Friss, korszerű, gazdag tartalom, nemzetközi lapszemle színvonalas és érdekes írások, hatás a hazai katonai szaknyelvre – mindez egyszerre jellemezte a Ludovika Akadémia Közlönye című folyóiratot. Visszatekintés.
Épp 150 éve, 1873. november 4-én jelent meg a Ludovika Akadémia Közlönye című folyóirat első száma, ami rendkívül fontos mérföldkő a magyar katonai tudományos folyóiratok fejlődéstörténetében. Ezt megelőzően ugyanis mindösszesen egy próbálkozás, a Raksányi Imre nevéhez köthető Honvédelmi szövétnek tett kísérletet arra, hogy rendszeres periodicitással megjelenő tudományos lapként tájékoztassa hadtudományi kérdésekről az érdeklődőket. Az 1848-ban megjelent Szövétnek – bár nagyon ígéretes vállalkozás volt – sajnos csak egy röpiratot és egy kétrészes próbakötetet élt meg, így az első folytatólagosan megjelenő magyar katonai szakfolyóiratként a Ludovika Akadémia Közlönyét azonosíthatjuk.

Kezdetek
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia 1872. december 19-én kezdte meg működését, s már 1873. január 17-én a következőt olvashatjuk A Honvéd című katonai hetilapban: „Elhatározták továbbá a tanárok, hogy megsürgetik régibb fölterjesztésöket a honvédelmi minisztériumhoz egy katonai szaklapnak havi füzetekben való kiadása iránt, mely a honvédség érdekeit képviselje s közölje a szakértekezéseken kívül a rendeleteket, kinevezéseket, utasításokat stb.”.
Az engedély megérkezett, a honvédelmi miniszter a folyóirat szerkesztését és kiadását a Ludovika Akadémiára bízta. A Közlöny havonta jelent meg – mindösszesen 340 szám látott napvilágot, ami 3000 nyomtatott ívet, közel 5000 cikket és 22 különlenyomatot jelentett. 1873 és 1907 között 255 munkatárs és számtalan külső szerző közölt a folyóiratban cikket, tanulmányt, fordítást, az előfizetők száma pedig az idők során elérte a kétezret.

Neves munkatársak
A folyóirat – melynek előképe az 1870 óta megjelenő bécsi Organ der Militärwissenschaftlichen Vereine c. szaklap volt – közvetlen célját a szerkesztők az első számban így határozták meg: „a katonai tudományok fejlődésének irodalmi előmozdítása s magyar nyelven való ismertetése; az elméletnek és a folyton éber figyelemmel kísért tudományi haladásnak viszonyaink szerinti alkalmaztatását tárgyazó tanulmányok közlése.” A Közlönyt az Akadémia tanárai szerkesztették: a sorban az első Geőcze István m. k. honvéd főhadnagy (későbbi százados) volt, aki 1873-1879 között állt a lap élén. Őt Kránitz János, Csalány Géza, Balás György, Hazai Samu, Kiss Lajos, Buzna Alajos, Festl Lehel, Nagy Pál, Sárkány Jenő, Schnetzer Ferenc, Vághó Ignác, Rásky László és Minnich Oszkár követték – megannyi majdani főtiszt, tábornok, honvédelmi miniszter, tudós.
A Közlöny munkatársai között is számos nagy ívű pályát befutott tisztet találhatunk, például Szurmay Sándor tábornokot, honvédelmi minisztert; Kápolnai Pauer Istvánt, a magyar hadtudomány kiemelkedő alakját, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját és az akadémiai Hadtudományi Bizottság alapítóját; Aggházy Kamilt, a Hadtörténeti Múzeum létrehozóját; vagy Csesznák Benő későbbi altábornagyot, aki főhadnagyként a Ludovika Akadémia könyvtárának első könyvtárosa, 1876. július 1-ig vezetője, 1895-1899 között pedig az Akadémia parancsnoka volt.

Gazdag tartalom
Bár a Közlöny tipográfiája, szerkezete az évtizedek során többször is módosult, aktualitását, a minőségre való törekvést és a szerzők lelkesedését sosem vesztette el. Tartalma, megfelelve az első számban lefektetett alapelveknek, a hadtudomány és hadművészet egészét próbálta lefedni: számos eredeti és fordított cikk, tanulmány jelent meg a mindenkori közelmúlt ütközeteiről, csapatmozgásairól, nemzetközi hadgyakorlatairól, történelmi korok nagy csatáinak, háborúinak elemzéséről, ugyanakkor az aktív és leendő tiszteket, valamint az érdeklődőket tájékoztatták logisztikai, katonaorvosi, -földrajzi, jogi, haditechnikai újdonságokról is. Ismertettek hazai és külföldi szabályzatokat, jelentek meg Ludovika történeti és katonai kiképzéssel, neveléssel kapcsolatos írások. Az európai hadseregek állapotának folyamatos bemutatásán túl olyan távoli országok különböző haderőnemeiről is írtak, mint az Amerikai Egyesült Államok, Chile vagy Japán.
Az osztrák és német sajtó mellett szemléztek a brit, francia, olasz, orosz, amerikai katonai lapokat és jelentős szakkönyveket, valamint természetesen nyomon követték a hazai katonai szakirodalmat. A Közlöny jelentős hatást gyakorolt a formálódó magyar katonai szaknyelvre.
A lap műszaki területen megnyilvánuló frissességét talán jól jellemzi két adat: 1877-ben, azaz egy évvel feltalálása után írtak a telefon („távszóló”) katonai alkalmazásáról, valamint 1907-ben, tehát egy évvel a Ford T-modell, az első tömegtermelésben gyártott autó megjelenése előtt jelentettek meg egy több részből álló cikksorozatot a gépkocsik lehetséges szerepéről a hadseregben.
Folytatása következett
Az utolsó lapszám 1907 decemberében jelent meg, ebben összegezték az elmúlt 34 évet: „A magyar honvédség megteremtésével megnyílott a tér a hadi tudományoknak nemzeti nyelvünkön művelésére. Ez ifjú intézményre háramlott a magyar katonai műnyelvnek s a magyar katonai irodalomnak megteremtése, ápolása és fejlesztése. A magyar honvédségnek e nagy, magasztos hivatásában egy emberöltőn át volt munkása a Ludovika Akadémia Közlönye.”
Ezt követően a katonai tudományos folyóirat kiadója a Honvédelmi Minisztérium lett, a folyóirat címe pedig Magyar Katonai Közlönyre változott (1908. januártól 1914. júliusig, majd 1920. júliustól 1930. decemberig), amit a Magyar Katonai Szemle követett (1931. januártól 1944. októberig). 1952-től a Katonai Szemle (1959. decemberig), majd a Honvédségi Szemle (1960. januártól 1990. decemberig) és ezzel párhuzamosan a Honvédelem (1957-1990) című folyóiratok következtek. E két lap Új Honvédségi Szemle címen olvadt össze 1991 januárjában, a legutóbbi változás pedig 2008. júniusban következett be, amikor megjelent a Honvédségi Szemle, a Magyar Honvédség szakmai, tudományos folyóirataként.
A Ludovika Akadémia Közlönyének korabeli példányai elérhetők nagyobb könyvtárakban, digitális formában pedig a Közszolgálati Tudásportálon.
A képek forrása: NKE Egyetemi Könyvtár