Amikor Grósz Károly 1987 nyarán miniszterelnök lett, csak kevesen gondoltak a rendszerváltozásra még. 1989 őszén azonban, amikor megszűnt főtitkári megbízatása, már mindenki tapasztalhatta: rendszerváltozás zajlik az országban.
Medgyesi Konstantin nemrégiben megjelent monográfiájából az is kiderül: Grósz maga úgy gondolta, hogy tíz–tizenkét évet tölthet hatalomban; ebben az időhorizontban gondolkodott, s ebből kiindulva igyekezett meghatározni a politikáját. Az utolsó magyar pártfőtitkár pusztán modellváltást szeretett volna, de kísérletét elsöpörte a történelem. Grósz Károly volt az utolsó magyar főtitkár, azt is mondhatjuk: ő volt a legmagasabbra jutott kádári kisember. Politikusi sikerei és hibái kihatottak Magyarország jelenkori történetére is.
Grósz Károly a Magyar Rádió és Televízió párttitkáraként, majd az agitprop osztály vezető munkatársaként mintakövető káder volt, aki mindig lojális a kádári hatalomhoz. Grószt kommunikációs habitusa, tapasztalata, rutinja emelte ki a közéleti hétköznapok világából; a rendszer adta kereteken belül artikulált kifejezetten bátor, változtatáspárti vélekedéseket is, de mindenkori véleménye nem terjeszkedett túl a homo kadaricusi ethoszon. A kormányprogramot ismertető parlamenti expozéja volt karrierjének egyik legfontosabb beszéde, ez volt talán élete megnyilatkozása – írja róla kötetében a történész.
A miniszterelnöki megszólalás teljes kontrasztban állt az ugyanazon napon elhangzó Kádár-beszéddel, amely a főtitkár utolsó parlamenti felszólalása volt. Grósz Károly reális nyelvezetével, modernnek tűnő kommunikációs paneljeivel szemben Kádár János beszéde maga volt az anakronizmus. Grósz kormányfőként komoly társadalmi változások elindítója volt. A megindított változáshullám viszont egy idő után megijesztette és bizonytalanná tette. Grósz májusi pártfőtitkári megbízatása után a CIA elkészítette vezetői profilját. A hírszerzői elemzés alapján Grósz „dinamikus, energikus” személyiség, aki hajlandó nehéz döntéseket meghozni. „Alacsony, vékony ember, átható pillantású. Az a híre, hogy következetesen pragmatikus politikus” – írta a főtitkárról 1988 nyarán a The New York Times.
A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötet arra tesz kísérletet, hogy objektíven mutassa be Grósz Károly politikai pályáját. Levéltári források, visszaemlékezések, illetve oral history interjúk segítségével igyekszik megvilágítani Magyarország egykori miniszterelnökének, az MSZMP utolsó főtitkárának politikai habitusát, tetteinek hátterét.
Nyitókép: Tüntetés a rendszerváltásért 1988-ban. Forrás: Fortepan / Horváth Ernő
