Milyen szakirodalmat javasol elolvasni az érdeklődőknek a kutató, aki Kelet-Közép-Európa nemzeteinek gyakran összefonódó történelmét, benne a lengyel–magyar kapcsolatok históriáját vizsgálja? Mitrovits Miklós történész könyvajánlója.
„Ma a napi munkámhoz tartozik az olvasás és az írás, sőt egyszerre művelem a kettőt. Szakirodalmat így tehát a szakterületem alapján választok” – feleli Mitrovits Miklós történész, polonista, az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa arra a kérdésre, hogyan választja ki az éppen aktuálisan elolvasandó könyveket. „Magyarországon kevesen foglalkoznak a XIX–XX. századik kelet-közép-európai történelemmel, így a legszűkebben vett kollégák körével tudunk véleményt cserélni. Illetve vannak különböző szakmai fórumok, kéziratviták, konferenciák, ahol erre mód van” – mondja, amikor arról kérdezzük, sikerül-e átbeszélnie valakivel az olvasottakat.
A nap 24 órája is kevés
Jelenleg elsősorban azokat a köteteket veszi kézbe, melyek témájával maga is foglalkozik. Mivel kutatási területe több országra kiterjedt, így nemcsak a magyar, hanem a lengyel, valamint időnként a cseh, a szlovák és az orosz nyelvű irodalmat is követnie kell. Ezen túl nincs nagyon ideje mást, olyasmit olvasni, ami nem tartozik szorosan kutatási témáihoz.
„Ezt persze nagyon sajnálom, mert millió jó könyv vár arra, hogy elolvassam, de olyan tempót diktál ma a történettudomány, hogy a nap 24 órája is kevés arra, hogy minden elolvassunk, amit megkíván a szakma, nemhogy azon felül hobbiból olvasson az ember. Éppen ezért nyáron szoktam időt szakítani olyan könyvekre, amelyeket a munkaolvasás miatt év közben nem tudok kézbe venni. Ilyenkor főleg a könnyedebb írásokat, például sporttörténetet vagy interjúköteteket veszem le a polcról.”
Az első találkozás
A történész olvasni otthon, illetve a nagyszülőknél kezdett körülbelül 11–12 évesen. Előbb nyári szünetekben főleg ifjúsági regényeket, például Mark Twain írásait, később, 15–16 évesen már szépirodalmat, főleg orosz regényeket, Tolsztojt, Dosztojevszkijt olvasott, hiszen ezek voltak meg a házi könyvtárban. „Az ifjúsági irodalom arra volt jó, hogy megszeressek olvasni, az orosz regények pedig egy számomra ismeretlen világot mutattak meg. Persze akkor még fogalmam sem volt arról, hogy később az orosz történelemmel is fogok foglalkozni” – mondja Mitrovits Miklós. A kamaszkor után – mint a legtöbb történésznek készülő fiatal – főképpen a második világháborúról szóló könyveket olvasta.
Fókuszban a birodalom
„Talán a legaktuálisabb elolvasandó kötet ma Andrzej Nowak lengyel történészprofesszor nemrég magyarul is megjelent, Az orosz birodalom áldozatai – A birodalom mint áldozat című tanulmánygyűjteménye” – feleli, amikor arra kérjük, ajánljon egy konkrét könyvet olvasóinknak. „Én ezt a könyvet azért olvastam először, mert a kiadó engem kért fel, hogy utószóval lássam el, de azóta is forgatom, mert annyi apró részletkérdést megvilágít, ami nap mint nap segít megérteni Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának mozgatórugóit” – mondja a könyvről Mitrovits Miklós.
Nowak régiónk egyik legjobb Oroszország-szakértője. Tanulmányai az orosz birodalmi eszmét és az orosz imperializmus gyakorlatát sok szempontból elemzik. „Nem a levegőbe beszél, mint sok önjelölt szakértő az elmúlt időszakban, hanem az orosz, angol és lengyel nyelvű forrásokra, szakirodalomra támaszkodva analizál” – folytatja a történész az ajánlót.
Mit ír Andrzej Nowak?
Kérésünkre néhány fontos idézetet is mutat az ajánlott kötetből, melyek arra bátoríthatnak mindenkit, hogy levegye a polcról és áttanulmányozza ezt a kötetet.
„Próbáljuk megérteni az Orosz Birodalom hatalmi nézőpontját… […] A cár egyértelműen előrebocsátotta: a lengyeleknek föl kell áldozniuk a politikai identitásuk megőrzésével kapcsolatos ábrándjaikat, a politikai nemzet hagyományainak emlékezetét. Ha ezt nem teszik meg, áldozatul esnek a legszigorúbb birodalmi megtorlásnak.”
