A Már történelem… A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapítástörténetének narratívái című kötet bemutatójára március 26-án délután, az NKE Egyetemi Levéltárának szervezésében került sor a Zrínyi Miklós termében.
Kovács László dandártábornok, tudományos rektorhelyettes köszöntőjében elmondta: 2012 januárjától az új egyetem dékánhelyetteseként dolgozott, majd az elmúlt öt évet az intézményen kívül töltötte. Szemmel látható az óriási változás, fejlődés, az intézetek, doktori iskolák számának gyarapodása. A kötetben kilenc, az egyetem alapításában kulcsszerepet játszott személlyel készített interjú szerepel, akik eltérő nézőpontokból, mégis egy irányba mutatóan tekintenek vissza az akkori eseményekre. Az eltelt időszak a bizonyíték arra: életképesnek bizonyult az egyetem, s bebizonyosodott az is, hogy az országnak szüksége van közigazgatási szakemberekre – fogalmazott Kovács László. A rektorhelyettes szólt arról is: közel egymillió dokumentumot tartalmaz az egyetem könyvtára, és számos értékes adatbázisra van előfizetése az intézménynek. A 6500 hallgatót oktató NKE népszerű a középiskolák körében is.
Szküllák és Kharübdiszek között
A megjelent kötet ötlete Széchenyi Mihálytól származott, már 2016 körül megkezdődött az azzal kapcsolatos munka, majd néhány évvel később, 2022-ben újraindult. Kis Norbert, a Környezeti Fenntarthatósági Intézet igazgatója beszédében köszöntett mondott a szerkesztőknek. Felidézte: az egyetem létrehozásáról szóló törvényt 2011 márciusában hirdették ki a Magyar Közlönyben, majd az pár nap múlva hatályba is lépett. Az alapítást nem az azóta eltelt 13 év teszi történelemmé – fogalmazott az intézetvezető. Hanem az, hogy ma már pontosan látható, milyen jelentősége volt az akkor letett alapoknak, eseményeknek, s mi tudott ezekre felépülni. Mind kevesebbeknek van már csak élménye, tapasztalata arról, mi jellemezte azokat az időket, ezért is fontos, hogy legyen olyan kötet, amelyből mindez rekonstruálható.
A könyvben Toldi Lóránt tanulmánya bemutatja azokat a többnyire kudarcos kormányzati kísérleteket, amelyekkel a korábban különálló oktatási intézményeket megkísérelték összekapcsolni. Ezek tükrében másképpen értékeljük, hogy sikerült megalapítani az egyetemet – tette hozzá Kis Norbert. A korábbi kudarcos próbálkozásokat megismerve még értékesebb az akkori szaktárcák együttműködése. A felsőoktatást akkoriban békétlenség jellemezte, pénzügyi szempontból is kritikus időszak volt az. „Szküllák és Kharübdiszek között kellett hajózni”. Példaértékű volt a három érintett felsőoktatási intézmény vezetőinek együttműködése, e nélkül nem lehetett volna sikerre vinni az integrációs folyamatot, emelte ki az intézetvezető.
Az alapítás történelmi jelentőségét nemcsak az adja, hogy történelmi emlékhelyen működik az egyetem, hanem az is, hogy az intézményt nehéz időkben alapították. Ezáltal referenciaponttá, s az érintett hivatásrendek megerősítésének jelképévé vált, s azé a tényé, hogy akkor a magyar állam új úton indult el – zárta gondolatait Kis Norbert.
Identitás
Szögi László egyetemi tanár, az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport projektvezetője az egyetemtörténeti kutatások szakértőjeként örömét fejezte ki a tekintetben, hogy egy ilyen viszonylag fiatal egyetem „gondot fordított arra, hogy saját levéltára legyen”. Emlékeztetett arra, hogy a jogelőd intézmények működése több, mint száz esztendőre nyúlik vissza. Hatalmas forrásbázisról van tehát szó, amely az NKE identitását erősíti.
Az integráció nem újkeletű fogalom a felsőoktatásban, ám az NKE az egyik legsikeresebb példa e folyamatra. Történetének felidézését pedig részben írott források, részben az oral history segíti – utóbbihoz kapcsolódik e kötet is, amely jól illusztrálja, miképpen lehet a múltat feltárni ebben az új világban. Az egyetemek között szerte a világban verseny zajlik – az intézmények múltja, identitása fontos tényező lehet a pályaválasztásban, mutatott rá Szögi László.
Szakály Sándor a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a hallgatók nagy száma, hanem a képzések minősége és piacképessége is a siker mércéit jelentik. A kötetből kiderül, ki hogyan emlékszik vissza az alapítás körüli időkre: milyen konfliktusokat hogyan oldottak meg, miképpen hozták egyensúlyba a szempontokat. Nehéz lehetett elengedni a korábban felépített struktúrákat, de sikerült megoldani. Kiderül az interjúkból, tette hozzá, hogy miként lehet közös célokért együtt lépni. Az egyetem létrehozása azt példázza, hogy ha az intézmények közti „osztozkodás” a köz, a haza javát szolgálja, akkor érdemes összefogni. Az NKE-e ez az összefogás érződik.
