előadásaiból magyar nyelvű, egységes szempontok alapján szerkesztett kötet fog megjelenni 2021 folyamán.
A konferencián a tervek szerint szó esik a Bánáti, a Bánsági, a Hucul, a Kun, a Mura és a Szepesi Köztársaságról, a Kelet-Szlovák, ún. Szlovják Népköztársaságról, a Magyarországi és a Szlovák Tanácsköztársaságról, a meg nem valósuló székely önrendelkezés kérdéseiről és az erdélyi román állam 1918-as terveiről, továbbá a Lajtabánság és a Fiumei Olasz Nemzeti Tanács működéséről.
A szervezők egy rövid regisztráció után mindenkit tisztelettel hívnak, várnak az előadásokra február 25-én, kedden 8:30-tól a Ludovika Főépületének Széchenyi Dísztermében (Budapest, Ludovika tér 2, 1083.). A linken a konferencia programja letölthető PDF-formátumban is.