„Az új cár, I. Miklós uralkodásának egész ideje alatt a forradalom ellen harcolt, Metternich herceggel együttműködve szervezett forradalomellenes […] internacionálét, azzal a céllal, hogy elűzze a kísértetet, a birodalma szétesését, mert ezzel a rémképpel már az uralkodása kezdetén szembe kellett néznie. Valóban a forradalommal társították a lengyelséget, a birodalmon belüli lengyel különállásért vagy (ami még rosszabb) a birodalomtól való elszakadásért folytatott harcot pedig a cári államot alapjaiban fenyegető veszéllyel.”
„Kinek lehetett hazája a birodalom? Miklós az orosz identitás erősítésével próbálta stabilizálni a birodalmát. […] A haza fogalma az olyan lengyelek szemében, akiknek már volt lengyel nemzeti tudatuk, ütközött az olyan birodalom fogalmával, amilyet Miklós stabilizálni akart.”
„Vajon Oroszország Európa, a nyugati civilizáció »transzmissziós szíja« lesz Ázsiában, vagy keleten keresi majd sajátos identitását, a saját külön helyét, Európánál is magasabbra törve? Ez a kérdés II. Katalin kora óta jelen van az Orosz Birodalom geopolitikai gondolkodásában.”
„Orosz Birodalom – Szovjetunió – Orosz Föderáció (»orosz Eurázsia«): ilyen ritmusban követi egymást az elmúlt száz évben az egyazon térség geopolitikai rendjét meghatározó három változat, e sorozaton tanulmányozhatjuk a birodalmi eszmék és struktúrák szétesésének és újjászületésének legérdekesebb és e században alighanem egyedülálló jelenségét.”
„A putyini logika szerint a nagy állam szétesése a nagy rend szétesése is egyben, mert ezt nem tudják fenntartani a romjain létrejött kisállamok. A nagy szovjet »rend« szétesésével megnyílt az ajtó a »nacionalizmusok«, a határviták, a »terrorista intervenciók« [előtt].”
„Az én nézőpontomból – történész vagyok, aki a gyakorlatban használja a mai orosz történetírás eredményeit, érdekel, milyen a népszerű történelmi tudat állapota Oroszországban – pontosan ezeken a területeken látom számos jelét a totalitárius potenciál aktivizálódásának.”
„…a mai Oroszország és a putyini rezsim apológiája itt szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy tisztára kell mosni a sztálini Szovjetuniót, megszabadítva a legrosszabb konnotációktól. Sztálin nagy államot épített, szuperhatalmi pozíciót harcolt ki. Putyin pedig ezt újítja meg. Ha olyan értékekre hivatkozunk, mint az állam hatalma és globális jelentősége, más érveket fel kell adni. És fordítva: ami gyengíti az államot, függetlenül attól, hogy milyen érvek állnak mögötte, azt el kell ítélni.”
„Összefonódik a történelem és a természet, így teremtik meg az állam nagyságát és egységét, melynek Joszif Sztálin adta a legteljesebb alakját: ezek egy sajátos dialektika fontos tézisei, amelyre a Szovjetunió utolsó védelmezői is hivatkoztak. Ugyanezek az elemek jelennek meg a Putyin-rezsim eszmei konstrukciójában is. Még egy ponton van logikus kiegészítésük. Mivel a történelem és a természet forrasztotta össze a hatalmas államot, csak ellenséges külső erők verhették szét.”
„Amikor a hatalmas államról beszélnek, hangsúlyozzák, hogy ez természetes geopolitikai egység, a történeti hagyománya pedig a IX-től a XXI. századig folytonos, ebben a hagyományban pedig központi helyet kap a Szovjetunió, különös tekintettel a tetőpontra, a nagy honvédő háború győztes szakaszára (ez a Ribbentrop–Molotov-paktumtól Jaltáig tart), kiemelik az állandó külső fenyegetést, amely zavaros időszakot hoz a hatalmas állam történetében, és végül rámutatnak a hazafias mozgósítás szükségességére, amely a bölcs vezér irányítása alatt elvezet a hatalmas állam mint világhatalmi tényező újjászületéséhez…”
„Azért érdemes ezt a tanulmánykötetet elolvasni másoknak is, mert ma az orosz–ukrán háború határozza meg a napjainkat és a közeljövőnket. Ha nem akarunk propagandisták áldozataivá válni, illetve unjuk a túlzottan leegyszerűsítő narratívákat, akkor érdemes elmerülni Nowak elemzéseiben” – zárja könyvajánló gondolatait Mitrovits Miklós.
Nyitókép: A kötet hazai bemutatóján Andrzej Nowak történész, a könyv szerzője (balra) és Mitrovits Miklós történész (jobbra) beszélgettek, fotó: Aspektus