Az NKE Nemzetbiztonsági Intézete és a Polgári Nemzetbiztonsági Tanszék megrendezésében került sor Mezei József: Kémelhárítás Magyarországon 1975 – 1985. c. könyvének bemutatására szeptember 24-én a John Lukacs Társalgóban.
Az eseményt Regényi Kund Miklós ezredes, történész moderálta. A vendégek köszöntése után Boda József vezérőrnagy, címzetes egyetemi tanár bemutatta a szerzőt és megköszönte az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁSZTL) közreműködését a Kronosz kiadó által publikált kötet megjelentetésében. Elhangzott: a könyv a szerző Boda József témavezetése mellett készített doktori értekezésén alapul, amelyet Summa cum laude minősítéssel védett meg. Mezei József alezredesnek számos tanulmánya jelent meg; a Nemzetbiztonsági Szemle szerkesztője, szakoktató. Kutatási területe a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségének tevékenysége (polgári válságkezelés, külföldi hírszerzés, biztonsági szolgálatok stb.) volt. Boda József ismertette továbbá a kémelhárítás tudományos definícióját, valamint kiemelte azt is, hogy a könyv által vizsgált időszak tekintetében ezt megelőzően még nem vizsgálták a kémelhárítás szakma történetét. A most megjelent munkát a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetőinek, valamint a téma iránt érdeklődő hallgatóknak és kutatóknak ajánlja. Sok sikert kívánt továbbá a szerzőnek az El Camino zarándoklathoz, amelynek a jövő hét vág neki.
Kordokumentum
Szűcs György ezredes arról beszélt, hogy a könyv által vizsgált időszakban került a kémelhárítás területére, így már személyes emlékei és tapasztalatai ismeretében volt módja elolvasni azt. Felidézte pályaválasztását, a Rendőrtiszti Főiskola induló évfolyamának hallgatójaként az ottani éveket, és szakmai indulását, az operatív tiszti munkát. Méltatta az akkori oktatás színvonalát, az újgenerációs képzést, a tudomány, a technika megjelenését a kémelhárítás területén. Szólt a titkos munkatárs, a titkos megbízott és az ügynök fogalmakról, arról, miként váltak egyes állampolgárok célszemélyekké. A könyv kapcsán elmondta: az kordokumentum; pontosan adja vissza ezeket az időket, szakmai szempontból pontos és alapos, a hálózat szerepét, a hálózati munka sajátosságait precízen írja le, ám emellett szól a többi szabályozóról, eszközről is csakúgy, mint a műveleti munka hatékonyságáról, amely ma is releváns. Ilyen objektíven és érzelemmentesen talán még sosem írtak erről; nagyszerű tudományos munka – összegezte.
Papp István történész-levéltáros, az ÁSZTL Tudományos Főosztályának vezetője arról szólt, hogy az elmúlt évszázad során számtalan néven hívták a rendőrséget, számtalan politikai igénynek kellett megfelelnie – kihívás, hogy e mögöttünk hagyott időszakot töredezettségnek vagy folytonosságnak hívjuk és éljük meg. A történelem keresztülmetszi az életünket; a jelen pillérének lerakásával hidat építünk a múlt és a jövő közé – fogalmazott a könyv kapcsán.
Egyedivé tenni az általánost
A kerekasztal-beszélgetésen Kovács Zoltán András dandártábornok, történész, e. magántanár, Kovács Tamás történész, docens, Mezei József és Szűcs György válaszoltak Regényi Kund Miklós kérdéseire. Szűcs György a kötetben szereplő fogalmak pontosságát emelte ki, és azt, hogy számára is tartogatott új információkat a szervezetről, amelynek tagja volt. A konkrét ügyek pedig „egyedivé tették az általánost”.
Kovács Zoltán András elismerését fejezte ki a szerzőnek, aki igyekezett pontosan leírni a kémelhárítás hatékonyságát, a modern technológiák megjelenését, a hosszú távú gondolkodást. Kovács Tamás a források kiválasztásához és értelmezéséhez kapcsolódó történészi felelősségről szólt, mert, mint tapasztalja, a társadalomba és oktatásba azt szivárog le, amit a történészek mondanak egy-egy szervezet, szubkultúra kapcsán.
Éles váltás
Mezei József szerzőként köszöntötte a megjelenteket és a kötet kiadását segítőket. Felvázolta a vizsgált időszak főbb mérföldköveit – a ’45 utáni fokozott tevékenységet, a 82-es éles váltást, amikor az addig „ellenőrzés alatt tartott személyek” száma kétharmadára csökkent, máig feltáratlan okból kifolyólag. A szakma jövője kapcsán az emberi tényező fontosságát, megkerülhetetlenségét hangsúlyozta. Kovács Zoltán is azt emelte ki, hogy a humán kapcsolattartási képességet sosem lehet majd technikával kiváltani. Kovács Tamás pedig további kutatási irányként felvetette annak vizsgálatát, miképpen jutottak el az információk a mindenkori politikai vezetéshez.
Nyitókép: Fortepan / Album059
