A gimnáziumi magyartanítás keretében egy diákcsoport projektmódszer mint kooperatív tanulási lehetőség bemutatásával vállalkozott Petőfi Sándor tetszőlegesen válogatott versei (összesen 40 költemény) grammatikai szempontú elemzésére.
A munkafolyamat azért érdekes, mert eltér az osztályszervezésű hagyományos modelltől, lefolyása érdeklődés szerint szerveződő diákok önálló és interaktív együtt munkálkodására épül, lezárása önreflexív jellegű, mindig produktummal végződik, ami további elemzési szempontok bevonásával folyamatosan alakítható, újabb ismeretek irányában bővíthető. Az eljárás módosult tanári szemléletet is kíván, a tanár partnerként, a diákokkal egyenértékű résztvevőként vesz részt a tevékenységben, a tanulók ötleteit szem előtt tartva iránymutatásaival ösztönzi a résztvevőket a kutatási cél megvalósításának útján. A bemutatott módszer kiegészítő szempontot tesz hozzá az irodalomtanítás széles körű elemzési-értelmezési aspektusaihoz.
Hogy miért éppen Petőfi? Mert nemrég 200! Mert ismeretlen ismerős! Mert izgalmas költő! Mert nyelvzseni! Mert ő a legnagyobb hősöm! Mert megnézném, milyen! – ezeket a válaszokat adták a projektre jelentkező diákok a témakijelölés és tématervezés alkalmával. A résztvevők játékos formában hívták elő a költő személyéhez köthető előzetes tudásukat: egy kapcsolódó fogalom megadását követően kérdésfelvetéssel gyűjtöttek releváns információkat Petőfiről, hagyatkozva asszociációs képességükre a szóelőhíváskor. Egy diák volt a játékmester, aki koordinálta a felmerülő ismeretek rendszerezését.
A produktum elkészítését és az érdeklődő diáktársaknak való prezentálását követően értékelésre került a folyamat, lehetőséget kaptak a diákpárok a véleménynyilvánításra. Elmondásaik alapján megállapítható, hogy nagyon produktív alkotófolyamatnak élték meg a négy napon át tartó projektmunkát. Kiszakadva az osztályközösség megszokott légköréből, új diáktársakat ismertek meg „munkatársként”, akikkel a projektfoglalkozás előtt csupán iskolatársként tekintettek egymásra. Feloldódott a klasszikus tanórai foglalkozások zártabb közege környezeti és óraszervezési szempontból egyaránt. Változott a tanulói közösség létszáma is, párokban és tízfős csoportokban dolgoztak.
A projektfoglalkozások a megszokott tanulási környezeten kívül, az informatika-szaktanteremben zajlottak. Adatgyűjtés és -rendszerezés céljából minden diáknak külön laptop állt rendelkezésére, ami nagymértékben megkönnyítette a munkát. Ezzel a lehetőséggel a napi kutatási eredményeket összesíteni lehetett egy közös tárhelyre, s a végleges produktumot egy linken az iskola diákjai is láthatták. Az adatok ilyen módon történő rendezése a prezentáció elkészítését és a projektzárás módját egyaránt megkönnyítette.
A diákpárok kooperatív munkamódszert alkalmazva nemcsak egymással működtek együtt, hanem a többi diákpár tagjaival is, hiszen a versek elemzése kapcsán tudtak egymástól kérdezni, ötletet meríteni és ötlettel szolgálni. Irányításuk a diákprojekt-vezető által történt, akit korábbi tapasztalatával egyenrangú partnerként fogadtak el (egy évvel korábban hasonló témában az OKTV-n 6. helyen végzett), a tanári szerepkört átértelmezve munkáját koordinátorként figyelte meg a szaktanár.
A versekben az egyes nyelvi szintekhez tartozó elemek felismerésekor a bennük rejlő grammatikai sajátosságok mellett a diákok ráéreztek a Petőfi-lírában megtalálható nyelvi játékra, amely humorfaktorként színesítette az adott nyelvi jellemzőt.
Nyitókép: Az 1848-49-es szabadságharc emlékmű egyik oldalán Petőfi Sándor dagerotípiája alapján ütögetéssel készült portréja – Budapest, 18. ker. Kossuth tér. Szobrász: Pauer Gyula (1998). Forrás: Wikipedia
